Kanyargós útvesztő
EMIGRÁCIÓ
A Museum of the Jewish Heritage Against the Odds című kiállítása az 1933 és 1941 között a növekvő erőszak elől menekülni vágyók és az őket befogadók/elutasítók története.
| Kocsis Katica |
2015-01-20 09:00 |
Különösen érzékeny és elegáns kiállítással van dolgunk, ami folyamatosan élő és eleven kapcsolatban áll tárgyával. Az amerikai open-door politika után néhány évtizeddel járunk, a kiállítás első blokkja 1924-ről beszél, amikor az U.S. Immigration Act különféle feltételektől tette függővé a bevándorlást. Épp a legnagyobb szükség idején, amikor a náci zsarnokság áldozatai megpróbáltak Amerikába menekülni, a kritériumokat folyamatosan szigorították, az amerikai kormány megtagadott minden segítséget, amivel zsidók ezreit menthette volna meg. A korabeli helyzetet Fred Packer egy 1939-es karikatúrája igen pontosan rögzíti: a New York-i kikötőbe egy zsidó menekültekkel teli hajó érkezik, felettük a Szabadság-szobor fenyegetően tornyosul, kezében egy tábla Keep out! felirattal.
A kiállítás bejáratánál egy izgalmas felület keretezi a címet: papírok összefűzésével konzisztensen mozgó oszlopokat alakítottak ki, amelyek később a kiállításon teremnyi installációvá duzzadnak. Ez a megoldás már az első pillanatokban egyértelművé teszi a látogatók számára, hogy 1933 és 1941 között az embereknek nemcsak a növekvő erőszakkal kellett megküzdeniük, hanem egy egészen másfajta szörnnyel is: az áldozatok legfőbb ellensége a bürokrácia volt, amelyet a nacionalista érzelmek és az emigráció iránti ellenérzések tovább erősítenek.
A tárlat egy nagyon hatásos installációban zajlik: a mozgó-forgó papírfürtök falakat alkotnak, amelyek egy labirintust rajzolnak ki. A látogató ebben az útvesztőben halad végig, miközben a hagyományos vitrinek helyett asztalokkal, tablókkal, zárt ajtókkal találkozik (vagyis inkább beléjük ütközik), amelyek minduntalan felidézik az amerikai konzulátusoknál tett végeláthatatlan látogatásokat, a kínkeserves bürokratikus folyamatokat, amelyekkel az európai zsidóknak komolyan meg kell küzdeniük ahhoz, hogy megmeneküljenek a nürnbergi törvények diszkriminációi és a deportálások elől. Bonnie Gurewitsch és Anita Kassof kurátorok a kiállítás színeivel is nagyon okosan bánnak, például a mélyvörös szöveges panelek egyértelműen a fokozódó veszélyeket jelképezik, a kékek a segítségnyújtást, a feketék pedig a második világháború miatt teljesen elzárt utakat szimbolizálják.
A papír egyébként nemcsak a kiállítás design-jának kulcsfontosságú eleme, a bemutatott tartalom is jórészt különféle lapokból tevődik össze: a kurátorok az asztalokra, ajtókra, táblákra leveleket, naplórészleteket, vallomásokat, nyilatkozatokat, pénzügyi dokumentumokat installáltak, amelyek a reménytelenség és a hősiesség konkrét eseteit elevenítik fel. Ezek az autentikus dokumentumok hitelesen szólnak azokról a helyzetekről, amikor hiábavalónak bizonyult mindenféle erőfeszítés, mert az adott család végül nem jutott hozzá az áhított vízumhoz, de mesélnek azokról a történetekről is, amikor amerikai zsidó személyek hatalmas kockázatot vállalva a hivatalos dokumentumok hamisításával számos embertársukat átjuttatták a tengerentúlra. Ezeket a papírokat egészítik ki az archív fotográfiák, egy maroknyi személyes tárgy, illetve az iPad technológia, amellyel a kiállítás interaktivitását is megteremtik a kurátorok.
A tárlatba ugyanis számos interaktív táblát is helyeztek, amelyek szintén lehetővé teszik, hogy arcot és nevet kapjanak azok a megmentők, akik fáradhatatlanul dolgoztak azon, hogy embertársaiknak ne kelljen szembesülniük a szörnyűségekkel, miközben folyamatosan szembeszegültek a törvénnyel. Személyes történeteik megismerésével a befogadóban az is tudatosul, hogy az embermentők csoportja meglehetősen heterogén volt: volt köztük befolyásosabb és láthatatlanabb, zsidó és nem-zsidó és sorolhatnánk.
Az erős hatást kiváltó kiállítás nagyszerűsége tehát az is, hogy a történeteket mindkét fél oldaláról bemutatja: egyszerre látjuk a menekültek helyzetét, azokét, akik akadályokat fektettek az emigráció elé, a segítőkét. Ezenfelül a látogatót folyamatosan tájékoztatják az aktuális politikai helyzetről, az európai és az amerikai eseményekről is.
A kiállítás végén a kurátorok egy egyszerű display-jel nyomatékosítják a tárlat üzenetét. Néhány megmentett család portréját (melyek már új otthonukban készültek) számtalan üres keret övezi, melyek azokat helyettesítik, akiknek nem sikerült kijutniuk Európából, és akiket komolyabb erőfeszítésekkel meg lehetett volna menteni. A kiállítás végén található még egy asztal, üres nyitott füzetekkel, amelybe a látogatók írhatják le történeteiket és véleményüket a történetről és a bevándorlásról.
Museum of the Jewish Heritage Against the Odds
Fotó: C&G Partners
