Juhász Árpád emlékkiállítás Gödöllőn
KIÁLLÍTÁS
Juhász Árpád zombori születésű, a gödöllői művésztelep alkotójaként számon tartott festő és iparművész. Születésének 150. és halálának 100. évfordulója alkalmából elérkezett az idő, hogy megismertessük személyét és művészetét a közönséggel.
| Őriné Nagy Cecília |
2015-03-14 09:37 |
Juhász Árpád festő- és iparművész a gödöllői művésztelep meghatározó tagja. A gödöllői művészteleppel foglalkozó valamennyi szakirodalomban olvashatunk róla, a csoport bemutatásánál az ő munkái is szerepelnek. 1988-ban, születésének 125. évfordulóján, a zombori és szabadkai múzeumnak, Baranyi Anna és Hofman Hedvig művészettörténészek munkájának köszönhetően önálló kiállítás és katalógus ünnepelte a művészt. Munkásságáról azóta is megemlékeznek mind a vajdasági művészettel, mind pedig a gödöllői művészteleppel kapcsolatos konferenciákon, kiállításokon.
Juhász Árpád műveit Magyarországon a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma és legnagyobb számban a budapesti Néprajzi Múzeum, illetve a Gödöllői Városi Múzeum őrzi. Jelentős anyag található a család tulajdonában, a korabeli kiállítási katalógusok anyagát vizsgálva pedig feltételezhetjük, hogy munkáinak igen nagy része van eddig még feltáratlan magántulajdonban. Juhász Árpád művei ugyanakkor megtalálhatóak a zombori és a szabadkai városi múzeumokban is.
Juhász Árpád 1863. június 29-én született Zomborban, a városi magyar szabócéh utolsó mesterének fiaként. A művész fiatal éveit szülővárosában töltötte, itt is érettségizett. Korán megmutatkozott rajzkészsége és a soknemzetiségű településen is kiemelkedő nyelvi tehetsége. Juhász Árpád a zombori gimnázium elvégzése után 1879-ben a budapesti mintarajziskolába került, de az iskola elvégzése – valószínűleg anyagi nehézségek miatt – akkor nem sikerült. 1880-ban visszatért szülővárosába, és 1886-ig díjnokként működött a vármegye szolgálatában, ahol együtt dolgozott a gimnáziumban megismert Schmitt Jenő Henrikkel, aki később jeles filozófus lett. Ennek a kapcsolatnak köszönhető, hogy Juhász Árpád jelentős részt vállalhatott a gödöllői művésztelep életfilozófiájának kialakításában, éppen barátja Schmitt Jenő Henrik filozófiáját ismertetve meg a gödöllőiekkel. Juhász Árpád mindennapjaiban jelentős szerepet tulajdonított az egészséges étkezésnek, a testmozgásnak.
Munkásságában fontos szerepet játszottak a néprajzi gyűjtőutak. Ha tehette gyalogosan közlekedett. Kedvelte a szabadságot, a művészethez létfontosságúnak tartotta a függetlenséget, ezért az Iparművészeti Iskola által felajánlott tanári állást sem fogadta el. Felsőfokú művészeti tanulmányait Zombor város, és a zombori Falçione Gyula Alapítvány segítségével végezte el. 1890-ben kapott rajztanári diplomát, majd 1894–1896-ig Lotz Károly mesteriskolájában tanult, ahol barátságot kötött Körösfői-Kriesch Aladárral. Ez a barátság Juhász Árpád egész életútját meghatározta.
Az 1903-as, 1904-es évet tekintjük a Malonyay Dezső által összefogott néprajzi gyűjtőmunka kezdetének. Ebben a munkában Juhász Árpád is közreműködött. A népművészeti gyűjtés meghatározta életét és művészetét. Már korábban is találkozunk művein a paraszti élet ábrázolásával, de a Malonyay-féle gyűjtőmunka hatására egész tevékenységét a falusi nép életének, mindennapjainak, ruházatának, munkájának, ünnepeinek játékainak összegyűjtésére, meghatározására szentelte. Gyűjtötte a régi szokásokat, meséket, mondókákat, népi kézimunkákat, faragásokat, cserépedényeket, lerajzolt és följegyzett mindent. Ez a megszállottság határozta meg egész életét. A Malonyay Dezső által szerkesztett A magyar nép művészete című könyvsorozatban a legtöbb rajz Juhász Árpád nevéhez köthető. A néprajzkutatóknak is sokat segítő formában, pontosan örökítette meg a terepen látottakat. Művészi-kutatói alázattal dolgozott. Gyűjtőmunkája ma is használható, annak ellenére, hogy rendkívül értékes jegyzetelése, amelyet gyorsírással végzett, ma már a gyorsírás egyéni formára alakítása következtében sajnos nem oldható fel. Juhász Árpád falképfestői tevékenysége is ismert. 1911-ben tervezte és készítette el Budapesten a Fehérvári úti iskola falképeit, amelyek ma nem láthatóak.
Juhász Árpád 1904-ben feleségül vette a nála jóval fiatalabb zombori leányt, Omelka Vilmát. 1905-ben barátja, Körösfői-Kriesch hívására Gödöllőre költözött, és itt szoros kapcsolatban élt a művésztelep alapítóival. Juhász Árpád és felesége, Omelka Vilma, valamint két gyermekük, Vilma Gyöngyvér és Árpád részese lehetett a gödöllői művésztelep mindennapjainak. A gödöllői Kossuth Lajos utcában béreltek házat, Körösfői-Kriesch, Nagy Sándor és Belmonte Leó Erdő utcai házához közel. Juhászék az otthonukat gödöllői művésztársuk, Toroczkai Wigand Ede által tervezett bútorokkal rendezték be, amelyeket Inotay László mintaiskolájában készítettek el. A lakást népművészeti függönyök, abroszok, írásos párnák és rúdra valók díszítették. A család szegénységben élt, ezért az olcsóbb lakhatási lehetőség miatt Gödöllőről a szomszédos Pécelre költöztek 1914 tavaszán. Nem sokkal később, 1914. május 30-án Juhász Árpád meghalt. Özvegy felesége tanítónői állás kapott, és éjjelenként iparművészeti tárgyakat készített, amelyeket főleg külföldön értékesítettek. A család megélhetéséhez több képet is el kellett adniuk. Juhász Árpád gyűjteményének nagy részét 1917–1918-ban a budapesti Néprajzi Múzeum vásárolta meg.
A Magyar Iparművészet szakfolyóiratban halála után így búcsúztak tőle: „Melegszívű, finomérzésű művész volt, aki minden apró alkotásában kifejezésre tudta juttatni a szeretetet, amellyel a művészet és a magyarság iránt viseltetett. Ez a szeretet a legdrágább érték, amelyet a magyar kultúra művészfiaitól kaphat s bizonyára igen fájdalmas, hogy ezt az értéket oly hirtelen és korán örökre el kellett vesztenie.” Juhász Árpád kedves alakjáról hasonlóan ír visszaemlékezésében művésztársa, Nagy Sándor is: „Nem hiszem, hogy becsületesebb magyar nadrágot magyar csizmába húzott valaha valaki, de volt abban a nadrágban még becsületesebb, maga a gazda, Juhibá. Ám ez a fogalom teljes értékét elveszítette s így veszítettük el Juhibát is, időnek előtte. De míg közöttünk volt, Aladár iránt mindig a legnagyobb tisztelettel volt, nemcsak az ember, hanem főként a művészete miatt. Igazi csodálattal s áhítattal tudott elmerülni munkáiban. Mi pedig szerettük őt igazán és őszintén és kivétel nélkül.”
A kiállítás 2015. március 14-én nyílik. Május 18-ig megtekinthető minden szerdán 10 – 16 óráig, szombaton és vasárnap 14 – 18 óráig, illetve előzetes bejelentkezés alapján munkaidőben 9 – 15 óra között a Gödöllői Iparművészeti Műhely Alkotóházában.
