Művészek ágyúdörgésben
KIÁLLÍTÁS
Erdély az első világháborúban
| Szücs György |
2017-06-09 08:53 |
Az első világháború éveinek centenáriuma minden országban „mozgósította” a történészeket, a művészettörténészeket, a muzeológusokat, hogy e máig ható eseménysort újra elemezzék, a dokumentumokat feltárják, az ismert vagy eddig rejtett tárgyi emlékeket bemutassák a közönségnek. Már eddig is számos kiállítás, konferencia valósult meg, alapvető kiadványok jelentek meg szerte a nagyvilágban, szűkebben Magyarországon és Erdélyben, Romániában is. Ehhez csatlakozik most a Csíki Székely Múzeum, folytatva az eddigi tárlatok immár elvárt magas színvonalú megszervezését.
Két jeles kutató, Murádin Jenő (Kolozsvár) és Szücs György (Budapest) vállalkozott arra, hogy összeállítson egy impozáns műtárgylistát és egy reprezentatív katalógust. A képzőművészeti anyag mellett a tanulmányok és a dokumentumrészletek azt a célt szolgálják, hogy a drámai, máskor hétköznapi pillanatokat megragadó művek gondolati kiegészítéseképpen a személyes életükből kirángatott, kivételes helyzetbe kényszerített emberek lelkivilágát, akkori érzéseit közvetítsék, ezáltal a vizuális anyag árnyaltabb megközelítését segítsék elő.
A válogatás elsősorban a tágabb értelemben vett erdélyi területeket járja végig, a kiállítás főszereplői Márton Ferenc és Nagy István, akik a hősök portréi mellett valódi harci jeleneteknek is tanúi és megörökítői voltak. Különösen érdekesek a Márton Ferenc által rögzített gránátrobbanások, amelyek a légköri viszonyok, a színek villódzásának addig soha nem látott, impresszionista képeit eredményezték. Természetesen a katonákat és a hadifestőket különféle frontokon „vetették be”, így egy-két alkotás galíciai, balkáni vagy olaszországi helyszínt is felidéz. Szintén nagyszámú kép látható Papp Auréltól – Aurel Popptól –, aki a régióban szinte egyedülálló módon a világháború után is próbálta a maga expresszív stílusában feldolgozni az átélt borzalmakat, az ember kiszolgáltatottságát, az élet esendőségét. Nem erdélyi születésű Vaszary János, aki viszont a Sajtóhadiszállás művészeivel, tudósítóival együtt jutott el a Kárpátok hadszíntereire, s számos rajzot készített az 1916-ban lerombolt Csíkszeredáról. Az elkészült műveket azután budapesti, bécsi, berlini hadikiállításokon mutatták be. Az 1917-es margitszigeti erdélyi kiállítás plakátját Biró Mihály rajzolta.
A jelenlegi kiállítás azt a tanulságot is hordozza, hogy vajon az I. világháborús képzőművészet tekinthető-e a történeti festészet újabb, felívelő szakaszának, vagy az egyes művek esztétikai kvalitásai, s nem a téma alapján kerülhetnek rá a művészettörténet lapjaira.
