Éjszaka a Földön
Kiállítás
Történetek az energiafelhasználásról fiataloknak a helsinki Kultúrák Múzeumában
| Szeljak György |
2012-05-03 15:24 |
 |
Tokió éjjel. Fotó: PhotoEverywhere.co.uk
|
Vajon milyen lenne, ha űrfelvételek segítségével összehasonlíthatnánk az éjszakai Föld néhány évszázaddal korábbi képét a maival? Az egykor békésen szunyókáló, sötét bolygónkat ma fényes pontok sokasága borítja. A nagyobb városok lávafolyamként csillognak a távolból, városszerkezeteket, közlekedési utakat, kereskedelmi központokat fedezhetünk fel a képeken. Megcsodálhatjuk Las Vegas éjszakai fényáradatát vagy Tokió jellegzetes kékeszöld fényeit. Miről árulkodik ez az ünnepi kivilágítás? Részben arról, hogy létezünk, gyarapodunk, benépesítjük a bolygót, képesek vagyunk megváltoztatni környezetünket, egyre nagyobbak az igényeink, és annyi energiát termelünk, hogy még az űrből is jól látszódik, „buli van a szomszédban”.
De meddig tart a mulatság? – teszi fel a kérdést a helsinki Kultúrák Múzeuma, amely a Volt egyszer a sötétség című időszaki kiállításán úgy próbál az egyre növekvő energiafogyasztásról, a környezetszennyezésről és a globális felmelegedésről beszélni fiataloknak, hogy az ne váljon közhelyessé.
|
Átkelés tutajjal a Pehkijärvi tavon, Tammela, Finland.
Fotó: Esko Aaltonen 1930.
|
A kiállítás különböző kultúrák mindennapjain keresztül mutatja be az energiához való viszonyulás változatosságát. Így kínál lehetőséget arra, hogy kicsit rácsodálkozhassunk saját mindennapi környezetünkre, fogyasztás-centrikus életvitelünkre. Fotók, képregények, játékok és modellek segítenek megérteni, hogy például a közlekedés, világítás, ételkészítés milyen változatos formában van jelen az egyes kultúrákban, vagy éppen az iparosítás előtti Finnország mennyiben különbözik a maitól.
A rendezők a témát egy hanti sátor és egy finn háztartás eszközkészletének összehasonlításával vezetik be. Majd részletesen bemutatják, hogy a nomád szibériai rénszarvastartók hagyományos életmódja hogyan hagy szinte nulla szénlábnyomot (a széndioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátásának mértéke).
Ezután megismerjük, hogy a nyugat-afrikai népek hogyan készítik agyagból, a nap energiáját felhasználva a házaikat és háztartási eszközeiket, miközben a fémhulladékot lámpaként és egyéb módokon hasznosítják újra. Majd Kerala (India) következik, ahol a földművelési munkák többségét még ma is kézzel végzik, ökrökkel szántanak. Végül a kínai utcai kifőzdék és kerékpárjavító műhelyek történetén keresztül tapasztalhatjuk meg, hogy milyen változásokkal jár együtt a gyors urbanizáció és iparosítás az ország nagyvárosaiban.
|
Olajlámpákat áruló lány, Cotonou, Benin.
Fotó: Onerva Utriainen
|
A kiállítás nem akar ítélkezni az egyes példákkal kapcsolatban. Csupán azt szeretné tudatosítani, hogy a mi, egyre intenzívebb energiafogyasztáson alapuló életvitelünk nem kizárólagos minta, közös környezetünk és bolygónk épségének érdekében pedig takarékoskodnunk kell/ene az energiával – ha még szórakozni akarunk egy kicsit.
A kiállítást változatos múzeumpedagógiai programok egészítik ki. Az egyik szobában a gyerekek láthatják, hogy az épület tetején elhelyezett napkollektor miként termel energiát.
Egy másik, teljesen sötét szobában kerékpárt hajtva állíthatják elő a világításhoz szükséges áramot, és így megfigyelhetik, hogyan néz ki az éjszakai Föld az űrből nézve.
Az élet fonala elnevezésű szobában kipróbálhatnak egy lábbal hajtott szövőszéket, a bemutatóteremben pedig újrahasznosított és megújuló anyagokból készült tárgyakat ismerhetnek meg a világ minden részéből.
A képek forrása: nba.fi
