Londontól Bayreuthig
Kiállításajánló
Aki Londonban kíséri figyelemmel az olimpiát, fotókról azt is megtudhatja, milyen volt a város 80 éve. Egy másik ünnepi játékok kirekesztett, eltiltott művészeiről szólnak Bayreuthban,és egy vatikáni hír:szabadtéri múzeummá alakították a római necropolist
| MTI - MMO |
2012-07-29 08:58 |
London 1930 és 1980 között
A világ legnevesebb fotósainak - többek között Bill Brandt, Henri Cartier-Bressson, Robert Frank, Dora Maar és Irving Penn - londoni felvételeiből nyílt kiállítás Another London címmel a Tate Britainben.180 klasszikus 20. századi fotó alapján alkothatnak képet a látogatók a metropolisz múltjáról. A fényképészek számára London idegen város volt, ahol hosszabb vagy rövidebb időt töltöttek, és közben mindannyian a maguk jellegzetes stílusában és eltérő felfogásában fotózták. A képeken a jellegzetes brit szimbólumok, mint a piros emeletes busz vagy a keménykalap mellett a város szegényei, az utcai művészek és koldusok is megjelennek. Nyitva szeptember 16-ig.
Wolfgang Suschitzky:Lyons Corner House Tottenham Court Road,London 1934 © W. Suschitzky
Monte Cristo kincse
Egy toszkán kisvárosban, Sovanában a helyi múzeumban mától látható az a közel ötszáz darab aranypénz, amely Alexandre Dumas regényében Monte Cristo grófjának kincseként szerepel. A toszkán műemlékvédelmi felügyelőség régészei 2004-ben találták meg a kincset a Grosseto közeli Sovanában, a várost oltalmazó Szent Mamilianusról elnevezett templom oltára alatt, az olasz sajtó az utóbbi évek numizmatikai felfedezésének nevezte az érmék megtalálását.
A Nagy Konstantin által 304-ben bevezetett új aranypénzről, latin nevén a solidusról van szó. A pénzek egy részét I. Leó császár idején (457-474), a többit Antemius császár alatt verték (467-472). A szicíliai Palermóban született, és Monte Cristo szigetén 460-ban meghalt Szent Mamilianus kincsének legendája évszázadok óta ismert Toszkánában. Írók, kalandorok és régészek is régóta keresték. Végül is nem Monte Cristo szigetén, hanem Sovanában volt elrejtve, ahol Szent Mamilianus ereklyéit őrzik.
Néhány hét múlva a nagyközönség is láthatja a Vatikánváros területe alatt húzódó római nekropoliszt. Az ókori temetőből eddig négyszáz sírt és nyolcvan kriptát ástak ki.
Lovagok és kézművesek, szabadok és rabszolgák, gyerekek és matrónák nyugszanak évezredek óta a Vatikán dombja alatt. A nekropolisz eddig feltárt, mintegy ezer négyzetméteres területét szabadtéri múzeummá alakították át. A Corriere della Sera római kiadása arról számolt be, hogy a földalatti sírok között és ezek felett áthaladó útvonalon lehet majd megcsodálni a sírok díszítését, a szarkofágokat, a szobrokat, a mozaikpadlókat, a freskókat, a kis mauzóleumokat. A turistákat a Vatikáni Múzeumtól induló buszok viszik a vatikáni kerten át a temetőhöz. A nekropolisz egy óra alatt járható be. A Krisztus előtti 1. század és a Krisztus utáni 3. század - vagyis Augustus és Constantinus császársága - közötti sírok létezését 1534-ben fedezték fel a vatikáni Belvedere-bástya építésekor. A nekropolisz újabb részeit 1930-ban találták meg az akkori vatikáni építkezéseken. 1956-58 között, az első vatikáni parkoló kiásásakor és 1994-97-ben a többszintes vatikáni mélygarázs építésekor is római sírokba ütköztek. Meglepetésnek számít, hogy a nekropolisz a Vatikán egészét behálózza.
Elnémított hangok
A bayreuthi városházán ezen a címen most megnyílt tárlat a Wagner-fesztivál történetének sötétebb oldalát tárja a néző elé: azt mutatja be, miként rekesztették ki a zsidó és politikailag megbízhatatlannak minősített művészeket - időszakonként és különböző mértékben - 1876 és 1945 között az ünnepi játékokról. Hannes Heer történész és Jürgen Kesting zenei újságíró, valamint az installáció tervezője, Peter Schmidt 2006-ban először Hamburgban, majd több német városban is bemutatta az anyagot. A kiállítás sorra veszi, milyen tisztogatásokra került sor Németországban 1933 és 1939 között. A német operaházakban ezernyi zsidó vagy politikailag elfogadhatatlannak minősített énekest, muzsikust tiltottak el a fellépéstől.
Az október 14-ig látható tárlat alkotói visszatekintenek az ünnepi játékok korai periódusáig, minthogy Cosima, Wagner özvegye, aki a zeneszerző halála után igazgatta a fesztivált, többször tett antiszemita kijelentéseket. Siegfried Wagner 1908-ban vette át a fesztivál vezetését és anyja szellemében folytatta a munkát. A kiállítás létrehozói 53 olyan művész dokumentumait lelték meg, akiket faji vagy politikai okokból üldöztek, közülük 12 művészt deportáltak és meggyilkoltak. A kiállítás kuratóriumának elnöke Klaus von Dohnányi, tagja Jens Malte Fischer, Hans-Dietrich Genscher, Ulrike Hessler, Charlotte Knobloch és Antje Vollmer.
Áttelepítettek egy ortodox templomot
Egy 18. századi ortodox templom 650 kilométert utazott északra a dél-lengyelországi Przemysl környékéről, hogy teljes rekonstruálása után a Varmia-Mazúri vajdaság Godkowo nevű falujában újra hívőket fogadhasson. Az eddigi munkálatok alkalmával sikerült helyreállítani a falakat, így a következő hetekben már a tetőszerkezettel foglalkoznak az építészek. A tervek szerint az év végéig befejezik a munkákat. Az épület áthelyezésének gondolata akkor fogalmazódott meg, amikor a helyi görög katolikus pap egy kis templom felállítását kezdte tervezni a településen élő 80 hívő család számára. Az épületet a római katolikusok is használni fogják, mert ez lesz a falu egyetlen temploma. A költöztetést a műemlékvédelmi felügyelet engedélyezte, biztosítva az eredeti helyén romosodó épület fennmaradását.
