Érted ver a szív
Kiállításajánló
Legfontosabb és legszebb szervünk, valamint a szívgyógyítás története ismerhető meg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum legújabb kiállításán.
| Hermann Veronika |
2012-12-31 09:11 |
Az emberi test véredényeinek összessége több ezer kilométer hosszúságú: kiterítve körbeérné a Földet. A vérkeringés központjában található a pumpa, amely működésben tartja a véráramot és az elképesztő méretű érhálózatot: a szív. A legtöbb kultúrában metaforizálódott, és korántsem pusztán az anatómiailag legfontosabb szervet jelöli. Minden nyelvben számtalan fordulat létezik, amelyek kulturális értelemben a szívet teszik meg a pozitív érzelmek retorikai hordozójának. A szív képes megszakadni, összetörni, nevetni és táncolni, antropomorfizált képzete számtalan magas művészeti és popkulturális alkotásnak központi témája. A vér, melyet pumpál szintén erős kulturális képzettel bír. “A vér piros. A vér meleg. A vér szép.” – mondja Esti Kornél az elbeszélőnek, Kosztolányi Dezső novellafüzérének bevezető írásában.
Vérkörök mélyén
Az ismert metaforák helyett a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Szívdobbanás című kiállítása a szervet és a vele foglalkozó tudományágakat – a kardiológiát és a szívsebészetet – mutatja be.
 |
A kiállítás érdekessége, hogy a belső installációkat a Bartha Tamás és György Árpád Hunor alkotta HeonLab nevű formáció csinálta. A 2008 óta létező design tervezőiroda jelenleg az egyik leginkább figyelemreméltó fiatal formatervező-csapat, nevükhöz máris olyan projektek fűződnek, mint a harkányi Termál Kemping vagy a budapesti Bárka Színház belsőépítészeti koncepciója. A Semmelweis Múzeum korábbi, Az erényöv titkos története (2010) című kiállításának belső kivitelezése is az ő munkájukat dicséri. A kiállításon a tárgyi emlékek, műszerek, képek és leírások mellett a HeonLab installációi sajátos és sejtelmes atmoszférát teremtenek. A termekben fehér, hálózatszerű műanyag ér-erdők omlanak le a falakról a vérkeringést szimbolizálva. A hasonlóan kuszán szőtt ovális lámpák és búrák a vénás és artériás funkciók kettősségének megfelelően felváltva sugároznak piros és kék fényt. Az üvegen túl ezúttal egy véráram belsejében találjuk magunkat a frappáns, konceptuális, ám korántsem érthetetlen installációknak köszönhetően.
Szívzörejek
 |
A szívdobbanás valójában a szívizom összehúzódásának és elernyedésének, illetve a vér áramlásának hangjaiból tevődik össze. Az egészséges szív nemcsak a legfontosabb, de a legszebb szerv: alakja, mérete, formája és színe műalkotássá teszi hasonlatossá. A sebészet és a belgyógyászat ugrásszerű fejlődése ellenére a szívet viszonylag sokáig félelemmel vegyes csodálat övezte, és akik megpróbáltak beleavatkozni működésébe, általában nem jártak sikerrel. A kiállítás ismerteti a legfontosabb mérföldköveket. A vér útját a kis- és nagy vérkörben, illetve a szívben először egy William Harvey nevű angol orvos írta le 1628-ban. Ez alapjaiban változtatta meg a keringésről és a szívről való gondolkodást. Bár az első szívvarratot 1896-ban tette be egy Ludwig Rhen nevű német sebész, az első sikeres nyitott szívműtétet csak 1954-ben hajtották végre, miután feltalálták a szív-tüdő motort. Magyarországon ugyanez 1960-ban történt. Az orvostudomány fejlődése az elmúlt néhány évtizedben jóval radikálisabb volt, mint előtte évszázadokon keresztül. Az első szívátültetést 1967-ben végezte Christian Neethling Barnard professzor, míg Magyarországon 1992-ben Szabó Zoltán professzor hajtotta végre először ezt a beavatkozást a Semmelweis Egyetem (akkor: SOTE) Ér-és Szívsebészeti Klinikán. A szív percenként 5 liter vért keringet a szervezetben, könnyen belátható tehát, hogy a szívgyógyászatban a gyorsaságon és a pontosságon szó szerint az élet múlik. Az első magyar kardiológiai konferenciát 1963 őszén rendezték Budapesten a II. Magyar Belgyógyász Kongresszus keretében, amelyre a program alapján nemcsak a baráti szocialista országokból, de az Egyesült Államokból és Nyugat-Európából is számos szakember érkezett. A konferencia elnöke Gottsegen György volt.
A három teremből álló kiállítás egyszerre mutatja be a szívgyógyászat mérföldköveit, tárgyi emlékeit, korai és jelenlegi eszközeit. A hibák is ebből adódnak: kis terekben, sokféle módszertant keverve akar átfogni egy olyan területet, amelynek szerteágazó múltja és bonyolult jelene van. A HeonLab belső installációi olyan térélményt hoznak létre, amely megkívánná az interaktivitás megjelenését. Ügyes és szellemes az első teremben a két ovális búra, amely alá be kell bújni, hogy tartalma olvasható legyen. Az egyik alatt egy fejhallgató, amellyel a szívdobogás jellegzetesen megnyugtató hangját lehet hallgatni. A másik alá mászva egy billentyűműtétet követhet nyomon a látogató, s ha valakinek nem eddig nem volt szerencséje látni, meggyőződhet arról, hogy a test valójában belülről is izgalmas. Fontos információkat olvashatunk az első teremben arról, hogy a kopogtatás és a hallgatózás már a 17. század óta része a diagnosztikai eljárásoknak. A test belső hangjaiból sok mindenre lehet következtetni. Indokolt tehát a különböző korú és méretű hallgató csövek és fonendoszkópok bemutatása, amelyeknek egy részét egyébként a látogatók kipróbálhatják, saját vagy ismerőseik szívdobogását hallgatva. Furcsa, talán régimódi gesztussal állítanak emléket a magyar kardiológia két úttörőjének, Gottsegen György és Haynal Imre professzoroknak. Bár fontos ismerni munkásságukat, személyes tárgyaik nem a szív és az orvoslás megértéséhez viszik közelebb a befogadót. A magyar kiállítási gyakorlatban máig élő koncepció, mégsem szerencsés a személyességre építeni egy olyan tárlaton, melynek tárgyáról a legtöbb embernek csak halvány elképzelései vannak.
„A kezelés csak sebészi lehet”
A második teremben a szívsebészet fejlődését és eszköztárát lehet közelebbről megismerni. Egy műtő képe előtt megtekinthető egy szív-tüdő motor az 1970-es évekből. Ez a szerkezet lehetővé teszi, hogy műtét alatt leállítsák a szívet úgy, hogy a vérkeringés fennmaradjon. A gép egy, a szív működését helyettesítő pumpából és a tüdő működését kiváltó oxigenátorból áll.
Láthatóak ezen kívül beültetett biológiai és fém szívbillentyűk, katéterek és szívritmus-szabályozók is. Ha a belgyógyászat, illetve a kardiológia önmagában nem képes megoldani egy problémát, akkor következnek az invazív beavatkozások. Ezeknek a leírása nem véletlenül indul a már említett Haynal Imre híres idézetével, miszerint bizonyos esetekben “a kezelés csak sebészi lehet.”
A falakon elhelyezett egykori és mai szívportrék összehasonlító bemutatása a kiállítás egyik legerősebb része. Nem csupán a technológia, a diagnosztika és a képalkotó eljárások fejlődését mutatja meg, de a szív képének médiumonként változó lenyomatát is. Thomas Mann A varázshegy című regényében a szerelem hatására Hans Castorp nemcsak az anatómiát kezdi el tanulmányozni, hanem a Madame Chauchat testének belsejéről készült röntgen-felvételeket is: „Íme a belső fényképed, gép nélkül készült. Remélem pontosnak találod.” Mennyivel meghatóbb lenne ma egy CT-felvételt átadni a szív választottjának, melyen az a valós formájában, méretarányosan látszik. A korábbi szívportrék közül ki van állítva például Caspar Bauhinus 1605-ben rajzolt szívportréja, a Theatrum anatomicum című munkából. A modern képalkotó és diagnosztikai lehetőségek közül két CT-felvételt, egy szív-ultrahangot, egy koronarográfiás felvételt és egy MRI-felvételt láthatunk.
 |
 |
Hosszas lenne felsorolni az összes bemutatott műszert és terápiás eszközt; például videón rögzített EKG-felvételt is lehet tanulmányozni. A harmadik teremben filmvetítés zajlik. A kiállítás vezetőjéből megtudható, hogy a kardiovaszkuláris betegségek gyakoriságára, megelőzésük fontosságára is fel kívánják hívni a figyelmet. A bemutatott filmek között van a magas vérnyomásról rémisztő statisztikai adatokat felvonultató reklám, oktatófilm szívroham esetére, interjú dr. Fontos Gézával, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet főorvosával, és videó egy billentyűműtétről. A felnőtt magyar lakosság egészségmegőrző potenciálja meglehetősen alacsony, így ennél a vállalásnál is hiányolható az interaktivitás. Egy oktatófilm nem feltétlenül a legjobb módszer arra, hogy egészségesebb szívet kívánjanak maguknak az állampolgárok – szó szerinti és metaforikus értelemben egyaránt. Összességében azonban a Szívdobbanás inspiráló és elgondolkodtató kiállítás. Nemcsak a kardiológia, hanem az összes orvos és egészségügyi dolgozó előtt tiszteleg, akik sokszor lehetetlen körülmények között minden nap azért dolgoznak, hogy tovább verjen a szív.
Szívdobbanás. A kardiológia múltja és jelene.
A kiállítás még néhány napig, 2013. január 6-ig tekinthető meg! A kiállítás önálló honlapja ITT nézhető meg.
Az emberi test véredényeinek összessége több ezer kilométer hosszúságú: kiterítve körbeérné a Földet. A vérkeringés központjában található a pumpa, amely működésben tartja a véráramot és az elképesztő méretű érhálózatot: a szív. A legtöbb kultúrában metaforizálódott, és korántsem pusztán az anatómiailag legfontosabb szervet jelöli. Minden nyelvben számtalan fordulat létezik, amelyek kulturális értelemben a szívet teszik meg a pozitív érzelmek retorikai hordozójának. A szív képes megszakadni, összetörni, nevetni és táncolni, antropomorfizált képzete számtalan magas művészeti és popkulturális alkotásnak központi témája. A vér, melyet pumpál szintén erős kulturális képzettel bír. “A vér piros. A vér meleg. A vér szép.” – mondja Esti Kornél az elbeszélőnek, Kosztolányi Dezső novellafüzérének bevezető írásában.
Vérkörök mélyén
Az ismert metaforák helyett a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Szívdobbanás című kiállítása a szervet és a vele foglalkozó tudományágakat – a kardiológiát és a szívsebészetet – mutatja be. A kiállítás érdekessége, hogy a belső installációkat a Bartha Tamás és György Árpád Hunor alkotta HeonLab nevű formáció csinálta. A 2008 óta létező design tervezőiroda jelenleg az egyik leginkább figyelemreméltó fiatal formatervező-csapat, nevükhöz máris olyan projektek fűződnek, mint a harkányi Termál Kemping vagy a budapesti Bárka Színház belsőépítészeti koncepciója. A Semmelweis Múzeum két korábbi kiállításának (Szívünk rejtekén 2010, Az erényöv titkos története 2011) belső kivitelezése is az ő munkájukat dicséri. A kiállításon a tárgyi emlékek, műszerek, képek és leírások mellett a HeonLab installációi sajátos és sejtelmes atmoszférát teremtenek. A termekben fehér, hálózatszerű műanyag ér-erdők omlanak le a falakról a vérkeringést szimbolizálva. A hasonlóan kuszán szőtt ovális lámpák és búrák a vénás és artériás funkciók kettősségének megfelelően felváltva sugároznak piros és kék fényt. Az üvegen túl ezúttal egy véráram belsejében találjuk magunkat a frappáns, konceptuális ám korántsem érthetetlen installációknak köszönhetően.
Szívzörejek
A szívdobbanás valójában a szívizom összehúzódásának és elernyedésének, illetve a vér áramlásának hangjaiból tevődik össze. Az egészséges szív nemcsak a legfontosabb, de a legszebb szerv: alakja, mérete, formája és színe műalkotássá teszi hasonlatossá. A sebészet és a belgyógyászat ugrásszerű fejlődése ellenére a szívet viszonylag sokáig félelemmel vegyes csodálat övezte, és akik megpróbáltak beleavatkozni működésébe, általában nem jártak sikerrel. A kiállítás ismerteti a legfontosabb mérföldköveket. A vér útját a kis- és nagy vérkörben, illetve a szívben először egy William Harvey nevű angol orvos írta le 1628-ban. Ez alapjaiban változtatta meg a keringésről és a szívről való gondolkodást. Bár az első szívvarratot 1896-ban tette be egy Ludwig Rhen nevű német sebész, az első sikeres nyitott szívműtétet csak 1954-ben hajtották végre, miután feltalálták a szív-tüdő motort. Magyarországon ugyanez 1960-ban történt. Az orvostudomány fejlődése az elmúlt néhány évtizedben jóval radikálisabb volt, mint előtte évszázadokon keresztül. Az első szívátültetést 1967-ben végezte Christian Neethling Barnard professzor, míg Magyarországon 1992-ben Szabó Zoltán professzor hajtotta végre először ezt a beavatkozást a Semmelweis Egyetem (akkor: SOTE) Ér-és Szívsebészeti Klinikán. A szív percenként 5 liter vért keringet a szervezetben, könnyen belátható tehát, hogy a szívgyógyászatban a gyorsaságon és a pontosságon szó szerint az élet múlik. Az első magyar kardiológiai konferenciát 1963 őszén rendezték Budapesten a II. Magyar Belgyógyász Kongresszus keretében, amelyre a program alapján nemcsak a baráti szocialista országokból, de az Egyesült Államokból és Nyugat-Európából is számos szakember érkezett. A konferencia elnöke Gottsegen György volt.
A három teremből álló kiállítás egyszerre mutatja be a szívgyógyászat mérföldköveit, tárgyi emlékeit, korai és jelenlegi eszközeit. A hibák is ebből adódnak: kis terekben, sokféle módszertant keverve akar átfogni egy olyan területet, amelynek szerteágazó múltja és bonyolult jelene van. A HeonLab belső installációi olyan térélményt hoznak létre, amely megkívánná az interaktivitás megjelenését. Ügyes és szellemes az első teremben a két ovális búra, amely alá be kell bújni, hogy tartalma olvasható legyen. Az egyik alatt egy fejhallgató, amellyel a szívdobogás jellegzetesen megnyugtató hangját lehet hallgatni. A másik alá mászva egy billentyűműtétet követhet nyomon a látogató, s ha valakinek nem eddig nem volt szerencséje látni, meggyőződhet arról, hogy a test valójában belülről is izgalmas. Fontos információkat olvashatunk az első teremben arról, hogy a kopogtatás és a hallgatózás már a 17. század óta része a diagnosztikai eljárásoknak. A test belső hangjaiból sok mindenre lehet következtetni. Indokolt tehát a különböző korú és méretű hallgató csövek és fonendoszkópok bemutatása, amelyeknek egy részét egyébként a látogatók kipróbálhatják, saját vagy ismerőseik szívdobogását hallgatva. Furcsa, talán régimódi gesztussal állítanak emléket a magyar kardiológia két úttörőjének, Gottsegen György és Haynal Imre professzoroknak. Bár fontos ismerni munkásságukat, személyes tárgyaik nem a szív és az orvoslás megértéséhez viszik közelebb a befogadót. A magyar kiállítási gyakorlatban máig élő koncepció, mégsem szerencsés a személyességre építeni egy olyan tárlaton, melynek tárgyáról a legtöbb embernek csak halvány elképzelései vannak.
„A kezelés csak sebészi lehet”
A második teremben a szívsebészet fejlődését és eszköztárát lehet közelebbről megismerni. Egy műtő képe előtt megtekinthető egy szív-tüdő motor az 1970-es évekből. Ez a szerkezet lehetővé teszi, hogy műtét alatt leállítsák a szívet úgy, hogy a vérkeringés fennmaradjon. A gép egy, a szív működését helyettesítő pumpából és a tüdő működését kiváltó oxigenátorból áll. Láthatóak ezen kívül beültetett biológiai és fém szívbillentyűk, katéterek és szívritmus-szabályozók is. Ha a belgyógyászat, illetve a kardiológia önmagában nem képes megoldani egy problémát, akkor következnek az invazív beavatkozások. Ezeknek a leírása nem véletlenül indul a már említett Haynal Imre híres idézetével, miszerint bizonyos esetekben “a kezelés csak sebészi lehet.”
A falakon elhelyezett egykori és mai szívportrék összehasonlító bemutatása a kiállítás egyik legerősebb része. Nem csupán a technológia, a diagnosztika és a képalkotó eljárások fejlődését mutatja meg, de a szív képének médiumonként változó lenyomatát is. Thomas Mann A varázshegy című regényében a szerelem hatására Hans Castorp nemcsak az anatómiát kezdi el tanulmányozni, hanem a Madame Chauchat testének belsejéről készült röntgen-felvételeket is: „Íme a belső fényképed, gép nélkül készült. Remélem pontosnak találod.” Mennyivel meghatóbb lenne ma egy CT-felvételt átadni a szív választottjának, melyen az a valós formájában, méretarányosan látszik. A korábbi szívportrék közül ki van állítva például Caspar Bauhinus 1605-ben rajzolt szívportréja, a Theatrum anatomicum című munkából. A modern képalkotó és diagnosztikai lehetőségek közül két CT-felvételt, egy szív-ultrahangot, egy koronarográfiás felvételt és egy MRI-felvételt láthatunk.
Hosszas lenne felsorolni az összes bemutatott műszert és terápiás eszközt; például videón rögzített EKG-felvételt is lehet tanulmányozni. A harmadik teremben filmvetítés zajlik. A kiállítás vezetőjéből megtudható, hogy a kardiovaszkuláris betegségek gyakoriságára, megelőzésük fontosságára is fel kívánják hívni a figyelmet. A bemutatott filmek között van a magas vérnyomásról rémisztő statisztikai adatokat felvonultató reklám, oktatófilm szívroham esetére, interjú dr. Fontos Gézával, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet főorvosával, és videó egy billentyűműtétről. A felnőtt magyar lakosság egészségmegőrző potenciálja meglehetősen alacsony, így ennél a vállalásnál is hiányolható az interaktivitás. Egy oktatófilm nem feltétlenül a legjobb módszer arra, hogy egészségesebb szívet kívánjanak maguknak az állampolgárok – szó szerinti és metaforikus értelemben egyaránt. Összességében azonban a Szívdobbanás inspiráló és elgondolkodtató kiállítás. Nemcsak a kardiológia, hanem az összes orvos és egészségügyi dolgozó előtt tiszteleg, akik sokszor lehetetlen körülmények között minden nap azért dolgoznak, hogy tovább verjen a szív.
