Kiállítások és előadások
AJÁNLÓ
Budapest, Szenna, Hódmezővásárhely, Veszprém - ha nem is egy hétvége alatt.
| MTI - MMO |
2014-02-01 14:00 |
Ilyen teljes kiállításon még soha nem lehetett látni a száz éve született Bálint Endre festő- és grafikusművész életművét mint a mától látogatható A nyolcadik templom című, 350 festményt, objektet és kollázst felvonultató tárlaton a Magyar Nemzeti Galériában. A kiállítás kurátora, Kolozsváry Marianna a megnyitón elmondta, hogy Bálint Endre műveiben, álomábráin, motívumain keresztül saját belső tájait festette: „töredelmes őszinteséggel megvalósult művészi önkifejezése szinte önmagát tette azonossá alkotásaival". A kiállításon látható a harmincas évek végén szárnyait bontogató, ifjú Bálint Endre, aki Chagall, Picasso, Braque nyomdokain járva keresi saját stílusát, és kirajzolódik a Szentendrén Vajda Lajos tanítványaként alkotó fiatal festő, aki 1945 után az Európai Iskolán keresztül Párizsban is bemutatkozott. Az életmű egyszerre kronologikus és tematikus tagolásban látható a tárlaton. A kurátor elmondása szerint a látogató megismerheti a Rákosi-rendszerben félreállított festőt, aki a szürrealizmusba menekült, megleli az ötvenes évek közepének alkotói válsága után új utakat kereső Bálint Endrét, aki megteremtette saját motívumvilágát, és a beérkezett művészt is, aki az önmaga helyett gyakran a franciákra figyelő festőként éppen Párizsban talált rá saját hangjára. A hazatérés után képein másfajta elvágyódásnak lehet tanúja a közönség, itt már ugyanis nem az otthon, hanem a transzcendens felé szárnyal Bálint Endre képzelete - fejtette ki. A figyelmes néző megláthatja az idősödő Bálint Endre mondanivalójának formai leegyszerűsödését is. Élete utolsó éveiben tüdőbetegsége miatt le kellett mondania a festésről.
Amazónia történetét, élővilágát és művészetét is megismerhetik az érdeklődők a Néprajzi Múzeum február 5-én induló Amazónia. A paradicsom elvesztése című ismeretterjesztő előadássorozatán. A bevezető előadásokat követően a sorozat fő gerincét a március 5-én nyíló Amazóniai tollvarázs című kiállítás anyaga és témái adják, amely Boglár Lajos antropológus (1929-2004) hagyatékát mutatják be a látogatóknak. A dél-amerikai szubkontinens közel felét elfoglaló Amazónia mind trópusi élővilága, mind őshonos kultúrája okán sajátos helyet foglal el a Föld természeti régiói és emberi társadalmai között. A Néprajzi Múzeum Amazónia-gyűjteményének különlegessége, hogy legnagyobb részt tudományos kutatásokon alapuló gyűjtésből származik, gazdag vizuális információkkal rendelkezik, ezért alkalmas arra, hogy az ott élő őshonos népek kultúrájáról hiteles és kerek képet adjon.
Farsangi programokkal várja a látogatókat februárban a téli szünet után ismét megnyíló szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény, ahol hétvégenként bepillantást engednek a megye farsangi eseményeibe, bemutatják a jellemző karneváli szokásokat és a különböző télbúcsúztató alkalmakat, emellett finomságokkal, táncházzal várják, maskarázással szórakoztatják a vendégeket..A somogyi skanzenben február első hétvégéjén zajkeltő eszközöket gyárthatnak a gyerekek, a hónap harmadik hétvégéjén a farsangi ételeké lesz a főszerep, a rákövetkező egy hét pedig a farsangolás jegyében telik Szennán. Tavasszal megújulnak a múzeum állandó kiállítóterei és időszaki kiállításai, a már tavaly is nagy sikert aratott tematikus hétvégék számos új élményt kínálnak majd a látogatóknak. A skanzen idei programkínálatában meghatározó szerepet játszanak majd az újonnan kialakított kertek, és azok az egyelőre titokban tartott új lakók, amelyekkel gazdagodik a szabadtéri néprajzi gyűjtemény.
A legjelentősebb hunkori pénzleletet, a szikáncsi aranykincset bemutató kiállítás nyílt a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban pénteken. Bő fél évszázaddal ezelőtt, 1963 őszén került elő a hódmezővásárhelyi határ délkeleti részén, a szikáncsi tanyavilágban az eddig ismert legnagyobb hun kori aranyérme-lelet, 1439, darabonként 4-4,5 gramm súlyú solidus. A tárlaton több mint félszáz darabot mutatnak be az aranyérmékből, de a látogatók korabeli újságcikkek, jegyzőkönyvek és egy híradófelvétel segítéségével megismerhetik a kincs megtalálásának történetét is. Korek József, a közgyűjtemény akkori főigazgató-helyettese vezetésével indult a régészeti feltárás, amelyen az 1960-as években Magyarországon jelentős újításnak számító fémkereső műszert is alkalmaztak. A kincs zömét II. Theodosius solidusai alkotják, emellett Honorius, valamint III. Valentinianus érméi fordulnak elő benne. A nagy tisztaságú, 23 karátnál is finomabb érméket a 420-440-es évek között verhették. A leletegyüttes korabeli értékét jól szemlélteti, hogy akkoriban egy solidus egy mezőgazdasági munkás több mint száz napi bére volt, egy érméért egy hektoliternyi bort vagy 88 kilogramm marhahúst adtak. A hunoknak küldött bizánci adó nagyságát pedig jellemzi, hogy a Kelet-Római Birodalom a 440-es években a szikáncsi aranykincs százszorosát fizette ki egy esztendőben.
Játékvilágok címmel, a Magyar Kultúra Napján nyílt a Laczkó Dezső Múzeum új időszaki kiállítása. A tárlat a játszó gyermekről szól, de a – múzeumi gondolkodásmódtól eltérően – ezúttal nem történeti és nem is társadalmi megközelítésben, hanem mozaikszerűen, a szempontok sokaságát vegyítve. A Laczkó Dezső Múzeum játékgyűjteményének alapjait S. dr. Lackovits Emőke néprajzkutató 1979-es népi játékgyűjtése tett le. Az utoljára négy évtizede bemutatott tárgyegyüttes azóta újabbakkal bővült, elsősorban Kádár-kori játékokkal. A kiállítás kurátorai e gyűjteményből válogattak társasjátékokat, babákat, építőkockákat, amelyeket e pillanatban is gyarapodó kortárs anyaggal, illetve Veszprém megyei polgárok tárgyfelajánlásaival és fotóival egészítettek ki. A kiállítás tehát a magányosan, családban, óvodában vagy csapatban játszó gyermekről szól, s ezen keresztül a játéktevékenység egyetemes vonásairól, amelyek kortól, társadalmi hovatartozástól függetlenül kitermelik a maguk kulturális lenyomatait: a játékszereket. Emellett azonban – a múzeum adottságaiból és szemléletéből adódóan – természetesen jelen van egyfajta helytörténeti szemlélet is. Az archív fotókon egykori tihanyi, városlődi, veszprémi óvodások ismerhetnek magukra, és mára régen lebontott lakótelepi játszóterek elevenednek meg, akárcsak a hajdani veszprémi vidámpark csónakázó tava és Szputnyik-körhintája. A kiállítás 2014. augusztus 10-ig lesz látogatható.
