Világháborús emlékezet
PROGRAMOK
Milyen programokat terveznek a magyar múzeumok a világháborús centenárium alkalmából?
| Berényi Marianna |
2014-07-28 14:08 |
Magyarországon a 2013 januárjában megalakult Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság koordinálja a megemlékezéssel kapcsolatos programokat. Az elsővilaghaboru.com oldalon olvasható köszöntőjük üzenete az előzőekhez hasonlóan az európai integrációban gyökerezik: „talán érdemes újragondolni múltunkat, és megkeresni benne azt is, ami a száz évvel ezelőtti idők konfliktusait nem csak a győztesek – vesztesek kettősségében érzékeli.” Hogy a „talánból” mennyire lesz magabiztos vezérelv, alapvetően csak a projekt végére derül ki. „Nem mindenek felett álló bizottságról van szó – fogalmaz Kovács Vilmos, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) parancsnoka, az emlékbizottság tagja. – Azokat a törekvéseket próbáljuk kévébe kötni, amelyek a 2018-ig terjedő időszakra terveznek. Koordináljuk a közgyűjteményi és civil kezdeményezéseket, megemlékezéseket, kiállításokat, konferenciákat, hogy ne oltsák ki egymást, összhangban működjenek. Ennek anyagi fedezete is van: a programok pályázati úton elnyerhető összegekből valósíthatók meg, folyamatos elbírálás mellett.” Az ezredes kiemelte, hogy nemcsak a klasszikus programokat díjazzák, de támogatják azokat a különleges elképzeléseket is, amelyek megvalósítására másként nem lenne lehetőség. Szerinte ilyen a katonai emlékművek felújítása, a hadisírok ápolása. „Kevesen tudják, hogy 1917-ben IV. Károly kötelezte a magyar településeket, hogy emlékezzenek meg háborús hőseikről, a parlament az 1917. évi VIII. törvénycikkben határozta meg a teendőket, mikor az éppen dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről rendelkezett. [8] Így az első emlékművek már a háború befejezése előtt elkészültek. Majd 1924. május 20-án lépett életbe az 1924 évi XIV. törvénycikk az 1914–1918. évi világháború hősi halottai emlékének megünnepléséről. [9] Mindezek ellenére a magyar társadalomnak súlyos adóssága van az első világháborúval kapcsolatban. Hiába maradtak fenn az emlékművek jobb és rosszabb állapotban, az 1950-es évektől az emlékezet kopni kezdett, a Nagy Háború pedig pici tananyaggá vált a történelemoktatásban, leginkább köztörténetként, mintha nem is lenne magyar vonatkozása. Ez ma sincs másként, holott a háború nagyon megviselte a magyar társadalmat, nemcsak a katonát, hanem a hátországot is” – mondja Kovács Vilmos, aki szerint mindezt újra be kell vinni a köztudatba, és ennek több eszköze is lehet.
Az érdekes újság harctéri képeiből. III. Füzet
Az érdekes újság háborús albuma a MúzeumCafé honlapján
A futó ellenség mögött. Egy tüzértiszt felvétele.
Az érdekes újság harctéri képeiből. III. Füzet.
Az érdekes újság háborús albuma a MúzeumCafé honlapján
A HIM éppen ezért már évek óta készül a centenáriumra, 2012-ben kész tervet nyújtottak be, amelyet a honvédelmi miniszter jóvá is hagyott. Az intézmény tizenkilenc önálló gyűjteménye, képzőművészeti, tárgyi anyaga, nemzetközi kapcsolatai, a témában folytatott kutatómunkájuk sokrétű programot tesz lehetővé. A múzeumban már készül az új, kilencszáz négyzetméteres állandó kiállítás. A tervek szerint a szeptemberben nyíló tárlat nemcsak a fronton harcoló katonát mutatja be. „Elsődleges feladatunk, hogy a magyar katona hősiességét, veszteségét bemutassuk, de a hátország életét sem hagyjuk figyelmen kívül. A látogatók érzékelni fogják a nők és a gyerekek megváltozott szerepét, munkába kényszerülését mind a hadiiparban, mind a mezőgazdaságban, vagy éppen a hadifoglyok helyzetét. Részben restauráltuk már azokat az alkotásokat, amelyeket olyan neves művészek – Mednyánszky, Scheiber Hugó – készítettek, akiket a háborús propaganda keretében hadifestőként a Sajtóhadiszállás Kunstrgruppe nevű alakulatába vonultattak be. A kiállítás digitális és interaktív elemekben is bővelkedni fog. A Manda programnak köszönhetően már zajlik a múzeumban a digitalizáció: az első világháborús fotóarchívum, a könyvtárállomány egy része hamarosan az interneten is kutatható lesz, de ezek az anyagok természetesen az új állandó kiállításban is helyet kapnak. Másik program, de ugyancsak fontos a különböző, egyes településekhez kötődő ezredek történetét bemutató könyvek digitalizálása. Ezzel azt a törekvést támogatjuk, hogy minden település kezdje el vagy folytassa saját első világháborús szerepének kutatását. Mindemellett kiállításainkkal is túllépünk a múzeum falain. Nyár közepétől a Parlament előtt állomásozik a felújított Lajta monitor, amely önmagában is műtárgy, de a korabeli életmódot rekonstruáló kiállítás a hajótestben is érdekes lesz. Ha minden igaz, a hajó útra is kel, különböző megemlékezések keretében a hazai állomások mellett Bécsben, sőt talán Belgrádban is kiköt majd. Szeretnénk egy kiállítási vonatot is elindítani, amely a vasút háborúban betöltött stratégiai szerepét – ellátás, katonák és sebesültek szállítása – példázza majd. A vonat sem marad a határokon belül: Lengyelországba indul az ottani, számos magyar áldozatot is követelő csaták évfordulója alkalmából, de tervezünk közös magyar–szlovén–olasz utat is, ami azért is kiemelkedő, mert Olaszország akkor szemben álló fél volt. Hasonlóan pozitív a tudományos kapcsolat a francia történészekkel. A francia védelmi minisztérium hadtörténeti folyóirata, a Revue Historique des Armées Magyarországgal foglalkozó különszámot jelentetett meg a centenárium alkalmából. A különböző konferenciák szervezése, kiadványok, könyvek – többek között a megújult kétkötetes Magyarország hadtörténete – megjelentetése mellett olyan régi adósságot is törlesztünk, mint a magyar veszteségeket összegző, kutatható adatbázis létrehozása. Ma senki sem tudja pontosan, részünkről mekkora áldozatokkal járt az első világháború. A tudomány jelenlegi állása szerint 3,2 millió katona vonult be a történelmi Magyarország területéről, ennek a fele legalább egyszer megsebesült, 650-670 ezer ember halt hősi halált. Reméljük, 2018-ra erről jóval többet tudunk” – foglalta össze a HIM terveit Kovács Vilmos.
A Hadtörténeti Múzeum azonban csak egy azok közül a kiállítási intézmények közül, amelyek kutatásokat folytatnak, programokat, kiadványokat terveznek az első világháború kapcsán. Ennek ellenére a terület képviselői számára sokáig nem volt egyértelmű, milyen szerepet szán az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság a közgyűjteményeknek. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum szakemberei már 2013 elején elkezdtek azon gondolkodni, hogyan tud az intézmény bekapcsolódni a centenáriumi megemlékezésekbe. Kezdeményezésükre az Országos Közgyűjtemények Szövetsége a Pulszky Társasággal, a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségével, az ICOM-mal együttműködve tavaly augusztusban kérdőívet küldött szét, egészen a területi múzeumok szintjéig. A cél elsősorban az volt, hogy a programok között ne legyen túl sok párhuzam, megtalálják egymást a lehetséges partnerek – tudtuk meg Bereczki Ibolyától, a Skanzen főigazgató-helyettesétől, aki azt is elmondta, hogy ötven terv és elképzelés érkezett vissza, amelyeket E. Csorba Csillával, az OKSZ akkori soros elnökével, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójával eljuttattak Hammerstein Judit kultúrpolitikáért felelős helyettes államtitkárnak, az emlékbizottság tagjának. Ennek köszönhetően is került be a köztudatba, hogy a múzeumoknak is van a témával kapcsolatos mondanivalója. Bereczki Ibolya a többi között a néprajztudománynak az első világháborús kutatásokban eddig kiaknázatlan lehetőségeire hívta fel a figyelmet. „A hetvenes–nyolcvanas évek néprajzi gyűjtésein még találkoztunk azzal a generációval, amelynek voltak emlékei az első világháborúról. Én magam is gyűjtöttem több ilyen anyagot, amelyet eddig nem publikáltam. A múzeumokba is számtalan első világháborús tárgy került be, amelyek szisztematikus feldolgozása máig nem készült el. Naplók, történetek, érdekességek egy-egy kiadvány erejéig megjelentek, de múzeumi kiállítások még nem dolgozták fel a témát. Holott a néprajz forrásai, módszertana hozzá tud járulni, hogy az első világháborúról ne csak a had- és politikatörténet szempontjából beszéljünk, hanem
a mindennapi élet kutatása, a mikrotörténelem is szerepet kapjon. Fontos, hogy feltegyük a kérdést: ma milyen narratívák élnek, milyen képünk van az első világháborúról, hogyan él az emlékezetünkben? Kutatóként részese lehettem, miként építették újra Tiszakürtön a korábban orosz katonák által a folyóba hajított első világháborús emlékművet” – mondja Bereczki Ibolya, aki szerint legalább annyira fontos az emlékművekhez kapcsolódó tudás, viszonyulás mai feltérképezése is, mint az emlékművek kataszterbe foglalása. [10]
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum, amelynek tájegységeiben a figyelmes látogató eddig is több ponton felfigyelhetett az első világháborúval kapcsolatos elemekre, most olyan kutatóprogramot és kiállítási koncepciót dolgozott ki, amelyben tudatosan a hátország mindennapjait, a szokások változását, a hátországban maradottak és a harctéren szolgálatot teljesítők kapcsolatrendszerét vizsgálják. A múzeum elsőként a saját gyűjteményét vizsgálta felül, ami olyan kincseket is rejt, mint Bíró Friderika őrségi gyűjtése: egy házaspár teljes levelezése. Az ebből készült kötet idén, egy erdélyi vonatkozású anyag – Pozsony Ferenc zabolai tüzér teljes levelezésgyűjteménye, képeslapokkal – pedig jövőre jelenik meg, de az anyagot időszaki kiállításon is bemutatják. „Nagy álmunk, hogy még egy vonatot hozzunk a múzeumba, amelyben kétévente új kiállítást rendezünk be. Az első a katonák bevonulását, a második a hadszíntérre és a hazautazás körülményeit mutatná be, a harmadik azok sorsát szeretné megjeleníteni, akik a trianoni békeszerződés után hónapokat, éveket töltöttek vagonlakóként, mert elhagyni kényszerültek a szülőföldjüket. A 2018-ig tartó időszakban igyekszünk a lakóházak berendezését a háborús időszakhoz igazítani, a Skanzen Galériában pedig a háborús karácsonyról rendezünk interaktív kiállítást, ahol az is kiderül, hirtelen mekkora szerepe lett a postának, a csomagküldésnek a vidéki ember életében. A nagy programunkat 1916–17 köré tervezzük a Néprajzi Múzeummal egyeztetve, amely a háború falusi társadalomra gyakorolt hatását tárgyalja a Magtárban rendezendő kiállításon. A Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékével kutatást szervezünk, hogy felmérjük, miként jelenik meg a mai közép- és fiatal generáció számára a háború. Általános-e az a tapasztalat, hogy a múlt rendszer idején a második világháború emlékezetét beemelték az első világháborúról való emlékezetbe, hogy a második háborúval kapcsolatos fájdalmak kimondása az elsőn keresztül történhetett meg? Hogyan válik szakrális térré egy hősi emlékmű környezete? Milyen új kapcsolatok alakultak ki a távoli hadszínterekkel?” – emelt ki néhányat kérdésfelvetéseik közül a főigazgató-helyettes.
Ahol sziklákkal is harcoltak. Egy gyalogos tiszt felvétele.
Az érdekes újság harctéri képeiből. III. Füzet
Az érdekes újság háborús albuma a MúzeumCafé honlapján
A Magyar Nemzeti Múzeum sem marad ki a centenáriumi programsorozatból. „Az intézmény két szinten kapcsolódik a Nagy Háborúra való muzeológiai emlékezés folyamatába. Egyfelől vezető szakmai partnerei leszünk a Várbazárban készülő nagy tárlatnak, amelynek a kurátora Gulyás Gábor. Másfelől saját vállalkozásaink is lesznek. Elsőként egy több helyszínen bemutatható sztereofotó-kiállítást készítünk, amelynek izgalmas képanyaga révén – egy részét Felvinczi Sándor magángyűjtő bocsátja rendelkezésünkre – mindkét hadviselő fél lövészárkaiba bepillanthatunk. De tervezünk tárlatot a haditudósítás történetéről, a hátországi életről vagy az olaszországi frontszakasz kitüntetett szerepéről a hazai háborús hagyományban” – mondja a múzeum főigazgatója, Csorba László.
A BTM Vármúzeuma 2015-ben kezdi meg azt a munkát, amellyel bemutatja a főváros háborúban betöltött szerepét, helyzetét. Az Emlékbizottság kedvező elbírálása esetén hozzávetőleg hatszáz négyzetméteren Budapest – hátország. Mozaikok a főváros első világháborús történetéből címmel szeretnének átfogó időszaki kiállítást nyitni, amely nem a hadi eseményekkel, nem politikatörténettel foglalkozik, hanem a várostörténet szempontjából közelíti meg a kérdést. A kiállítás vezérfonalát Müllner János budapesti riportfényképei adják, ugyanakkor a kiállítás egy-egy, a témához kapcsolódó mellékszálat, „mikrotörténetet” is bemutat. Ilyen a Nemzeti Áldozatkészség szobrának története vagy a margitszigeti hadikiállítás, a pasaréti lövészárok és az Auguszta Alap története. Ahogy Perényi Rolandtól, a BTM Kiscelli Múzeumának igazgatójától megtudtuk, Budapest Székesfőváros Tanácsa 1915-ben határozatot hozott a világháborúra vonatkozó emlékanyagok (nyomtatványok, fényképek, tárgyak, filmek) gyűjtéséről. Ez volt a múzeum történetének legjelentősebb tervezett kortárstárgy-gyűjtési akciója.
A múzeum korabeli gyarapodási naplóiba – „háborús anyag” megjegyzéssel – 1914 és 1920 között mintegy kilencszáz tételt, több ezer iratot, plakátot, jelvényt, fotót és egyéb tárgyat jegyeztek be. A kiállítás erre a rendkívül gazdag anyagra alapozva mutatja majd be a világháborús fővárost, egyúttal emléket állítva a Székesfővárosi Múzeum korát meghaladó gyűjtési koncepciójának is. Ezen kívül az Újkori Várostörténeti Osztály munkatársai a kiállítás előkészítésének keretében igyekeznek minden, kimondottan a háborús Budapest történetéhez kapcsolódó tárgyat begyűjteni, megvásárolni.
A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum most is tartogat meglepetéseket. A múzeum főigazgatója, Varga Benedek elképzelései szerint 2015 őszén a hadisebészeti technikák fejlődéséről nyílik kiállítás, amelyen bemutatják, miként gyorsítják fel a háborúk a sebészet fejlődését. Kitérnek az orvosok és ápolók, általában a katona-egészségügy morális dilemmáira (egy-két ezrelék teljes megmentése a többiek halálával, vagy a sokak életének megmentése súlyos fogyatékossággal, amputációval), a sérültek és az ápolók viszonyára. Fotókiállítással is készülnek az orvosok és az ápolók mindennapjairól, különös tekintettel dr. Kemény Gyula orvosnak a közel-keleti hadjárat során készült fényképeire.
Egyedi módszertan alapján közelíti meg a témát a Petőfi Irodalmi Múzeum: magyar írók nézőpontjai alapján mutathatják majd be az első világháború eseményeit. Varga Katalin főosztályvezető szerint a „Lélek a háborúban” Magyar írók a Nagy Háborúban munkacímen tervezett kiállítás célkitűzése kettős: egyfelől a frontok és a hátország világának korabeli irodalmi reprezentációit vázolja fel, így a kulturális emlékezet tartalmainak bővítésével a nemzeti és a családi traumák feldolgozásához kíván hozzájárulni, másfelől a magyarországi értelmiség háborús szerepvállalását és a háborúhoz való változó viszonyulását mutatja be az írók, újságírók személyes részvételén, élményein keresztül, nem a felelősség kérdésének a középpontba állításával, hanem a motivációk megértésének szándékával. A főosztályvezető hangsúlyozza: a témaválasztást a világháború-kutatás újabb irányai, az azokban kirajzolódó szemléletváltozás is indokolttá teszik. A kulturális antropológia által ihletett emberközpontú megközelítés szakít a politika- és az eseménytörténet primátusával, az érdeklődés fókusza a tények helyett az embereknek a tényekre adott reakcióira és a megváltozott körülmények közé került emberekre tevődik. „Az írói hivatás nélkülözhetetlen velejárója a külvilág eseményeire való reflektálás. Leveleik, visszaemlékezéseik, naplóik és szépirodalmi műveik beszámolnak a háborús hangulatokról és a közvélekedésről, a hadikórházak mindennapjairól, a lövészárkok életéről és a hátország megváltozott világáról, ezáltal megőrizték annak a mentális univerzumnak a lenyomatát, amely az íróknak a háborús világgal (és benne önmagukkal) kapcsolatos töprengéseit, érzéseit foglalja magában. Másrészt háborús témájú publicisztikai írásaik és szépirodalmi műveik megismertetésével képet adhatunk az európai értelmiség első világháborús elköteleződésének természetéről és a »háborúkultúra« magyarországi megjelenéséről” – fogalmaz Varga Katalin, aki azt is megosztotta velünk, hogy a kiállításban megjelennek az irodalmi lapok szerkesztőségei által képviselt álláspontok, a front, a hadifogság elképzelt és megtapasztalt világa, kiemelkedő íróink személyes érintettsége, a hátország élete, így az egyes életművek új kontextusba kerülnek, és új jelentésekkel gazdagodnak.
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum 2014 decemberében nyitja meg a Gulyáságyú és rohamsisak – A Nagy Háború gyomornézetből című kiállítást, amely az intézmény szakmai profiljának megfelelő szempontok szerint készül. „A tárlat az osztrák–magyar hadsereg és a magyar hátországi lakosság első világháború alatti élelmezésének meghatározó mozzanatait mutatja be, szoros összefüggésükben és kölcsönhatásukban a – hátországi és harctéri –
helyszínekkel. A tárlat célja, hogy olyan eddig fel nem tárt területet mutasson be a látogatóknak, amely eddig nem szerepelt a múzeumok kiállításain. Jelen tárlatunk új tudományos megközelítéssel ad ismereteket a háborús hétköznapokról, a hátország és a front ellátásáról” – hívta fel a figyelmet Török Róbert megbízott igazgatóhelyettes, muzeológus, aki a korábbi, 2009-ben megrendezett Mindenütt hódít – Reklám a Nagy Háborúban című tárlat után most is nagy érdeklődésre számít.
A művészeti múzeumok szintén készülődnek. A tervek szerint a Magyar Nemzeti Galéria 2017-ben vagy 2018-ban megnyíló kiállítása azokra a művészekre koncentrál majd, akik szemtanúként járták meg a háborút, de szerepet kapnak azok az alkotók is, akiket művészi reakcióra késztettek a háborús események. Mindezek mellett a tervezett kiállítás nagy hangsúlyt fektet majd a művészet és a háborús propaganda viszonyára is.
A vidéki múzeumok országszerte leginkább saját gyűjteményi adottságukból és az adott település történetéből kiindulva tervezték meg centenáriumi programkínálatukat, egyrészt saját forrásból, másrészt az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottságnak beadott vagy még majd csak ezután beadandó pályázatokból. Pécs például azért is kiemelten érintett a megemlékezésben, mert az első világháború alatt a városban hadikórház működött. Tizenegy nemzetiség 1701 halottja nyugszik a pécsi köztemetőben. Magyarország legnagyobb – és méltó módon ápolt – első világháborús katonatemetője Pécsen található, és európai jelentőségű és színvonalú rendszeres nemzetközi megemlékezések helye – foglalta össze a hátteret W. Müller Judit, a Janus Pannonius Múzeum megbízott igazgatója. A város több nagyszabású rendezvénnyel készül a centenáriumra, ezek szervezői között megtalálható a Janus Pannonius Múzeum is. Már látható a Tájak és katonák című kiállítás, amely a múzeumnak a korszakot idéző festményeit, grafikáit tárja a látogatók elé, akik időközben Jánosi Engel Róbert egykori k. u. k.-tiszt most kiadott hadinaplóját is kézbe vehetik. Az év második felében Johann Eilingsfeld egykori DDSG-kapitány eddig nem dokumentált, az első világháborúval kapcsolatos archív fotóit készülnek bemutatni. A hajóskapitány akaratlanul is „riportfotóssá” vált: hagyatékában eddig nem látott érdekességű felvételek sorakoznak, mint például IV. Károly Madeira szigetére történő száműzetésének felvételei.
Baja szintén kivételes történetet mesélhet el, amelynek sajátos múzeumtörténeti aspektusa is van. A város az első világháborút követő Párizs környéki békék után kulturális szempontból is hatalmas vesztes lett. Déri Frigyes ugyanis 1914 tavaszán egyetemes művelődéstörténeti, történeti, képzőművészeti gyűjteményét gyermekkora városának, Bajának ajándékozta. Déri nagy telket vásárolt a városban, elkészíttette a terveket a közművelődés házának felépítésére. Az első világháború végén 1918. november 13-án a város szerb megszállás alá került, Déri Frigyes pedig a határszélre sodródott városban gyűjteményét nem érezte biztonságban, ezért visszavonta adományát, amely így került Debrecenbe – meséli Kovács Zita, a Türr István Múzeum igazgatója. Bajának azonban nem ez volt az egyetlen vesztesége. A terület érzékenysége, összetett etnikai képe, tragédiákban bővelkedő múltja követeli, hogy a múzeum szerteágazó – kiállításokból, előadásokból, konferenciából, múzeumpedagógiai foglalkozásokból, könyvbemutatókból, kórustalálkozóból álló – centenáriumi programmal segítsen feldolgozni az első világháborús eseményeket. Ferenc Jóska adta ezt a mundért rám című kiállításuk a nagyhatalmi politika, a győztesek és vesztesek leegyszerűsített szembeállítása helyett egy kis földrajzi egység, Baja és környéke egyedi történelmén, az itt élő családok történetén keresztül mutatja be az első világháború és következménye, a szerb megszállás (1918–1921) időszakát.
Természetesen a Déri-gyűjteményt elnyert Debrecen a Monarchia egyik nagyvárosaként nem vonhatta ki magát a négy éven át tartó katonai konfliktus következményei alól. „Kevés olyan család volt-van a cívisvárosban és a környező településeken, amelyet nem érintett a háború valamilyen módon. Éppen ezért lényeges szempont volt, hogy 2014-ben olyan kiállítási témát válasszunk, ami egyszerre kapcsolódik Debrecenhez és az első világháborúhoz. A tervezett 2014-es kiállítás központi eleme a debreceni császári és királyi 39. gyalogezred első világháborús szerepvállalása lesz, de az alakulat 1914 előtti és 1918 utáni korszaka is megjelenik” – mondja Kovács József Dénes muzeológus.
A kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum számára az első világháborús megemlékezés időszaka kiváló alkalom arra, hogy publikálja eddig be nem mutatott militarygyűjteményét. Olyan látványtárat kívánnak létrehozni, amely az őskortól az első világháború végéig összegzi a térség háborús eseményeit. De a történelmi, technikatörténeti utazás morális kérdésfeltevésekkel is párosul, például hogy létezik-e igazságos és igazságtalan háború? – fogalmaz Horváth Szilvia múzeumigazgató-helyettes. A múzeum egy háborús napló kiadására is vállalkozik: Gunszt János hadinaplója a makrotörténelem egy szegmensét helyezi mikrotörténeti kontextusba. A napló egy kezdetben baka, majd zászlós, végül hadnagyi rangot elérő katona szemével mutatja be az eseményeket.
Ugyancsak az egyéni sorsok, valamint a front és a hátország közötti kapcsolatok kerülnek előtérbe a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeumban. Ódor János igazgató tájékoztatása szerint 2014 szeptemberében nyílik a Levelek a frontról című időszaki kiállításuk, amelyhez előadások, viták, filmvetítések és pályázatok is kapcsolódnak.
Más látószöget választott a Gödöllői Királyi Kastély 2014. május 30-án megnyílt kiállításában. Papházi János osztályvezető szerint ezen az időszaki kiállításukon azt a folyamatot kívánják bemutatni, milyen mértékben változott hosszú uralkodása folyamán a magyarok Ferenc József-képe, a császár/király személyének megítélése az 1848/49-es forradalomtól az uralkodó haláláig. Az első világháborúra való reflexió persze itt is kihagyhatatlan.
A cikk folytatása, azaz a magyarországi múzeumok centenáriumi programjairól szóló szöveg a MúzeumCafé 41. számában olvasható!
[8] Mindazok, akik a most dúló háborúban a hadra kelt sereg kötelékében híven teljesítették kötelességeiket, a nemzet osztatlan, hálás elismerésére váltak érdemesekké. Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében. Minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökíti meg mindazoknak nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták. [9] 1. § A magyar nemzet mélységes szeretettel, magasztaló elismeréssel és hálával emlékezik meg azokról a hős fiairól, akik az 1914–1918. évi világháború alatt a hazáért vívott súlyos küzdelmekben a magyar nemzetnek dicsőséget és hírnevet szerezve életüket feláldozták. A nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül, az élő és jövő nemzedékek örök okulására és hősi halottaink dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az ünnepnapot - mint a „Hősök emlékünnepét” – a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli. Magyar Törvénytár 1924. évi XIV. törvénycikk. [10] Az emlékművekről, a hivatalos, a közösségi és a magánemlékezetről Kovács Ákos szerkesztésében: Monumentumok az első háborúból. Corvina, 1991. [11] Alessandro Baricco: Történet. Bp. 2012. [12] Stéphane Audoin-Rousseau és Annette Becker: 1914–1918, Az újraírt háború, Budapest, L’Harmattan, 2006. [13] Fisli Éva : Áldozat és regeneráció. A Nagy Háború öröksége a két világháború közötti Kelet-Európában. In: AETAS 24. évf. 2009. 2. 124–127.
