Időutazás a pincében
Új múzeumpedagógiai foglalkoztató tér Szekszárdon
Hol fér el a múzeumban a sok gyerekcsoport, múzeumpedagógiai program? Jó ötletekkel és pályázati támogatással múzeumpedagógiai foglalkoztatóvá alakítható egy folyosószakasz, egy pajta, a tetőtér vagy a pince is. Ez a cikk a szekszárdi példát mutatja be.
| Gaál Zsuzsanna |
2012-07-05 15:45 |
Pincéből tanulmányi raktár
Tolna Vármegye Múzeuma a neves tervezőpáros, Schikedanz Albert és Herzog Fülöp alkotása, több mint száz éve nyitotta meg kapuit. A múzeumpalotát a város szélén, az egykori vásártér vízzel telített területén építették fel. Pincéje is nagy gonddal készült, amely azonban hosszú ideig a közönség elől elzárt térként üzemelt – nem is annyira raktárként, mint inkább lerakóhelyként, ahova az évtizedek során sok, kidobásra érdemes kacat is került. Gyökeresen megváltozott ez a helyzet az 1980-as évek elején, amikor az akkori igazgató, dr. Vadas Ferenc új funkciót talált a múzeum alagsorának. Megoldva az épület szigetelését, pincemúzeumot hozott létre tanulmányi raktárral, helyet hagyva a különféle foglalkozások megtartására is. Egy évtizeddel később, a helyhiány miatt megszűnt a raktár tanulmányi jellege, s ezzel látogathatósága. A foglalkoztató tér ugyan megmaradhatott, de az új évezredre már ez is megkopott és korszerűtlenné vált. Éppen jó időben érkezett a lehetőség, az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében meghirdetett Múzeumok iskolabarát fejlesztése és oktatási képzési szerepének erősítése című pályázati program. Intézményünk 2010-ben sikeres pályázatot nyújtott be a programhoz, melynek eredményeként 46,8 millió forint forráshoz jutott. Ez tette lehetővé a pince esztétikai és funkcionális értelemben vett megújulását.
Foglalkoztató a föld alatt
A fejlesztésbe bevont 160 m² nagyságú tér két, egymásra merőleges ágból áll. A rövidebb a foglalkoztató bevezető szakasza, ahová a múzeumi élményekkel kapcsolatos gyerekrajzok kerültek, és itt nyilváníthatnak véleményt játékos formában a programokon résztvevő látogatók.
A pince hosszú ágát három egységre osztottuk. Az első részt előadások tartására alkalmas térnek rendeztük be, az oldalfalakon pedig vitrinek kaptak helyet, ahova a fegyvergyűjtemény raktárban levő darabjai közül a legszebbeket válogattuk ki. A tárlókban hat téma jelenik meg: A mohácsi vésztől a Rákóczi-szabadságharcig, Mária Teréziától Ferenc Józsefig, 20. századi hadi fegyverek, Díszfegyverek, Keleti fegyverek és Balkáni fegyverek. Az előadó térhez informatikai fejlesztések is kapcsolódnak: a projektoron és a hi-fi tornyon kívül egy intelligens táblát is beszereztünk.
Az előadó mögött egy kiscsoportos foglalkozások tartására alkalmas teret alakítottunk ki asztalokkal, székekkel. Az oldalfalakra itt is vitrinek kerültek, amelyekben részint a kézműves-foglalkozások mintadarabjai, részint gyermekjátékok kerültek a múzeum néprajzi, illetve újkortörténeti gyűjteményéből.
Időkapuk a mélyben
A foglalkoztató tér harmadik egységét - a pincemúzeum leglátványosabb részeként - az időkapuk alkotják, ahol betekintést nyerhetünk különféle történeti korok világába. Az időben visszafelé haladva elsőként honfoglaló eleink életébe, bemutatva viseletüket, fegyvereiket és más használati tárgyaikat, imitált tábortűz mellé invitálva a látogatókat.
A következő enteriőr egy római villabelső hangulatát eleveníti fel, a korra jellemző bútorokkal, ebédlőpamlaggal, háromlábú asztallal, fonott karosszékkel, valamint egy házi szentéllyel, amelyben a Tamásiból előkerült nagyméretű Fortuna szobor másolata kapott helyet.
A harmadik időkapu témája a neolitikum. Ebben az egységben a meghatározó látványelem a vesszőfonatos, sárral tapasztott házrekonstrukció mellette szövőszékkel, őrlőkővel, távolabb egy zsugorított csontvázas sírral.
Az időkapuk múzeumpedagógiai hasznosítására különböző szituációs játékokat ajánlunk, melynek során korhű öltözetbe bújhatnak a gyerekek, és kipróbálhatnak többféle tevékenységet például gabonaőrlést őrlőkővel vagy éppen a szövést, megszólaltathatják a római kori enteriőrben a hárfát, a honfoglalás koriban a kürtöt, a sámándobot, felajzhatják az íjakat.
A fejlesztés fontos része az is, hogy a teret részben akadálymentesítettük egy lépcsőjáró, hernyótalpas szék beszerzésével, így megoldhatóvá vált a mozgássérültek lejutása a pincemúzeumba. Előrelépést jelent az is, hogy a látogatóbarát múzeum szempontjaira figyelve külön mellékhelyiséget, illetve kézmosót alakítottunk ki a foglalkozásokon részt vevő látogatók számára.
Az Európai Uniós forrásnak köszönhetően múzeumunk pincéje megújult, a fejlesztés azonban még nem zárult le. Az idei évben újra pályázatot nyújtottunk be, ezúttal látványraktár megvalósítására, melynek helyszíne a foglalkoztató tér melletti 280 m² nagyságú terület. Ha pályázatunk ezúttal is sikerrel zárul, akkor valósulhat meg a pince-múzeum teljes rekonstrukciója.
Projektmenedzser és szakmai vezető: Gaál Zsuzsanna
Látványterv: Kaczián Tibor belsőépítész
Kiállításrendező:Andrásné Marton Zsuzsanna, dr. Pánczél Tamás
