Múzeumi raktárak: mínusz héttől plusz negyvenig
HÁTTÉR
Mi történt a megyei múzeumi hálózat megszűnése után a gyűjteményekkel, a raktárakkal, egyáltalán az állományvédelemmel?
| Kiss Balázs Levente |
2013-04-08 14:50 |
A megyei múzeumi struktúra megszűnése után a sok fenntartóssá vált modellben a gyűjtemények sorsával, a raktárak helyzetével és az állományvédelemmel kapcsolatban számtalan kérdés merül fel. Ezt erősítette meg a Magyar Múzeumok Online kérdésére Holport Ágnes, a Múzeumi Állományvédelmi Programért felelős bizottság minisztériumi koordinátora, illetve dr. Basics Beatrix muzeológus, aki a magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének (MVMSZ) nevében fogalmazta meg véleményét. Tény, hogy a 2012-es év nagy változást hozott a gyűjtemények tulajdonjogát illetően, ugyanis azok egységesen állami tulajdonba kerültek. Az állami tulajdon vagyonkezelője az a múzeum lett, amelyiknek a leltárkönyvében szerepelnek az adott műtárgyak.
Szerződésre fel!
Korábban is élő gyakorlat volt, hogy egy-egy múzeum tárgyakat adott kölcsön egy másik intézménynek, kisebb-nagyobb kiállítások számára. A megyei múzeumi rendszer megszűnésével azonban a fenntartók, több esetben az intézmények elnevezése is változott, emellett immár egymástól független intézmények jöttek létre. Ez viszont azt eredményezi, hogy például a műtárgyakra vonatkozó korábbi kölcsönszerződéseket meg kell újítani, újra kell kötni. Ezt megerősítette a Magyar Múzeumok Online kérdésére válaszában az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kultúráért Felelős Államtitkárságának sajtóosztálya is. Az újra szerződés egyrészt érintheti az állandó kiállításokban lévő tárgyakat, mint például a korábban a Heves Megyei Múzeumi Szervezet részét képező Mátra Múzeum esetében, mely ez év január 1-től a Magyar Természettudományi Múzeum egysége. Ennek ikonikus kiállítási tárgya és egyben Gyöngyös jelképe, a mamut csontváz azonban továbbra is a megyei központé, vagyis a most már megyei hatókörű városi múzeumként működő egri Dobó István Vármúzeum leltárkönyv szerinti tárgya. Az újra szerződés azonban nemcsak a kiállított műtárgyakat érinti, hanem azokat is, melyek raktárban vannak. Korábban gyakran előfordult, hogy a megyei szervezeteken belül - meghatározott szakmai indokokból vagy helytakarékossági szempontok miatt - nem annál a múzeumnál raktároztak bizonyos gyűjteményeket, ahová azok leltárkönyvileg tartoztak. Most viszont, ha ezeket korábbi helyükön akarják tartani, szintén szerződést kell kötni a kezelővel.
- Ez rengeteg adminisztrációt és többletmunkát követel szakemberektől. Ideális az volna, ha a szerződéskötések folyamatába a műtárgyvédelmi szakembereket is bevonnák, akik fel tudják mérni a műtárgyak állapotát befolyásoló környezetet, és a megfelelő környezet biztosítása részét képezné a szerződéseknek, ahogyan az sok esetben korábban is történt – tette hozzá Holport Ágnes.
Raktárak, állapotok
A raktárak sok esetben a hazai múzeumok elhanyagolt részei voltak. Az éppen 10 éve elindult Múzeumi Állományvédelmi Program keretében először 2003-ban, legutóbb pedig 2011-ben készítettek átfogó felmérést és elemzést a múzeumi raktárak állományvédelmi helyzetéről. A kirajzolódó kép sok tekintetben változott, ám bizonyos lényegi kérdésekben nem történt jelentős elmozdulás. A Múzeumi Állományvédelmi Program működésének tíz éve alatt 500 millió forintot juttatott a múzeumoknak raktári és állományvédelmi feladatokra az egyéb források (pl.: NKA, Alfa program) nélkül. A 2003-as és 2011-es raktári felmérésből kedvezőtlen kép rajzolódik ki, melyből világossá válik, hogy a magyarországi múzeumokban őrzött mintegy harmincmilliós műtárgyállomány állapota egyenetlen, esetenként aggasztó. A 995 adatszolgáltató raktárból beérkezett válaszok alapján összeállított 2011-es raktárfelmérés szerint a múzeumi raktárak 50 százaléka fertőzött valamilyen biológiai kártevőtől, emellett mindenütt csökkent a rendszeres fertőtlenítések száma.
A raktárak 30 százalékában semmilyen fűtés nincs a téli időszakban. A hőingadozást jól jelzi, hogy a téli mínusz 7 foktól a nyári 40 fokos hőségig lehet adatokat rögzíteni az egyes múzeumi raktárakban. A hőmérsékletet ma már a múzeumi raktárak 70 százalékában rendszeresen mérik, a helyiségek felében használnak valamilyen páramérő eszközt is. Az állományvédelmi program keretében – csaknem 20 milliót fordítottak erre - a mérőműszerek kihelyezése bizonyult egyébként az egyik legsikeresebb elemnek, hiszen 2003 előtt a raktárak 96 százalékában nem volt hőmérő, több mint 80 százalékukban nem volt páramérő, ahol pedig volt, csak mintegy 30 százalékuk volt működőképes. A 2011-es felméréskor a vizsgált helyiségek 7 százalékában párásítót, 10 százalékában szárító berendezést is üzemeltetnek. A program keretében lehetőség nyílt klímaberendezések telepítésére is, így erre több mint 50 millió forintot fordíthattak az intézmények.
Tíz évvel ezelőtt a raktárak 64 százaléka volt zsúfolt, közel 70 százalékukban volt a földön, illetve a falnak támasztva tárgy. A tárgyak közel 60 százaléka szabadon állt, nem került szekrénybe és még letakarva sem volt. A Múzeumi Állományvédelmi Program elmúlt évtizedében a raktári berendezések bővítésére, korszerűsítésére, műtárgybarát csomagoló- és védőanyagok beszerzéséhez nyújtott több mint 110 milliós támogatás negyven muzeális intézmény esetében javította a műtárgyak védelmi körülményeit. A múzeumoknak a felsoroltakon kívül az állományvédelmi program keretében még épületbiztonságra, szigetelési és vízmentesítési feladatokra, mobil tároló blokkok építésére, fényvédelmi, valamit fotóvédelmi feladatokra lehetett forráshoz jutniuk. Ezen felül tíz év alatt csaknem 80 millió forint jutott kiadványokra, honlap működtetésére, felmérések és adatbázisok készítésére, valamint ingyenes továbbképzésekések és szakmai konzultációk tartására az állományvédelmi program keretében.
Sok fenntartós modell
A raktári állapotok problémájára eredetileg rávilágító 2003-as felmérés a bajok egyik okaként – az ingatlanok rossz állapota, az alulfinanszírozottság, szakemberhiány mellett - az intézmények és gyűjtemények szerteágazó tulajdoni viszonyait, a fenntartás, meglévő finanszírozás széttagoltságát emelte ki. A megyei rendszer megszűnésével létrejött sok fenntartós modellben viszont nem is a 10 évvel ezelőtti, egyes vélemények szerint a 100, de mindenképpen az 1945 előtti állapotokhoz tért vissza a hazai múzeumügy.
- A széttagoltság a helyzetet, illetve a megoldást mindig nehezíti. Az állományvédelmi feladatokat ellátó kollégák más és más intézményekhez tartoznak, vidéken a megyeközpontokból kell majd végigjárni az adott megye településeit, ami idő- és pénzigényes feladat lesz. Ha mindezekre előteremthető elég pénz, és lesz olyan szakember, aki a teljes munkaidejében szinte csak ezzel tud foglalkozni, akkor nem lehet gond. Egyre jellemzőbb viszont, hogy a szakemberek állás nélkül, a gyűjteményi- és állományvédelmi feladatok pedig valódi szakember nélkül maradnak – állapította meg Holport Ágnes. Részben ezt támasztja alá a kérdésben az MVMSZ nyilatkozata is, mely szerint a megyei hatókörű városi múzeumok állományvédelmi szolgáltatást nyújthatnak egykori tagintézményeik számára, ám ennek mikéntje nincs kidolgozva.
- Ez az intézmények feladata lenne, s azt gondolom, az MVMSZ élni fog ajánlással ebben a vonatkozásban is – tette hozzá dr. Basics Beatrix.
A feladatok finanszírozása egyébként elvben megoldott lesz, hiszen a vonatkozó jogszabályok nevesítik mennyi pénz állhat rendelkezésre a városi fenntartású megyei hatókörű múzeumok esetében az adott feladatokra, de még külön meghatározott intézmények is igényelhetnek támogatást. Ezen felül NKA pályázatok segítségével, illetve a fenntartók egyedi döntése alapján lehet majd előteremteni a szükséges forrásokat. Hogy ez mire lesz elég, arról megoszlanak a vélemények, az viszont biztos, év végére átlátható lesz, hogy mennyire működőképes ez a modell, illetve milyen területi egyenetlenségek mutatkoznak. Ebben az évben a legfontosabb feladat a gyűjtemények védelme szempontjából az állományvédelmi szakemberek kiválasztása és képzése, amelyben a Múzeumi Állományvédelmi Bizottság jelentős szerepet vállalt.
Ki fizeti a közöst?
Az elmúlt 10 évben szerencsére több új múzeumi épület, s ezzel együtt új raktárak is létesültek. Az EMMI Kultúráért Felelős Államtitkárságának nyilatkozata alapján az elmúlt években 13 múzeum alakított ki tanulmányi vagy látványraktárat 890 millió forint értékben, uniós forrásból. Itt a pályázatok megvalósítása során kiemelt figyelmet kellett fordítani a megfelelő műtárgykörnyezet biztosítására. Ezek mellett működött több megyében is raktárbázis, ahol adott esetben több múzeum bizonyos gyűjteményeit is el tudták helyezni. Ezek a megyei keretekre szabottan jöttek létre, azonban most kérdés, hogy mi lesz ezen raktárak fenntartásának, állományvédelmi faladatainak ellátásával kapcsolatos teendőinek sora és mikéntje.
Az EMMI Kultúráért Felelős Államtitkárságának nyilatkozata erre a problémára is kitér. Eszerint a közösen működő megyei raktárak működési rendjét az új helyzetben újra kell szabályozni. „Ezekben az esetekben az érintett muzeális intézményeknek és fenntartóknak kell megállapodni többek közt a használat szabályaiban, az anyagi feltételekről, a használt alapterületről. A közös raktárak működésének kidolgozása az érintett múzeumok feladata. A raktározás és a nyilvántartás, feldolgozás két elkülöníthető tényező: elvileg nem jelent problémát a közös raktározás, sőt, az fajlagosan kisebb költséget jelent, ezért költséghatékonyság szempontjából támogatandó kezdeményezés. A gyűjtemény szempontjából a nyilvántartás a döntő: amelyik múzeum leltárkönyvében szerepel, ahhoz a gyűjteményhez tartozik. A közös raktározás ezen nem változtat, attól az még az adott múzeum gyűjteményi anyaga marad. A költséghatékonyság érdekében javasoljuk e központi raktárak további használatát, akár jelképes bérleti díjért, akár a felmerülő költségek (fűtés, világítás) megtérítésével. A későbbi problémák elkerülése érdekében világosan szabályozni kell, hogy egyes raktárakat, raktári részeket melyik muzeális intézmény használhatja” – áll a közleményben.
A megyei múzeumi rendszer megszűnését kimondó jogszabály megjelenését követően gyakoribbá váltak az egyes gyűjtemények sorsát rendezendő viták, egyeztetések és konkrét lépések. Ez a folyamat most is tart, a gyűjtemények szétválasztásának kérdése aktuális feladat.
-Ez nehéz lesz, hosszú lesz, sok munka lesz. Annyi már látszik, hogy bizonyos esetekben több raktár kell, más infrastruktúrára van szükség, amelynek az előteremtése egyes fenntartókra még világosan előre nem látható terhet róhat – mondta dr. Basics Beatrix. Hozzátette: azt a helyzetet mindenképpen jó volna elkerülni, hogy bemutatásra és jobb sorsra érdemes tárgyak, tárgyegyüttesek bezárva, átadás nélkül, folyamatosan romló állapotban, cserbenhagyva álljanak, mert sajnos jelenleg erre is sok példa van.
A szakemberek álláspontja még abban is megegyezik, hogy a változások során a pozitív példák, a kérdésekre adott pozitív válaszok elősegítését kell szorgalmazni, mert a negatív hatások mindig a műtárgyak állapotára hatnak vissza, tönkrement tárgyakkal viszont nem lehet múzeumot működtetni, új kiállításokat létrehozni.
