Mit adhatnak a múzeumok azoknak a gyerekeknek, akiknek nyomornegyedben kell felnőniük? Értékes válasz Miskolcról, a Herman Ottó Múzeumból.
Bán Ildikó
2015-07-10 10:20
A múzeumok majálisa olyan fesztivál, ahol a nagyérdemű – miközben jól érzi magát – találkozhat az ország számos múzeumával, és megismerheti a gyűjtemények profilját. A legtöbb múzeum gyermekfoglalkozásaival hívja fel magára a figyelmet. Így találkozhattunk a miskolci Herman Ottó Múzeum (HOM) Elit alakulat – A Kárpát-medence leggazdagabb honfoglalás kori temetői című tárlatával (amely amúgy kiérdemelte a Pulszky Társaság 2014-es „Év kiállítása” díját). A múzeum dolgozói mellett pár „Elit alakulat”-os pólót viselő roma gyermek is népszerűsítette a kiállítást, ami számos embert meglepett. Hogy kerültek ők a stábba?
2015 januárjában Takács Gábor, Miskolc Polgármesteri Hivatalának társadalmi felzárkózási referense azzal az ötlettel kereste meg Pusztai Tamást, a HOM igazgatóját, hogy nyolc-tíz mélyszegénységben élő roma gyermeknek múzeumpedagógiai nevelést biztosítson. A múzeumvezető pozitív válaszát követően a papszeri épületet vezető Mlakár Zsófia történész-muzeológus és Lengyelné Csőry Barbara múzeumpedagógus vállalta a munkát. A team nem egyszeri múzeumpedagógiai foglalkozást szándékozott tartani az aktuális kiállítás terében (Elit alakulat), hiszen ezek a 12 éves gyerekek nemhogy múzeumban nem jártak még, hanem otthonukat, a Miskolchoz tartozó Lyukóvölgyet sem hagyták el eddig. Lyukóvölgy Miskolc része, régen vidám nyaralók helye, ma Magyarország talán legnagyobb nyomortelepe.
Mit is vállalt a múzeum? Minden pedagógiai kérdés középpontjában a gyermek és a gyermeki szükséglet áll. De „éhes gyerek nem tud gondolkodni” – mondta Takács Gábor. Az „Év kiállításához” nyilván számos végiggondolt, kidolgozott múzeumpedagógiai program tartozik a múzeumba gyakran járó iskolások, kisebbek és nagyobbak számára. A projekt gazdái azonban nem valamelyik meglévő didaktikai módszert követve szándékoztak hétről hétre nevelni, hanem a figyelem központjában álló gyermekcsoport szükségleteit, igényeit igyekeztek kielégíteni egyfajta köztes tudáson keresztül.
2015 februárjában alkalmanként öt-nyolc 12 éves korú diákkal, hetente egy alkalommal, előre nem meghatározott óraszámban kezdődtek meg a foglalkozások. A hétfői napot, a zárva tartás napját választották, hogy a gyerekkel zavartalanul foglalkozhassanak.
A roma gyerekek valódi szükségleteiből kiindulva kekszevés és teázás közben kezdték az ismerkedést. Mivel egy pilotprojektről van szó, és egy kisebb team dolgozott hétről hétre, folyamatos volt az egyeztetés. A mentorok azt gondolták, hogy teljesen felesleges a honfoglalás történetéhez kapcsolódó elméleteket fejtegetni, helyette valami olyan formát kerestek, amellyel a témát is körbejárják, de nem ijesztik el a gyerekeket. Ahogy Mlakár Zsófia elmondta: példaértékű előzménynek tartották a Nyitott Ajtó Baptista Iskola néhány pedagógusának társasjáték-pedagógia programját, a Lyukóvölgyi Közösségi Ház gyakorlatát, ahol sok más tevékenység mellett fél év alatt kb. 15 gyerek tanult meg monociklizni, illetve a Miskolci Galéria Miskolc megtalálása pilotprojektjét, amely a gyerekek valódi (nem feltétlenül lexikális) tudásából indult ki, hogy a tudások és a fantázia, kreativitás összekötése által hozzanak létre a városhoz kötődő előadásokat.
Az első foglalkozások a papszeri épület kertjében zajlottak, ahol először fémkeresőset játszottak. Majd honfoglaláskori ételeket főztek (melyeket nem tartottak túl ízletesnek). A gyerekek rovásírást is tanultak, jurtamakettet építettek, amihez kötődve nemezeltek és barkácsoltak is. Fokozatosan kerültek beljebb a múzeum steril falai közé.
A roma gyerekek nevelőtanárukkal, Makárné Bíró Krisztinával érkeztek. (Krisztina elkötelezett pedagógus: előfordult, hogy egy-egy gyerek családjánál dolgozott, hogy a gyermek ne maradjon ki a foglalkozásból.) A foglalkozás végeztével még tettek egy sétát a számukra ismeretlen Miskolc egy-egy városnegyedében. Ilyenkor feldolgozták az aznapi foglalkozást, és megismerkedtek azzal a várossal, ahol élnek. A hét többi napján is beszéltek a hétfőkről – így rögzültek és mélyültek a múzeumban elhangzottak.
A júniusig tartó időszakban – még a tavaszi szünetben is tartottak foglalkozásokat! – egyszerre tettek szert könyvek nélkül történelmi tudásra (a honfoglalás koráról), otthonosabbá váltak a múzeumi és városi viselkedésben, fontossá vált számukra ez a heti alkalom, és érezték, hogy fontossá válnak mentoraik számára.
A velük alkalmanként összetalálkozó más múzeumi munkatársakat zavarba ejtették: vajon megalapozottak-e romaképzeteik. A közgyűjtemény a „közt szolgálja, amelybe beleértendők ezek a mélyszegénységből érkező gyerekek is. Jól hangzana azt állítani, hogy e projekt fokozatosan múzeumértő és -látogató felnőttet nevel belőlük, de a jövő kilátástalansága közepette számukra csak a ma, az aznap létezik. Holnap talán ez is megváltozhat. A HOM és a lyukói Nyitott Ajtó Baptista Iskola mindenesetre ragaszkodik a program folytatásához.
A múzeumok idei majálisán pár „Elit alakulat”-os pólót viselő roma gyermek mozgott otthonosan a Múzeumkertben.
A Magyar Múzeumok Online a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület internetes folyóirata. A Pulszky Társaság fenntart minden, a portál
bármely részének bármilyen módszerrel, technikával történő másolásával és terjesztésével kapcsolatos jogot.
