Múzeumi digitalizáció I.
MIT ÉS MIÉRT?
Rá kell ébrednünk, hogy a digitális technológia alkalmazása a kulturális javakat őrző intézmények számára nem csak elvárás és ezzel járó kényszerű feladat, hanem lehetőség.
| Urbán Franciska |
2016-03-11 10:30 |
Fontos, hogy stratégiai gondolkodás induljon a múzeumi digitalizálásról. A Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület ehhez szeretne fórumot biztosítani a 2016. április 15-én megrendezésre kerülő DigitStrat szakmai nappal. Cikksorozatunkban mintegy gondolatébresztőként, vitaindítóként újdonságokat, érdekességeket olvashatnak a digitalizálás témakörében, illetve hazai és külföldi digitalizálási gyakorlatokról értesülhetnek.
Kivonat Urbán Franciska: Múzeumi digitalizálás a tudásalapú információs társadalom szolgálatában c. szakdolgozatából. Edutus Főiskola, kulturális menedzser szakirány, Bp., 2015.
A korszerű muzeológia ma már nem képzelhető el megfelelő informatikai támogatás nélkül. A múzeum alaptevékenysége egyre inkább informatikai eszközök által, informatikai környezetben jelenik meg a tárgyleírástól a valóságos, illetve virtuális kiállításokig. Az internet mint kommunikációs eszköz a múzeumok számára is új lehetőségeket teremt a közönséggel való kapcsolattartás, a gyűjteményekben őrzött kulturális örökség közreadása, az ismeretek átadása terén. A gyűjtemények elektronikus szolgáltatása azonban nemcsak lehetőség, hanem egyre inkább a társadalom elvárása. Ez a kihívás a múzeumi világban alapvető változást indukál. Hazánkban egyre több múzeum használja a digitális technológiát a gyűjteménnyel kapcsolatos feladatok ellátásához és a kulturális javakhoz való hozzáférés elősegítéséhez. Ahhoz, hogy megfeleljenek a digitális világ és az online kommunikáció adta új lehetőségeknek és elvárásoknak, a múzeumoknak alapvető szemléletváltásra is szükségük volt és van. A kulturális javak megőrzésére, védelmére, a tradicionális gyűjteményezésre és feldolgozásra, a tudományos szféra kiszolgálására és a kiállításokon keresztüli kommunikációra berendezkedő felfogás ideje lejárt. Rá kell ébrednünk, hogy a digitális technológia alkalmazása a kulturális javakat őrző intézmények számára nemcsak elvárás és ezzel járó kényszerű feladat, hanem olyan lehetőség, amely szélesebbre tárja a múzeumok kapuit, és elősegíti kulturális örökségünk társadalmi hasznosulását, valamint hosszú távú megőrzését.
Általános megfogalmazás szerint a digitalizálás az az eljárás, amely analóg információt digitális formára alakít. Múzeumi közegben a digitalizálás lényegében a muzeális javak által hordozott képi és szöveges információk elektronikus reprodukálását jelenti. A legfontosabb kérdés, amely az egész digitalizálási munkafolyamatot meghatározza, és a költségeket nagyban befolyásolja, hogy mi a digitalizálás célja.
Mit?
A kulturális örökség minden múzeumban őrzött elemét értelmetlen lenne digitalizálni, ezért a digitalizálás előtt kultúraszelekcióra van szükség. A digitalizálás tehát gyakorlatilag egy már szelektált valóság újraszelekciójának is tekinthető.
A digitalizálandó kulturális javak kiválasztásában problémát jelent, hogy a statisztikák egyetlen szakterület nyilvántartásában sem rögzítik a számba vett dokumentumok egyediségét és/vagy hungarikum voltát. Nincs országos kimutatás arról, hogy az egyes gyűjtemények tárgytípusai megtalálhatók-e más múzeumok, vagy akár könyvtárak, levéltárak állományában, azaz mekkora az egyes gyűjtemények közötti átfedés. Így jelenleg egyedi értékítélet, valamint a digitalizáció célja, prioritása határozza meg azt, hogy melyik muzeális tárgy, illetve dokumentum hordoz olyan tartalmi, esztétikai, történeti értéket, amely indokolttá teszi a digitalizálást. A múzeumi szakemberek becslése szerint a teljes hazai műtárgyállomány mintegy harmada-negyede ilyen érték.
A digitalizálás tárgykörébe az eredendően digitális formában létrejövő objektumokon túl két alaptevékenység tartozik. Elsődleges vagy primer digitalizálásnak tekintjük a hagyományos, analóg információhordozók digitális reprodukálását, amelynek során kulturális objektumokat – szöveget, (mozgó)képet, hangot – számítógéppel olvasható, kódolt formátumba teszünk át.
A muzeális intézményekre elsődlegesen a különböző kétdimenziós, így könnyen digitalizálható, történeti értékű, érdekes és látványos képi gyűjteményi egységek – például fotó, képeslap, plakát – digitalizálása, illetve háromdimenziós tárgyak kétdimenziós reprodukálása, azaz digitális befotózása jellemző. Bár megjelentek a viszonylag jó minőségű 3D-szkennerek, a műtárgyak papírdokumentumokhoz hasonló tömeges digitalizálása még várat magára.
A másodlagos digitalizálás körébe a metaadatok[1] létrehozásával létrejövő adatbázisok tartoznak, ami tulajdonképpen a hagyományos, papíralapú múzeumi nyilvántartások digitális formájú kiváltását jelenti.
A múzeumi digitalizálás végső célja, hogy a teljes nyilvántartási folyamatot gépesítsék, a digitális leíró és képi adatokat eredendően elektronikus rendszerben rögzítsék. Az elsődleges és másodlagos digitalizálás által nyert adathalmaz – amely optimális esetben az adott műtárgyról a legteljesebb információmennyiség – különböző szempontok szerint szűkített, válogatott részhalmazai kerülhetnek aztán nyilvános vagy korlátozottan nyilvános felületekre.
Miért?
Általánosan elmondható, hogy a közgyűjteményekben, így a múzeumokban is a digitalizálásnak számos célja lehet (állományvédelem, állagmegóvás, értékmentés, reprodukálás, szolgáltatás, jövedelemszerzés, helymegtakarítás, dokumentumcsere, publikáció, kereskedelmi érdek stb.), egyszerre akár több is. Ezek közül az intézmények általában három alapvető célkitűzés alapján fognak digitalizálásba. Egyrészt állományvédelem, állagmegóvás, értékmentés céljából, amikor az archiválás, hosszú távú megőrzés az elsődleges szempont. Másrészt reprodukálás céljából, amikor az eredeti dokumentumot újrafeldolgozható minőségben, továbbhasznosítható formában digitalizálják. És végül a kulturális közvagyon hozzáférhetővé tétele céljából, amikor a digitalizálás annak érdekében valósul meg, elsősorban az interneten vagy más digitális hordozókon keresztül, hogy a nagyközönségnek adatot szolgáltassanak – természetesen a szellemi tulajdonjogok figyelembevétele mellett. A három alapvető szempont egyenként ritkán érvényesül, jellemzően két vagy mindhárom cél motiválja a digitalizálást, de valamelyik mégis előbbre való a másiknál.
…folyt. köv.
[1] Leegyszerűsített meghatározás szerint a metaadatok adatok az adatokról. Közgyűjteményi közegben az őrzött vagy katalogizált objektumok tartalmi és formai leírásai valamilyen strukturált, szabványos séma szerint, amelyek megmutatják az objektum helyét a gyűjteményi struktúrában, lehetővé téve az adatcserét és közös keresést.
(s)
