Szisztrum
HANGSZER
Hogy mire használták az ókori Egyiptomban, illetve használják ma is a kopt és etióp ortodox keresztény egyházi szertartásokban ezt a rituális csörgőhangszert? Többek között a gonosz elűzésére.
| Dr. Liptay Éva |
2013-07-26 08:41 |
A görög eredetű ’szisztrum’ (szeisztron) elnevezés egy fából vagy bronzból készült rituális csörgőhangszert jelöl. A jellegzetes, lágy és ritmikus hangzás a hangszer húrjain áthúzott fém karikáknak köszönhető. Az ókori Egyiptomban Hathor istennő egyik szimbólumaként elsősorban az ő templomi ünnepein szólaltatták meg a szolgálatában álló, előkelő származású papnők és zenésznők (ritkábban férfiak). Hathor templomi ünnepeinek ugyanis fontos részét képezte a zene és a tánc, amelynek erotikus jelentést és az univerzum újjászületését segítő erőt is tulajdonítottak. Az egyiptomi elképzelések szerint a szisztrum kellemes hangja megbékítette a pusztító dühéről is ismert Hathort, segített távoltartani a gonosz erőket, valamint fenntartani és időről időre megújítani a teremtett világ rendjét.
Egyik óegyiptomi elnevezése – szeseset – hangutánzó szó, amely nemcsak a hangszer kellemes hangzására hívta fel a figyelmet, hanem a papirusznád finom zörgésére is emlékeztetett. A papirusszal benőtt mocsárvidék viszont Hathor istennő kozmikus szerepére utal. Ez a mocsaras bozótos volt ugyanis az a helyszín, ahol az egyik mitikus történet szerint az istennő tehén alakú megjelenési formája megszülte és táplálta gyermek napistent (és az ebben a szerepben vele azonosított uralkodót). Anyaistennői jellege volt az oka, hogy a halottak is tőle vártak segítséget a halál utáni újjászületéskor. Az istennő attribútumai között szinte mindig ott találjuk a tehénszarvakat vagy a tehénfüleket, amelyek erre az anyaistennői, újjászületést segítő erejére utalnak.
Sok hasonló, fajanszból készült szisztrumot hagytak fogadalmi ajándékként az istennő hívei a különböző Hathor-szentélyekben, így elképzelhető, hogy a Szépművészeti Múzeumban őrzött darab is votív funkciót töltött be. A papiruszfejes oszlopfő azonban, amelyen a Hathor-fej áll, nem része a szeseset-szisztrumok megszokott ikonográfiájának, ezért lehetséges, hogy a tárgy inkább egy – szintén az istennő rituális eszközei közé tartozó – Hathor-jelvény lehetett.
A szisztrum másik típusa (szekhem) fontos szerepet játszott a szintén isteni anyaként, tehén alakban is tisztelt Ízisz istennőhöz köthető templomi rítusokban is. A görög-római korban, amikor Ízisz kultusza Egyiptomon kívül is elterjedt, az általában bronzból készült csörgőhangszer a birodalom legtávolabbi részein is az egyik fontos attribútuma maradt: ábrázolásait Pannonia területén, a szombathelyi (Savaria) és soproni (Scrabantia) Iseum ásatásain is megtalálták. Hívei úgy tartották, hogy a szisztrumot megszólaltató Izisz istennő idézte elő a Nílus áradását. Plutarkhosz (De Iside et Osiride 63.) magyarázata szerint a szisztrum rázása a világmindenség örökös mozgását, a pusztulásból való újrateremtést szimbolizálta. A templomi rituálék során pedig azért rázták, hogy Széthet (más néven Tüphónt, Ozirisz gyilkos testvérét) és a káosz erőit elűzzék vele.
A beavatott szemei előtt megjelenő istennő “a kezeiben különféle tárgyakat tartott: jobbjában aranycsörgettyűt, amelynek vékony lemeze körben visszahajlott s néhány pálcikával volt középütt összefogva, amelyek csengő hangon megcsendültek, valahányszor a karját háromszor megrezegtette.” (Apuleius, Az aranyszamár, 11. könyv)
A Krétán talált leletek tanúsága szerint – feltehetőleg egyiptomi hatásra – a minószi kultúrában (i. e. II. évezred eleje) is használatban voltak szisztrumok. Nem világos azonban, hogy egy archanesi sírban talált agyagból készült példány valódi hangszer volt-e, vagy csupán a fémből készült hangszerek szimbolikus másolata.
Az i. e. III. évezred kö
zepéről származó sumer és akkád szisztrum ábrázolások azonban minden bizonnyal egy igen ősi, az egyiptomi hangszerétől eltérő formájú hangszer meglétére utalnak. Rituális funkciója azonban hasonló: megszólaltatása Inanna istennő megbékítésért szolgálta. Az Ószövetségben egy alkalommal (2Sámuel 6,5) szintén találkozhatunk a szisztrum említésével. Amikor Dávid király elvitette Jeruzsálembe a szövetségládát, “Dávid és Izrael egész háza teljes lendülettel táncoltak az Úr előtt s énekeltek citera, hárfa, dob, csengettyű (azaz szisztrum) és cintányér kíséretében.”
A hangszer különböző formái egész Afrikában népszerűek. A kopt és etióp ortodox keresztény egyházi szertartásokban ma is használnak szisztrumot. Éppúgy, mint az ókori templomi és halotti rituálékban, a csengettyűk megszólaltatása itt is a gonosz elűzését szolgálja: az etióp püspök a templom mind a négy sarka felé megrázza meg a szisztrumot, hogy az ellenséges erők egyik égtáj felől se hatolhassanak be a szent helyre.
A fotókat Szesztay Csanád készítette, a tárgyak a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményéből származnak.
