Rendkívüli gyarapodás Békéscsabán
GYŰJTEMÉNY
Békéscsabán már megtekinthető az a gyűjtemény, amelynek köszönhetően a Munkácsy Mihály Múzeum művészettörténeti anyaga nemzetközi rangúvá vált.
| Basics Beatrix |
2013-12-10 13:25 |
Békéscsabán, a Munkácsy Múzeumban olyasmi történt, ami a vidéki múzeumi rendszer 2013 elején induló átalakulásának mérföldköve lehet, egyúttal példa más megyei hatókörű városi múzeumok, és nem utolsósorban fenntartóik számára. A 2003-ban létrehozott Jankay Gyűjtemény és Kortárs Galéria, amely eddig sajátos módon egy bevásárlóközpont harmadik emeletén működött, 2013. november 29-től szervezetileg a Munkácsy Mihály Múzeum részévé vált, s a múzeumépület melletti galériában, újrarendezett, kibővített állandó kiállítással várja a látogatókat, mostantól Jankay–Kolozsváry–Tevan Gyűjtemény néven.
Jankay Tibor (1899–1994) végrendeletében szülővárosára hagyta életművét és művészeti gyűjteményét, és e hagyaték révén Békéscsaba elsőrangú, különleges gyűjteménnyel gyarapodott. Jankay grafikái, valamint 800 kötetes könyvtára mellé 2006-ban egy újabb jelentős anyag került, a Kolozsváry és Tevan családok adománya – a gyűjtemény Kolozsváry András, Kolozsváry Sándor, Kolozsváry Zsigmond, Kolozsváry Pál, Kolozsváry György, Kolozsváry-Stupler Éva, Tevan Margit és Engel Tevan István művei révén bővült.
Jankay
Jankay (eredetileg Deutsch) Tibor Békéscsabán született, 1915-től Budapesten, az Iparművészeti Iskolában Simay Imre, Papp Sándor és Sándor Béla növendéke. 1918 őszén kezdte meg tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában Szinyei Merse Pál, Balló Ede növendékeként. Később Vaszary Jánosnál, majd a párizsi Julian Akadémián, Drezdában és Bécsben tanult. Első kiállításainak színhelye is az a múzeum volt, amelyhez most már az életmű tartozik, az akkori városi kultúrközpont, ahol Jankay az Auróra Kör által rendezett kiállításokon mutathatta be műveit, elsőként 1922-ben.
Az „Auróra zenei, irodalmi és képzőművészeti kör” 1913. február 20-án alakult Békéscsabán, magánkezdeményezésre, az igényes kultúra terjesztésére (mennyire hiányzik egy ilyen kezdeményezés ma a vidéki városok életéből!). Az Auróra Kör 1943-ig, megszűnéséig 195 hangversenyt, 125 előadást és 21 képzőművészeti kiállítást szervezett. Móricz Zsigmond 1940-es csabai felolvasóestje után tündérkertnek nevezte az Aurórát. A kör emblémáját, egy plakettet, Tevan Andor készítette el Guido Reni Auróra című festménye után. A kör könyvtára vasárnaponként nyitva állt a városi közönség előtt. A zenei esteken rendszeresen műsoron voltak Bartók Béla és Kodály Zoltán művei. A tárlatok mellett képzőművészeti előadásokat is rendszeresen tartottak.
A csabai indulást követően Jankay művei az Ernst Múzeumban is szerepeltek a húszas években a Képzőművészek Új Társaságával közös tárlaton. 1924–25-ben Párizsban élt, ahol a közönség szintén megismerhette a műveit. A húszas évek szén- és krétarajzait Párizsban felváltották a festmények. 1929 októberétől, illetve 1934 őszétől csaknem egy-egy évet töltött az USA-ban. Először Ohióban, majd öt évvel később Los Angelesben. Mindkét ott-tartózkodása jelentős anyagi és művészi sikert jelentett; díjakat nyert, nagy múzeumokban mutatták be képeit, vásároltak tőle. 1947-ben a Tevan Kiadó gondozásában jelent meg Mártírok című albuma, amelynek szénrajzai a munkaszolgálatos idők gyötrelmeit idézik fel.
1948-ban végleg kivándorolt Kaliforniába, ahol 1948-tól a University of Redlands oktatója. 1949-től a malibui Pepperdine University tanára volt 1977-ig. Mindkét egyetemen rajzot, festészetet, mintázást oktatott, és művészeti kurzusokat vezetett.
Amerikában alapozta meg néprajzi gyűjteményét Mexikó, Guinea, Togo, Gabon területéről származó tárgyakkal, s ekkor, az ötvenes évektől kezdett el szobrokat készíteni. A csaknem háromszáz szobrának mintegy hatoda datált. Kerámiái, amelyeket égetés után patinázott és festett, jelentős sikert hoztak, anyagi szempontból is. A nyolcvanas évek új korszakot nyitott festészetében, élénk színek, erős kontúrok jellemezték ekkor született műveit. Utolsó festményét 1991-ben datálta. Hagyatéka (mintegy 3000 festmény, 5000 grafika, 278 szobor, több mint 300 vázlatkönyv, 143 tételes etnográfiai gyűjtemény, 800 kötetes könyvtár) látható és kutatható mostantól a Munkácsy Mihály Múzeumban.
Jankay a hetvenes évektől már tervbe vette a magyarországi adományozást, és 1983-ban az akkorra múzeumvárossá formált Szentendre vezetését kereste meg ezzel a szándékkal. A már létrejött önálló művészgyűjteményekhez hasonló múzeumot nem tudtak (vagy nem akartak) ígérni neki, így ezt követően döntött Békéscsaba mellett. Rendezte, szignálta műveit, amelyekről hiányzott aláírása (1945-től y-nal írva vezetéknevét).
Kolozsváry és Tevan
Az új kiállítás egyik terme Jankay Tibor műveit és gyűjteményét mutatja be, míg a másik a későbbi családi adományt, a Kolozsváry és Tevan családok művészeit és műveit. A Jankay-gyűjteménynek ugyanis 2006 óta része a Kolozsváry- és Tevan-hagyaték egy töredéke, amit a család még élő tagjai adományoztak Békéscsabának. Kolozsváry Pál Jankay Tibor barátja volt. 1994-ben – Jankay Tibor halála után – ő szervezte meg a művész végrendelete szerint a Jankay-életmű és -gyűjtemény hazakerülését Békéscsabára.
Kolozsváry Pál (Békéscsaba, 1921 – Los Angeles, 1996) a Képzőművészeti Főiskolán Pór Bertalan és Koffán Károly tanítványa volt. Édesapja, Kolozsváry Sándor és édesanyja, Tevan Ilona házasságával kapcsolódott össze a két békéscsabai művészcsalád sorsa, két fiuk született, Pál és György. Kolozsváry Pál 1952-ben Munkácsy-díjat kapott, utána, még fiatalon elhagyta Magyarországot, és Jankayhoz hasonlóan Los Angelesben talált új otthonra.
Kolozsvári Sándor (1896–1944) felesége, Tevan Ilona, a nyomdaalapító Tevan Adolf lánya, szintén képzőművész volt, mint férje, aki Budapesten és Münchenben tanult. Önálló kiállítása volt 1926-ban Budapesten, a Nemzeti Szalonban és 1927-ben Párizsban.
Engel Tevan István (1936–1996) a békéscsabai születésű Tevan Margit ötvösművész fia. 1955-től az Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakára járt, majd 1957-től a Képzőművészeti Főiskolán tanult alkalmazott grafika szakon, 1962-ben szerzett diplomát. Könyvillusztrációi révén vált ismertté.
Kolozsváry Zsigmondot (1899–1983) a magyar művészettörténet inkább Sigismond Kolos-vary néven ismeri. Zsigmond nem volt békéscsabai, ő csak közvetve kapcsolódik a városhoz. 1918–25 között végezte Budapesten tanulmányait, majd olaszországi, svájci és spanyolországi utazásokat követően 1926-ban Párizsban telepedett le, és az École de Paris tagja lett. Ehhez a laza művészcsoportosuláshoz számos magyar és közép-európai művész tartozott. Az egyik legismertebb külföldön letelepedett magyar művészt kiállítások sora, sikerek és hírnév kísérte.
Gazdagabb, mint valaha
Látható, hogy felsorolni sem könnyű mindazt, ami most a békéscsabai múzeum része lett. Az újonnan bekerült gyűjtemény nagyobb, mint az eddig gyűjtött teljes múzeumi képzőművészeti anyag, nem akármilyen mennyiségű gyarapodásról van tehát szó. Az új műtárgyegyüttes minősége még szembetűnőbb: a viharsarki város múzeumát jóval érdekesebbé, vonzóbbá teszi, európai jelentőségű és értékű gyűjteménnyel gazdagítva.
A 20. század elején emelt múzeumépület melletti galériahelyiségek most felújítva, a bemutatott anyaghoz méltó külsővel várják a látogatókat, s a megyei hatókörű városi múzeum a Jankay–Kolozsváry–Tevan Gyűjteménnyel olyasmit ad, ami a 20. századi egyetemes művészet kiválóságait hozza közel, magyar és nemzetközi összefüggéseit érteti meg a közönséggel, igazolva a fenntartói döntés helyességét, a múzeumi gyűjtemény bővítését a városnak adományozott hagyatékkal.
