A titokzatos hasfalvi lelet
RÉGÉSZET
100 éve a Soprontól néhány kilométernyire fekvő Hasfalva határában találták meg a Soproni Múzeum egyik legbecsesebb kincsét, melyet többnyire “hasfalvi napkorong” névvel emlegetnek a régészek, de pontos rendeltetését és korát is a mai napig homály fedi.
| Gömöri János - Karl Kaus |
2014-04-21 08:20 |
100 éve, 1914 márciusában Widder Johann földműves homokbányászás közben egy korona formájú bronztárgyat talált a Soprontól délre, néhány kilométernyire fekvő Hasfalva határában. A falu ma Haschendorf, Neckenmarkt (Sopronnyék) község része az ausztriai Burgenlandban. A leletet Bünker János Rajnárd a soproni múzeum főőre, vagyis igazgatója és Kugler Alajos levéltáros vásárolták meg a város új múzeumának. Bünkernek már az első tudományos közzététele előtt tudomása volt az 1847-ben dél-svédországi Balkåkra lelőhelyen talált, szinte teljesen azonos méretű, formájú és díszítésű bronztárgyról, a stockholmi Statens Historiska Museum kiemelkedő leletéről, amelyet a hasfalvi bronzhoz hasonlóan felfelé álló kerekekkel helyeztek az áldozati gödörbe.
A hasfalvi napkorong rendeltetése és kora tekintetében számos feltételezéssel találkozunk. Általában kultikus tárgynak tartják. Emlegették, mint varázsdobot, koronát, függőedényt, áldozati asztalt, oltárborítást, faedény fémveretét, napkoronát, holdoltárt, gyújtótükröt, fazsámoly borítását, naptárkorongot, vagy csillagászati eszközt. Korát az északi korabronzkorba, az európai középső bronzkorba, a késői Urnamezős kultúra, vagy a korai vaskori Hallstatt kultúra idejére is helyezték. Egy etruszk sírban (Vulci) megtalálták a tárgy minatűr változatát, ezért nem zárható ki, hogy Észak-Itáliában készítették a Sopronban és Stockholmban őrzött leleteket is, valamikor a Kr. e. 900 - 800 körüli időszakban.
A bronztárgy 27,7 cm magas, felül 40 cm, alul pedig 49-51 cm az átmérője. A különleges konstrukció stabil tartórésze a 10 külön elemből összeillesztett – de ugyanabban az egyrészes öntőformában öntött –, alul egy-egy négyküllős keréken álló tag, melyeket a bronzkovács kúpos nitszegekkel erősített egybe. Az 63 külön tagból álló konstrukció elkészítéséhez ca. 5 kg bronzot használtak fel. Külön öntötték a homorú síkú – eredetileg fényesre csiszolt – fedőkorongot is, amelynek felületén napsugarakra emlékeztető, zegzugvonalas körökbe rendezett (ca. 98.000) poncolt pont látható, ezért is gondolhatunk a napkultusz emlékére. Az alsó, stabil konstrukció felső szegélyét összefogó bronzpánt egyben a felső korong rögzítésére is szolgált. A bronztárgy eredetileg nem az alul kialakított kerekeken állt, mert ezek alsó ívei élesek, öntés utáni kopások nyomát nem mutatják.
A 10 tartókerék belső felületén összeszerelési útmutató, az ötös számrendszerben gondolkodó bronzkovácsok által vésővel mélyített számozás látható I-IIIII. Az öntés utáni felületdíszítéshez trébelő és poncoló szerszámokat használtak a mesterek, összesen több mint 20.000 pontot poncoltak a tárgyra. A svédországi Balkåkra testvérlelete a hasfalvihoz egészen hasonló kinézetű. Technikai kivitelben, szerszámnyomokban megegyeznek, de a díszítésben némileg eltérőek. Az összeszerelési számozások hasonló elhelyezkedésűek, de ezek Balkåkrában pontokból és részben vonalakból állnak. Az ónötvözetű hasfalvi bronztárgy fő részeinek elemzései átlag 84% réz és 16% ón összetevőt mutattak ki (Gegus Ernő, Veszprémi Egyetem és Kis-Varga Miklós ATOMKI, Debrecen). A közeli velem-szentvidi bronzokra jellemző antimont, mint ötvöző fémet összehasonltó anyagvizsgálati eredményei szerint nem alkalmaztak a hasfalvi és a balkåkrai bronztárgyak fémöntői. Ezért a remek bronzkovácsmunkák, amelyek nagy valószínűséggel azonos műhely termékei, feltehetően nem a velemi fémművesközpont közeléből származnak, bár a svéd kutatók szerint feltehetően a Kárpát-medencében készültek.
A hasfalvi korong ma a Soproni Múzeum Régészeti Gyűjteményében található, a Fő téri Fabricius házban. Az ezredforduló évtizedeinek nagy nemzetközi kiállításain, bemutatóin több európai nagyvárosban (Stockholmtól Athénig) szerepelt kölcsöntárgyként a hasfalvi bronzkorong, amelyet minden alkalommal a balkåkrai párjával együtt láthatott a közönség. Az egykori lelőhelyen Haschendorf/Hasfalva határában egy “szent berek” feltételezhető, ahol tűzáldozatokat is bemutattak, itt egy ülőalkalmatosságnak is használható faállványra lehetett montírozva a bronzkorong, mint a bíráskodás, vagy jóslás helye (hasonlóan a delphoi Omphaloszhoz). Az ásatási eredmények alapján nem zátható ki, hogy a “Borostyánkő út” melletti kultuszhelyet közel egy évezredig használhatták ideiglenes gyűlekezőhelyként, a vaskorokon keresztül, a római császárkor kezdetéig.
2001-ben a lelet megtalálásának helyszínén a római kori Borostyánkő út közelében kis régészeti park létesült a bronzkorong bemutatására.
A fotók a bázeli kiállításon készültek.
