Az eljövendő emlékmű

SOCIÉTÉ RÉALISTE

Az őszi kulturális élet magyar vonatkozású eseménye, hogy Párizs tizedik kerületében egy magyar-francia művészpáros, Gróf Ferenc & Jean-Baptiste Naudy köztéri munkáját avatták fel.

Marsó Paula 2014-11-03 02:12
Cikk küldése e-mail:

 Az  emlékmű egy utcanév változással kapcsolatos eseményhez kötődik. A vészkorszak idején, 1944-ben deportálták Jean Moinon-t, aki részt vett az ellenállási mozgalomban és vendéglőt üzemeltetett a negyedben. Róla kapta nevét 1946-ban a Jean Moinon utca.

Néhány évvel ezelőtt a helyi közösség indítványozta, hogy kerüljön fel a táblára Moinon feleségének neve is, hiszen letartóztatásukig és elhurcolásukig egy párt alkottak. A posztumusz családegyesítés (Rue Jean-et-Marie-Moinon nevét viselő utca) történelmi pillanatát lokális kezdeményezésre emlékművel szerették volna megörökíteni: mediátorok segítségét kérték az akció megvalósításához. A közvetítők a magyar-francia művészpárost bízták meg a mű megalkotásával.A Société Réaliste azzal az ötlettel állt elő, hogy nevezzenek el két égitestet a pár tagjairól. Párizs városa az ügy mögé állt, ám a Nemzetközi Csillagászati Unió jelezte, hogy katonai vagy politikai működésük alapján magánszemélyek csak halálukat követően száz évvel ölthetnek testet természeti fenoménként.

 

A tervezett emlékműnek emléket állítva, a kisbolygókat két gránáttömbbel helyettesítik vagy pótolják — az utcához közeli parkban. A Société Réaliste köztéri munkája tehát valójában nem más, mint két sziklatömb elhelyezése a kerület egy kisebb zöldterületén.

 

 

A hiányzó identitás rekonstruálása, helyettesítése vagy pótlása már maga is a mű megvalósulásának része volna, melyhez kapcsolódik egy ennél is fontosabb aktus, nevezetesen a várakozással töltött idő. Ebben az „eljövendő pillanatig” zajló történésben az emlékezésnek tere, ideje, természete lesz — miként a két természeti objektumnak. Az eljövendő emlékmű mindig ott és úgy történik, ahol és amikor a diskurzusba emeljük a megemlékezésnek ezt a tapasztalatát. Látszólag ugyan organikusnak tűnik ez a folyamat, valójában azonban szigorúan társadalmi konszenzushoz kötött. Így válik a közösség történetét szervező üggyé az emlékmű megvalósulásának helye és ideje. Az ideológiai és világnézeti diktátumról, azaz valójában a szubjektum, az alkotó primátusáról lemondani képes mű – hiszen ki volna a szerzője, alkotója két darab gránáttömbnek – valójában egy emlékezet-felszabadítási emlékműként szolgál. A bolygók elenevezésének ötlete, ideája, koncepciója, sokkal inkább egy felszabadító társadalmi diskurzus előképe vagy vázlata, mint egy hagyományos értelemben vett emlékállítási gesztus.

 

 Soyons réalistes, exigons l’impossible, azaz legyünk realisták, követeljük a lehetetlent. Nem tudom, hogy a Société Réaliste nevű művészcsoport gondolt-e erre a hatvannyolcban nagy karriert befutott szállóigére. Az biztos, hogy emlékműállításuk Párizs tizedik kerületében a mai magyar valóság felől nézve a lehetetlen követelésének kategóriájába tartozik, bármit is értsünk a „valóság” nehezen megragadható kifejezése alatt. Az eljövendő emlékmű az emlékezés teréről és idejéről folytatott diskurzust kezdeményez, és a mű megvalósulása csupán egy pillanatnyi tüneménye, természeti fenoménja lesz annak a folyamatosan zajló eseménynek, amelyben ilyen kérdések merülnek fel: ki hol szerepel az emlékezés domborzati vagy csillagászati térképén, merre vannak az árnyékzónák, a hézagok és az üres helyek, s hogy milyen formában állítjuk elő, újra meg újra, az emlékezetpolitikai vaktérképeket?

 

En attendant le Mo(nu)ment/Waiting for the Mo(nu)ment, 2014 – 2045

Pillanatra / emlékműre várva 2014 – 2045

Société Réaliste (Gróf Ferenc & Jean-Baptiste Naudy)

Rue du Chalet közpark, Párizs X. kerület (Metró: Belleville)

 

A Société Réaliste egy korábbi párizsi kiállítása kapcsán készült interjúja itt olvasható.

Nézelődünk vagy szembenézünk?

Körkérdés a múzeumok emlékezetpolitikai gyakorlatáról

Társadalmi emlékezet, emlékhely, emlékezettörténet, emlékezetpolitikai konszenzus. Fogalmak, amelyek hol felbukkannak a hazai múzeumi gyakorlatban, hol szóba sem kerülnek. Feladatuk-e a múzeumoknak,...

2011. június 06. Berényi Marianna

Hazám, hazám, te ellenőr

Emlékezetpolitika az ideológia csapdájában

Mi történik akkor, ha a feltárás és szembenézés hiánya miatt az emlékezet minden szintje pusztán különféle politikai harcokkal terhelt, sértett fikcióvá válik?

2013. január 01. Hermann Veronika

A terror háza / a terror topográfiája

Berlin és Budapest

Ebben az írásban a budapesti Terror Háza és a berlini Topographie des Terrors, tehát két emlékhely-múzeum eltérő stratégiáinak összehasonlításán keresztül teszek kísérletet a mai magyar emlékezetpolitika...

2010. június 06. György Péter
 
Az Erimtan Múzeum Ankarában
 
Baselitz. Újrajátszott múlt
    Muzeumok.hu Rss betöltése...