Andrea Pozzo metszete a Soproni Múzeumban
ELEMZÉS
A Soproni Múzeum Storno Gyűjteményének értékes darabjai közé tartozik a neves jezsuita mester, Andrea Pozzo rajza alapján metszett lap.
| Veress Ferenc |
2015-04-10 09:00 |
Andrea Pozzónak, a neves jezsuita ezermesternek kevés műve található Magyarországon. Ilyenek a Kiscelli Múzeum Xavéri Szent Ferenc oltárképe 1701-ből, valamint a Soproni Múzeum Mária Immaculatát ábrázoló metszete. Ennek rövid elemzése olvasható az alábbiakban.
A Soproni Múzeum Storno Gyűjteményének értékes darabjai közé tartozik a neves jezsuita mester, Andrea Pozzo rajza alapján metszett lap. Jelzése a lap bal és jobb sarkában található: Andr[ea]. Pozzo S. I. delin[eavit] – I. A. Pfeffel sculp[sit] Vien[nae]. A szokásos formulával (delineavit: rajzolta – sculpsit: metszette) arra utaltak, hogy a tervező és a kivitelező nem ugyanaz a személy volt.
Habár a metszet származása nem tisztázott, a múzeum birtokában vannak a tulajdonosnak, Storno Miksának 1941-ben írott levelei, melyekben felvilágosítást kért a budapesti Szépművészeti Múzeum, valamint Budapest Székesfőváros Múzeuma akkori igazgatójától. Hoffmann Edith és Schoen Arnold válaszából kitűnik, hogy az országos gyűjteményekben nem található hasonló darab, és nem is tudnak arról további információval szolgálni. Storno Miksa jó érzékkel vélte úgy, hogy a metszet különleges, hiszen Pozzónak csupán egy műve ismeretes Magyarországon, mégpedig a budai Jézus Társaság birtokából a Kiscelli Múzeumba került Xavéri Szent Ferenc oltárkép, amely Neachile indiai királynő megkeresztelését ábrázolja (1701, olaj-vászon, 235 x 137 cm, Budapesti Történeti Múzeum, Kiscell).
Andrea Pozzo (Trento, 1642 – Bécs, 1709) festő, építész és dekoratőr volt egy személyben. Legismertebb munkái közé tartozik a római Sant’ Ignazio templom mennyezetének, valamint a Szent Ignác szobája előtti folyosónak az illuzionisztikus kifestése. Tervezett többek között egy rejtett szerkezet által mozgatható oltárképet is a római Il Gesù templom Szent Ignác oltárszobra elé, amelyet ma is minden héten egy alkalommal ünnepélyesen, zenekíséret mellett leengednek. Pozzo a Sopron közeli Bécsben is dolgozott, például az egyetemi templom átalakításán és belső kiképzésén. Tanítványai közül Cristoph Tausch jezsuita fráter a privigyei, szakolcai, trencséni és kolozsvári rendházakban és templomokban működött építészként és festőként.
A dunántúli katolikus reform kimagasló alakja volt az 1687-ben birodalmi hercegi címet nyert Esterházy Pál nádor (1635–1713). Az ő címere jelenik meg a rézmetszet jobb sarkában, egy töprengő puttó által tartva. Esterházy címerébe már felvette Lipót császár nevének kezdőbetűjét, az L-et, valamint a nagyhercegi koronát. A metszetnek tehát Esterházy Pál személyével kell kapcsolatban állnia. A herceg Mária tisztelete széles körben ismert. Saját maga állította össze például a nevezetesebb Mária kegyhelyek leírását, amelyet metszetekkel illusztrálva 1690-ben, Nagyszombatban ki is adott: Az egész világon lévő csudálatos Boldogságos Szűz képeinek rövideden föltett eredeti címmel. 1698-ban latin nyelvű értekezésben szállt síkra az immaculata (szeplőtlen fogantatás) dogma mellett, amely Mária eredendő bűn alóli mentességét jelenti. Több helyen (Fraknó, Boldogasszony) ma is látható oszlopos emlékművet emeltetett Mária Immaculatának. Ezek kompozíciója hasonló: Mária minden esetben földgömbön áll, amely köré kígyó tekeredik, feje körül csillagokból font glória.
A Pozzo tervezte rézmetszet ezekhez az emlékművekhez hasonló, bár bizonyos vonásaiban el is tér tőlük. Felhők övezte sugárkoszorúból bontakozik ki a Szűz karcsú alakja. Fejkendőjét, köpenyét szél lobogtatja. Karjában tartja a herkulesi csecsemőt, Krisztust, aki – gyermektől alig várható határozottsággal és erővel – egy hatalmas lándzsát döf a lent tekerőző sárkány szájába.
A Mária fejét övező tizenkét csillagból álló glória és a sugarak a Jelenések Könyvének (XII. 1-3.) „napba öltözött asszonyát” idézik, aki a pusztába menekült a sárkány elől. „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott. Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy, vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona.” A metszet feliratában azonban nem ezt az idézetet találjuk, hanem egy ennél biztatóbb mottót: „Bellabunt, et non praevalebunt, quia ego tecum sum, ut liberem te. Ier. I.V. 19.” Fordítása: „Harcolni fognak ugyan ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok és megszabadítalak – mondja az Úr.” (Jeremiás I. 19)
A kutatók kiemelték, hogy a barokk korban a Mária emlékművek egyik üzenete a járvány (pestis) és a tévhit (eretnekség) elleni küzdelem volt. Mint ilyen épült a 17. században a müncheni, ennek nyomán a bécsi, majd 1744-ben a soproni Mária-oszlop is. A metszeten ezért ábrázolta a művész Krisztust a harcias lovagszenthez, Szent Györgyhöz hasonlóan lándzsával. Ahogyan Szent György legyőzte a ragály és az eretnekség sárkányát, úgy diadalmaskodik Krisztus is az egyház ellenségein.
Esterházy Pál birtokain sokat tett a katolicizmus terjesztése érdekében, és nem mindig alkalmazott békés eszközöket a protestáns („eretnek”) hívőkkel szemben. Javára írandó, hogy a kultúra és a művelődés bőkezű támogatója volt. A Bécsben 1699-ben megjelent Templum sanctissimae trinitatis című kiadvány egy teológushallgató beszédét tartalmazza Mária fogantatásának ünnepére. A beszéd a király jelenlétében hangzott el a Stephansdomban, a nyomtatást pedig Esterházy Pál anyagi segítsége tette lehetővé. Erre utal a címlapon a két repülő angyalka által tartott hercegi címerpajzs. A címlap ábrázolásán az Immaculata tűnik fel a Soproni Múzeum rézmetszetéhez hasonló elrendezésben.[1] Baloldalt Mária holdsarlón áll, kezét alázatosan mellére helyezi, így fogadja a lebegő Atyaisten áldását. A sárkány itt is a földgömb körül tekerőzik, miközben a metszet feliratai Mária kiválasztott voltára utalnak.
A bécsi és a soproni metszet hasonló, mégis néhány elemében különbözik. Ilyen például a kvalitásosabb Pozzo-ábrázolás kifejezetten militáns, harcias jellege. A két metszet párhuzama lehetővé teszi, hogy az eddig kevés figyelemre méltatott soproni metszetet elhelyezzük Esterházy Pál mecenatúrájában és a korabeli ikonográfiában. A pontos azonosítást (kinek és mikor készült a metszet?) a további kutatásnak kell elvégeznie.
Andrea Pozzo: Mária Immaculata
Rézmetszet, 183 x 130 mm
Soproni Múzeum, Storno Gyűjtemény
[1] A metszet reprodukciója: Die Fürsten Esterházy. Magnaten, Diplomaten und Mäzene. Kiállítási katalógus. Red. von: Perschy, Jakob – Prickler, Harald. Schloss Esterházy, Eisenstadt, 1995, 262–263.
