Nagy ötlet: videojáték egy múzeum képeiről
JÁTÉK
Az ABC bemutatta a Thyssen-Bornemisza Múzeum videojátékát, amellyel láthatóvá tette a képtár legismertebb képeit.
| Sobieski Tamás |
2015-12-05 08:34 |
A múzeumi szakma képviselői is nagyon kíváncsian várják a PlayStation4 úttörő vállalkozásának eredményét. A Sony cég spanyolországi képviseletével együtt ugyanis Nubla néven videojátékot kísérletezett ki a madridi Thyssen-Bornemisza Múzeum hozzájárulásával a képtár ismertebb alkotásaiból.
Két évig tartott a madridi Tervezési, Újítási és Technológiai Egyetemi Intézet (ESNE) 18–26 éves hallgatóinak munkája, majd az eredményt a konzollal és Guillermo Solanával, a Thyssen-Bornemisza Múzeum művészeti igazgatójával, illetve az EducaThyssen programmal együttműködve november végén dobták piacra. A játék Nubláról, Dalí híres, hosszú lábú elefántjáról kapta nevét, amely 1944-től festményeinek visszatérő motívuma. A múzeumban lakó (gyermek!) főszereplő önmagát keresi, ezért a múltjára is kíváncsi, és miközben a kérdésekre válaszolva egy tükör segítségével is a helyére illeszti a puzzle-darabokat – a tükör végig vezérmotívum marad –, megismeri a különböző stílusokat, de a képtár képeit vagy szobrait is. Többek között így tudja meg, mi is az az expresszionizmus, az impresszionizmus, a futurizmus, a szürrealizmus vagy éppen a kubizmus, és persze egyik puzzle-darabról a másikra kerül kapcsolatba az alkotók néhány művével is. A teljesség igénye nélkül, íme, néhány kedvcsináló mű azoknak, akiket érdekelne a játék, szerencsésebb esetben pedig a helyszínen, személyesen néznék meg valamelyik időszakos vagy állandó kiállítást. Itt van például Jan van Eycktől az Angyali üdvözlet (1431–1441), Albrecht Dürertől a Krisztus a doktorok előtt (1506), az ifjabb Hans Holbein portréja VIII. Henrik angol királyról (1534–1536), Rembrandt egyik önarcképe (1643). A magyar alkotók sem maradtak ki, mert többek között Moholy-Nagy Lászlótól a Nagy vasúti festmény is itt látható – akárcsak Picasso, Dalí, Pissarro, Monet, Manet, Courbet, Matisse, Kandinszkij, Rodin, Delacroix, Watteau, Canaletto, Tiepolo, Fragonard, Goya, Rubens, Velázquez, Raffaello stb. egy-vagy több műve is.
Tavaly ilyenkor a Thyssen-Bornemisza Múzeum vezetője már a játék következő, második részén törte a fejét. A játék teljes leírását maradéktalanul egyelőre csak azok érthetik, akik tudnak spanyolul. Akármilyen hihetetlen, a videojátékok története már több évtizedre tekinthet vissza, ezért a New York-i MoMA állandó kiállítást nyitott belőlük, és még a Smithsonian is összeállított egy ilyen kiállítást nagyon merész címmel: A videojátékok művészete. Csakhogy a spanyolok találták ki a művészet népszerűsítésének ötletét videojátékokkal, és ezt az érdemet már nem lehet elvenni tőlük.
Érdemes kicsit elidőzni a madridi Thyssen-Bornemisza Múzeum névadójánál, mert nem véletlenül magyaros hangzású: Heinrich von Thyssen-Bornemisza báró Kun Béla Tanácsköztársasága elől menekült Hollandiába 1919-ben, ráadásul nyugat-magyarországi birtokai Ausztriához kerültek a trianoni béke révén. Heinrich ezenkívül érdekes udvari és jogi furfanggal jutott ehhez a szép erdélyi nemesi névhez. Londonban folytatott üzleti tanulmányokat, és 1905-ben Magyarországon telepedett le, itt ismerte meg és vette feleségül Bornemisza Margitot – akinek apja, Bornemisza Gábor Ferenc József magyar király szűkebb környezetéhez tartozott. Bornemisza Gábornak nem volt fia, ezért – uralkodói beleegyezéssel – Thyssen báróra testálta a nemesi címet. Így történhetett meg, hogy az erdélyi nemes fiává fogadta saját vejét, tehát a házaspár jogilag testvérnek számított. Az 1921-es születésű Hans Heinrich, a II. Thyssen-Bornemisza báró 1988-ban a spanyol államnak adta el a több mint 700 képből álló gyűjteményét, miután Spanyolországban telepedett le. A 80-as évek második felében a gyűjteményért London, Párizs, Firenze, Madrid és az Egyesült Államok hét városa is versengett, a báró azonban végül Madrid mellett döntött – 350 millió dollárért adta el, pedig 1,2 milliárdot ért –, elsősorban spanyol felesége, az 1961-es spanyol szépségkirálynő, Carmen Cervera kedvéért, akit 1985-ben vett feleségül. A gyűjtemény a Thyssen-Bornemisza Group sikeres vállalkozásainak köszönhető, melynek 234 cége az előző évezred végén 26 országban 14 ezer embert foglalkoztatott, és évente hárommilliárd dollár adózás előtti bevételt ért el. A báró 1956 után egyre több időt fordított a műgyűjtésre, és először saját kezében akarta összpontosítani az 525 darabos eredeti családi örökséget, amelyet három testvérétől vásárolt vissza. A Thyssen-Bornemisza Múzeum ma már a világ legtöbb látogatót fogadó múzeumai közé tartozik, és spanyol főváros Paseo del Prado sétányán az úgynevezett Arany Művészeti Háromszöget alkotja az El Pradóval és a Zsófia Királyné Művészeti Központtal.
(s)
