Hogyan állt talpra több európai múzeum?
KÖRKÉP
Úgy tűnik, véget ért a 2007-ben kezdődött válság, a spanyolországi múzeumok egy része számára biztosan. Tanulságosak a jelek szerint sikerrel alkalmazott túlélési technikák és ötletek.
| Sobieski Tamás |
2015-11-05 15:03 |
A spanyol nyelven is megjelenő (és országosan harmadik leginkább olvasott lap, a katalán La Vanguardia pár hónapja beindította nagyon hasznos statisztikai sorozatát, a VangDatát, amely azóta már kétszer is közölte a világ múzeumainak leginkább látogatott húsz múzeumának listáját. Csak két múzeum fért bele mindkettőbe – a Prado és a Zsófia Királyné Művészeti Központ (Centro de Arte Reina Sofía) -, az is csak a szűkebb lajstromba, az európaiak közé. (Tavaly a 13., illetve a 14., előző évben pedig 11., illetve 13. helyen..)
A spanyol konzervatív ABC is a szívén viseli a spanyol kultúra alakulásának sorsát, és augusztus közepén közzé is tett egy részfelmérést az egyik legismertebb madridi múzeum látogatottságáról. A Zsófia anyakirálynéról elnevezett intézmény augusztus közepéig több látogatót fogadott 2014-hez képest, de kevesebbet, mint 2013-ban (2,6 millió, illetve 3,18 millió fő). A januári összesítés alapján három másik viszont több látogatót vonzott 2014-ben: a madridi El Prado 2,5 milliót, az ugyancsak fővárosi Thyssen-Bornemisza Múzeum csaknem egymilliót (egészen pontosan 998 992 ezret), míg a bilbaói Guggenheim Múzeum megnyitása (1997) óta hatodszor lépte át a bűvös egymilliós látogatói számot. A Centro de Arte Reina Sofía többek között azzal érte el az újabb pozitív számokat, hogy nemcsak belföldön, hanem külföldön is vándorkiállításokat rendez gyűjteményeiből. (Például a Picasso és a spanyolországi modernisták gyűjteményével. – a szerk.) Sőt nagyon úgy tűnik, hogy bevált a svájci gyűjtőkkel és gyűjteményekkel való együttműködés.
A Baseli Kunstmuseum gyűjteményének 170, köztük sok híres darabja is egy időre átköltözött a Prado szomszédságába a világ legdrágább festményét az év elejéig birtokló Staechelin Gyűjtemény számos művével együtt. Március és szeptember közepe között falai között lehetett látni a világ eddigi legdrágább képét, tehát például kihasználhatja az idén várható idegenforgalmi rekordot: a 46,5 millió lakosú Spanyolország az év végéig rekordot érhet el, ha több turistát fogad, mint tavaly: 65 milliót. Február 7-én feltehetőleg a katari uralkodóház egyik tagja vette meg 300 millió dollárért (270 millió euróért) Paul Gauguin 1892-ben festett Mikor házasodsz? (Nafea faa ipoipo) című képét. Korábban a sikeres svájci üzletember, az idősebb Rudolf Staechelin (1881-1946) tulajdonát képezte, aki egyben a XX. század első felének egyik legnagyobb svájci műgyűjtője is volt. A kiállításon Kandinszkij, Picasso, Gaugain, Cézanne Van Gogh, Chagall stb. Spanyolországban eddig nemigen látott munkáit is megcsodálhatták a szerencsések.
A magyar kapcsolódású Thyssen-Bornemisza Múzeum növelte a bevételeit, és a látogatók számát, de így is csak csökkenteni tudta az állami támogatások elvonása miatti költségvetési hiányát. Miguel Falomir, a Prado új igazgatóhelyettese, és az olasz reneszánsz festészet szakértője szerint is örvendetes tény a külföldi turisták számának folyamatos emelkedése. A Prado új vezetőségi tagja 18 éve került a múzeumba, amely akkor még Európa beteg intézményének számított, de áprilisban már büszkén állíthatta, hogy az ésszerűsítések, az új és szakértő vezetés révén már követendő példa a világon. A Prado Műhelyek segítségével szakmailag mutatják be a gyűjteményeket, és idén már az ötödik előadássorozatot tartották.
A többi spanyolországi múzeum is próbálja felhívni magára a figyelmet, és kiegészítő programokat nyújt a látogatók kedvében járva. Madridban négy múzeum is teraszt nyitott, mert volt hozzá tere, hogy így csalogassa be a művészetre vágyó érdeklődőket. Nem kis részük természetesen külföldi turista, mint máshol is. Nyáron a barcelonai múzeumok is élnek az ilyen lehetőségekkel, és mindig telt házzal tartják az ingyenes szabadtéri (színházi), olykor éjszakai (tánc-)előadásokat, illetve komoly- és viszonylag könnyűzenei koncerteket, mert a magánszemélyek szívesen támogatják az ilyen rendezvényeket. Több katalán múzeum nyáron már leszállítja az árakat, és/vagy éjszakai tárlatokat szervez. Július végén a barcelonai Operaház, a Liceu mutatta be a Spanyol Nemzeti Balett társulatának kompozícióját Joaquín Sorolla (1863-1923), a tekintélyes impresszionista-posztimpresszionista festő kiválasztott 14 festménye alapján.
De persze akadnak vitatható, sőt inkább nem követendő eszközök is. A Műcsarnoknak megfelelő barcelonai Macba (Museu d’Art Contemporani de Barcelona) idén végre túlélte válságát, de azon az áron, hogy a március végi botrány miatt le kellett mondania az igazgató Bartomeu Marínak, mert belebukott egy olyan mű kiállításába, amely jócskán meghaladta a jó ízlés és a művészi szabadság határait. Az osztrák képzőművésznő, a feminista Ines Doujak kiállításának egyik darabja finoman szólva megkérdőjelezhető módon ábrázolta a tavaly júniusban lemondott I. János Károly királyt.
Portugália ezen a téren még jó ideig a nagyobbik szomszéd, Spanyolország mögött fog járni, de a válság lassan itt is múlik, erre utal a műemlékek, múzeumok, paloták látogatottságának növekedése, mert az első negyedévben – a tavalyihoz képest - 60 százalékkal nőtt a bevételük. A fő ok természetesen itt is a külföldi turisták számának növekedésében keresendő.
(Azt már csak én teszem hozzá, hogy a lisszaboni Hintó- és Kocsimúzeum megdöntheti mindenkori rekordját, ha az év végéig 300 ezer látogatót fogad, az Observador cikke szerint a fele külföldi, a szintén fővárosi Szent Jeromos-kolostor pedig a félmillió látogatónál tart, és kétharmaduk itt is külföldi. Ha a kormánynak nem kellene leépíteni a művészeti oktatását a mentőöv következménye és folytatása miatt, akkor megfordulna ez az arány.)
