A közös ügy: Erdély tájházai
Konferencia
Határok nélkül – Magyar tájházak Erdélyben címmel rendezett közös konferenciát a Magyarországi Tájházak Szövetsége és a Kriza János Néprajzi Társaság.
| Bihari-Horváth László |
2013-03-18 12:16 |
A szakmai szervezetek 2012. március 8-9-én, Kolozsváron rendezték meg tanácskozásukat, melynek témája az erdélyi tájházhálózat és a határon átívelő együttműködés volt.
A résztvevőket Jakab Albert Zsolt, a Kriza Társaság elnöke köszöntötte. Bevezetőjében elmondta, hogy az erdélyi tájházügy először 1999-ben, a Szatmár megyei Bogdándon megrendezett konferencián került a tudományos érdeklődés előterébe, ahonnan azóta sem került ki, hisz számos erdélyi múzeum számon tartja, sőt gondozza a környező tájházakat.
A konferencia résztvevőit Magdó János kolozsvári magyar főkonzul is köszöntötte, kifejezve örömét a széles körű együttműködést illetően. Köszöntőjében arra is kitért, hogy a konferencia a magyar kormány erkölcsi és anyagi támogatásával került megszervezésre, finanszírozását a Nemzeti Együttműködési Alap biztosította. Ezt követően Hegedűsné Majnár Márta, a Tájházszövetség ügyvezető elnöke szólt a résztvevőkhöz, s arra hívta fel a figyelmet, hogy a szervezet a Kárpát-medence összes tájházának érdekeit képviseli, így az erdélyi tájházakkal való együttműködés különösen fontos a szövetségnek.
A köszöntők után az Erdély virágai – Egy kutatás pillanatképei című vándorkiállítás megnyitója következett. Bereczki Ibolya, a Tájházszövetség elnöke és a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese megnyitójában elmondta, hogy a kiállítás a Skanzen 2006 és 2011 között az OTKA támogatásával folytatott, Erdély számos vidékére kiterjedt néprajzi kutatásának eredményeit ismerteti, elsősorban fotók formájában. Bereczki Ibolya kiemelte, hogy az erdélyi tájházak ügye összefonódik a népi építészet és életmód kutatásának kérdéskörével; a témával 2006. óta a Skanzen kiemelten foglalkozik, hiszen határozott célja, hogy az erdélyi kollégák egyetértésével és velük szorosan együttműködve szülessen meg az erdélyi épületegyüttes Szentendrén.
A konferencia nyitóelőadását Pozsony Ferenc akadémikus, a Kriza Társaság tiszteletbeli elnöke tartotta meg. Részletes tudománytörténeti ismertetőjében sorra vette az erdélyi népi építészet és a szabadtéri néprajzi muzeológia kutatásainak eredményeit. Erdélyben a 19. század vége óta folyamatosan alakulnak kisebb skanzenek és tájházak, melyek száma mára meghaladja az ötvenet. Tötszegi Tekla, a kolozsvári Erdélyi Néprajzi Múzeum aligazgatója és muzeológusa a kalotaszegi Méra tájházának megszületését és működését mutatta be a helyi közösségi hasznosítás kontextusában. Az ülésszak harmadik előadója, Bereczki Ibolya a magyarországi tájházhálózat kialakulását és működését ismertette. Előadásában kiemelte, hogy a most tíz éves Tájházszövetség rendszerbe foglalta a tájházak korábban szórványos hálózatát, s olyan fejlesztéseket kezdeményezett, melyek a szakmai jelleget erősítették, így a tájházak egyre inkább hiteles muzeális intézményekké, és egyúttal közösségi térré válnak. Előadása után a konferencia filmvetítéssel idézte meg Kovács Piroska személyét, aki a máréfalvi tájház vezetőjeként 2012-ben nyerte el az Európai Bizottság Európa Nostra Díját.
A konferencia második ülésszakában módszertani és regionális ismertetők következtek. Furu Árpád műemlékvédelmi szakmérnök a népi építészeti örökség szakszerű megóvásáról tartott előadást. Vajda András néprajzkutató (Hagyományos Kultúra és Művészeti Oktatás Maros Megyei Központja) a Maros megyei tájházak kataszterét ismertette. Páll István, a Sóstói Múzeumfalu igazgatója a regionális skanzenbe telepített épületeket és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye tájházait mutatta be.
A harmadik ülésszakban további regionális ismertetők hangoztak el. Kinda István, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum muzeológusa a Pozsony Ferenc gyűjteményéből szervezett, zabolai Csángó Néprajzi Múzeum történetét, s a kolozsvári néprajzi képzésben betöltött szerepét ismertette. Szőcs Levente, a Gyergyószentmiklósi Múzeum muzeológusa a Gyergyói-medence tájházairól tartott előadást, Miklós Zoltán a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója pedig az udvarhelyszéki tájházakat mutatta be.
Felemelő volt látni, hogy az erdélyi területi múzeumok fiatal muzeológusai – akik mindnyájan a kolozsvári néprajzi tanszék termékeny szellemi műhelyéből kerültek ki – nemcsak munkájuknak, hanem egyenesen szívügyüknek tekintik a tájházak, néprajzi kiállítóhelyek ügyét. Az előadó kollégák mellett a konferencián 15-20 érdeklődő egyetemista is részt vett, ami sejteti, hogy az erdélyi tájházak szakember-ellátása a következő tíz-húsz évben is biztosított lehet.
A konferencia másnapja Szonda István tájházvezető előadásával kezdődött, amely a gyomaendrődi tájház színes közművelődési munkájának jó gyakorlatát ismertette. Kéri Ildikó és Kéri Gáspár a magánfenntartásban működő gálospetri és szalacsi tájházak (Érmellék) működését mutatta be. Boldizsár-Zeyk Zsuzsa a tordaszentlászlói tájház (Kalotaszeg) turisztikai programjairól, Vura Ferenc pedig a várasfenesi tájház (Fekete-Körös völgye) identitáserősítő szerepéről tartott előadást. A saját, pusztinai tájházában élő Nyisztor Tinka ugyancsak a nemzeti identitás-megtartó tájházi funkcióra hívta fel a figyelmet, ahogy Balázs-Bécsi Györgyi, a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány elnöke is ezt emelte ki a Kallós Múzeum ismertetésekor.
Az utolsó előadó, Eugen Vaida a nagyszebeni központú Reteaua Colectiilior si Muzeelor Etnografice Satesti Particulare Din Romania nevű szervezet elnöke volt. A RECOMESPAR, vagyis a Romániai Vidéki Néprajzi Magánmúzeumok és -gyűjtemények szövetsége 2012-ben jött létre, a magyar Tájházszövetség mintájára. A szervezet – melyhez több erdélyi magyar magán tájház is csatlakozott – egy európai magángyűjteményi hálózat (adatbázis) létrehozásán dolgozik.
A konferencia zárszavában Pozsony Ferenc kitért a tájházszervezés legfontosabb elemeire: az akkreditált intézményi háttér szükségességére, a műemléki és muzeológus szakemberekkel való konzultáció fontosságára, a közönségkapcsolat megszervezésére, az identitáserősítés feladatára, valamint a tudásátadás és a turisztikai hasznosítás lehetőségeire.
A záró ülésszakot szakmai kirándulás követte. A résztvevők megtekintették Kallós Zoltán alapítványi múzeumát Válaszúton, majd az észak-mezőségi Feketelak faluházába látogattak el. Kallós Zoltán és a Kallós alapítvány vezetői, Balázs Bécsi Gyöngyi és Balla Ferenc Válaszúton a gyűjtemény legszebb darabjait, az elhelyezés és bemutatás különböző módjait, az alkalmazott műtárgyvédelmi eljárásokat is megmutatták a résztvevőknek az emlékezetes tárlatvezetés keretében.
A konferencia szép példája volt a folyamatosan bővülő Kárpát-medencei tájházhálózat, és az azt segítő szervezetek együttműködésének, amely – reményeink szerint – nem egyszeri, hanem egy folyamat első állomása.
