Ilyen is van: számítógép-tudomány
KONFERENCIA
Emlékkonferenciát tartottak Kovács Győző tiszteletére a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban.
| Molnár Dániel |
2013-05-31 13:00 |
A magyar számítástechnika egyik kiemelkedő alakjának munkásságáról és eredményeiről szóló konferenciát a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság és a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum közösen rendezte.
A tavaly elhunyt Kovács Győző egész életét az informatikának és az informatikakultúra terjesztésének szentelte. (Kovács Győző szellemes előadásmódjáról itt győződhetsz meg!) 1957-ben végezte el a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karát, utána a Magyar Tudományos Akadémia Kibernetikai Kutató Csoportjához került, 1959-ben pedig kinevezték az első magyarországi számítóközpont vezetőjének. 1975-től tíz évig a Neumann János Számítógép-tudományi társaság főtitkára, utána alelnöke volt. 1988-tól számítástechnikai kiállításokat szervezett, egy számítástechnika-múzeum létrehozásának az ötlete pedig már 1980-tól foglalkoztatta. Ő volt Neumann János emlékének legfőbb ápolója, 1990-től nyugdíjasként továbbra is előadásokat tartott és cikkeket írt, az Országos Műszaki Múzeum, majd a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum működését évtizedekig kiállítások szervezésével támogatta. Számos tárgyat ajándékozott az intézménynek, továbbá szakmai tanácsokat adott.
Az emlékkonferencia programja többnyire pályatársak és családtagok visszaemlékezéseiből állt össze, ami lehetővé tette, hogy a megjelentek részletesebben megismerhessék Kovács Győző életét. Elsőként Kovács Ervin emlékezett vissza az együtt töltött munkaévekre: kiemelte a barátságos légkört és a kollégák iránti bizalmat, amelyet példátlannak nevezett. Együtt dolgoztak a Mikroszámítógép Magazin kapcsán is a nyolcvanas években.
Dömölki Bálint előadásában hangsúlyozta: Kovács Győző azon túl, hogy aktív résztvevője volt a hazai számítástechnika történetének, közben elhivatott kutatója is volt az informatika kulturális helyzetének. Elmesélte az M-3 gép építésének történetét, kitért a magyar–orosz kapcsolatokra is. Érdekességként hozzátette, hogy a magyar kormány már 1956-ban aláírt egy szerződést egy orosz URAL számítógép megvásárlása céljából, de ezt valószínűleg a forradalom hatására később visszavonták. 1957-ben viszont az MTA Kibernetikai Kutató Csoportja szovjet tervek alapján és továbbfejlesztésével megkezdte az M–3 elektronikus számítógép építését, és 1959-re sikerült elérni a gép teljesen üzemszerű működését.
Az előadók mindegyikét baráti viszony fűzte Kovács Győzőhöz, Képes Gábor muzeológus közös kiállításaikról beszélt, és arról, hogy a szakember kezdetektől fogva barátságosan fogadta a felkeresését. Kiemelte a fiatal generációk iránt tanúsított nyitottságát is, a rengeteg informatikaversenyt, amelyet diákoknak szervezett. Erről emlékezett meg előadásában Hajós Éva, a szekszárdi I. Béla Gimnázium igazgatója is, aki a Neumann János Nemzetközi tehetségkutató Programtermék Versenyt mutatta be, amelynek főszervezője hosszú éveken át Kovács Győző volt.
Kovács Győző azon túl, hogy a hazai számítástechnika első nemzedékéhez tartozott, a tudás minél szélesebb körű terjesztésén is dolgozott. Ő dolgozta ki a teleteaching távoktatási rendszer alapjait, amelyről már 1986-ban konferenciát tartottak Budapesten. Feladatának tartotta, hogy minél szélesebb körben megismertesse Neumann János eredményeit és munkásságát. Számtalan előadást tartott külföldön is, utazásairól, élményeiről a Mi újság? című lapban számolt be töretlen lelkesedéssel. Alföldi István, a Neumann Társaság igazgatója erről emlékezett meg előadásában. Egyik utolsó útja is Neumann nevéhez köthető: 2012 nyarán Amerikába utazott, hogy a szegedi informatikagyűjteményhez Neumann-emlékeket szerezzen. Okiratokat, diplomákat, kitüntetéseket és két tekercs Neumann Jánosról szóló filmet hozott haza a múzeum számára, melyeket a matematikus lánya, Marina von Neumann Whitman személyes emléktárgyai közül válogatott ki.
Betegsége miatt Muszka Dániel nem tudott személyesen megjelenni, de előadását videóra vette és elküldte. A számítástechnikai múzeum évtizedeken átívelő terveiről beszélt, amelyhez a tárgyakat már a nyolcvanas években elkezdték összegyűjteni. Kezdetben egy szegedi olajipari vállalat barakkjaiban tárolták a hatalmas gépeket, amelyek szállításában és pakolásában gyakran a katonaság és az olajipari munkások is segédkeztek. A gyűjtemény sorsa évekig kérdéses volt, ugyanis Kovács Győző úgy gondolta, a tárgyakat nem szabad restaurálni, hiszen minden hibájukkal együtt a kor lenyomatát őrzik, viszont néhány számítógép már nagyon megkívánta a felújítást. A Neumann-társaság jóvoltából mára a szegedi Informatika Történeti Kiállítás Muszka Dániel véleménye szerint a világ élvonalába tartozik. Hozzátette, ez olyan harmincéves álom megvalósulása, amelyet sajnos barátja már nem érhetett meg. Kovács Győző szellemisége viszont tovább él, hiszen az ő munkássága példaértékű lehet mindenki számára.
Az előadások után a szervezők filmvetítést tartottak Kovács Győző archívumából, ahol a szakember előadásaiból is meg lehetett tekinteni részleteket.
A konferencia remek kezdeményezés arra, hogy Kovács Győző munkásságán túl a viszonylag fiatal számítástechnika-tudomány múzeumi és kulturális helyzetére is felhívja a figyelmet.
