Foglaljuk el a múzeumokat!
OCCUPY
Tiltakozás egy óriási kulturális beruházás igazságtalanságai ellen – sajnos nem Magyarországon, hanem New Yorkban.
| Hermann Veronika |
2014-02-26 08:00 |
Ki építi a Guggenheim Abu Dhabit?
Február 22-én, szombaton a New York-i Guggenheim Museumban a sok száz látogató mellett több mint 40 tüntető civil jelent meg. A tüntetők transzparensekkel érkeztek, jelszavakat skandáltak és röplapokat osztogattak, amelyekből kiderült, hogy az Egyesült Arab Emirátusokban nyíló, Guggenheim Abu Dhabi nevű kulturális komplexumot építő munkások intézményes kizsákmányolása ellen tiltakoznak. Az akció este 7 órakor egy hangos, közös kérdéssel kezdődött: ki építi a Guggenheim Abu Dhabit? A manhattani múzeum nemrég nyílt Italian Futurism, 1909-1944: Recontstructing the Universe című kiállításában zajló “beavatkozás” (intervention, a tiltakozók saját szava akciójukra) több látogatóból lelkesedést, míg másokból értetlenkedő fejcsóválást váltott ki. A nagyjából 20 perces tüntetést a több száz jelen lévő múzeumi látogató végig fotózta és videózta, a biztonsági őrök a szemtanúk beszámolói alapján meglehetősen lassan kezdtek reagálni az eseményekre. Ha eljátszunk a gondolattal, mi lett volna, ha ugyanez – például – a budapesti Szépművészeti Múzeum új kiállításában történik, valószínűleg a hasonlóan komoly helyzetekben már bizonyító TEK-et is riasztják.
Vigyázz, múzeum!
A tüntetés résztvevői művészek, egyetemi oktatók és hallgatók voltak, legtöbbjük lazán kötődik az Occupy Museums és a Gulf Labor nevű aktivista csoportokhoz. Az akciót szándékosan a hét leglátogatottabb estéjére időzítették. A tiltakozók azt nyilatkozták, hogy bár nem szándékosan választották a futurizmus-kiállítást a flashmob díszleteként, örülnek az együttállásnak, hiszen a futurizmus jellemzően összekapcsolta a művészeti törekvéseket a politikával – jóllehet a futuristák egy része kifejezetten a jobboldali, közelebbről az olaszországi fasiszta eszmékkel szimpatizált, így a párhuzam egy eminensen baloldali akció keretében kicsit furcsa lehet. Ez talán már csak elméleti kötözködés, hiszen a lényeg ebben az esetben nem a kiállítás, hanem a szándékosan csúcsidőre tervezett flashmob – olyan kiállás bizonyos intézményes kulturális tendenciák ellen, amelyre Magyarországon már nagyon régen nem volt példa. Az önszervező, underground akciócsoportok, szervezetek, aktivisták alig mozdulnak ki saját közegükből, amelynek nyilván ahhoz is köze van, hogy amikor mégis megteszik, Fekete György arcképével díszített téglákból épített falakba ütköznek. Miközben szótlanul nézzük végig, ahogyan a közművelődést stadionokban és méregdrága aktképekben mérő hatalom sorra veszi el és teszi tönkre kulturális intézményeinket, lassan már tiltakoznunk sincs miért. Az összefogás elképzelhetetlen, még akkor is, ha igény bőven lenne rá.
Amikor a szó kevés
Hogy ne csak magunkkal legyünk kritikusak, felmerülhet a kérdés, vajon mennyit ér, ha néhány lelkes értelmiségi sok ezer kilométerre lévő emberek nevében tiltakozva próbál rámutatni egy dollármilliárdos kulturális beruházás visszásságaira? “Ez a kampány új szakasza, amikor a szavak már nem bizonyulnak elégségesnek. A tettek mezejére kell lépni, és hol máshol tennénk ezt, mint a Guggenheimben” – mondta Andrew Ross, a New York University szociológiaprofesszora, aki a Gulf Labor csoportnak és a NYU Fair Labor nevű szervezetnek egyaránt aktív tagja. “Már sokkal több ember vesz részt az akcióban, mint ahányan eredetileg tiltakozni kezdtünk. Kiterjesztjük a demonstrációkat, és hatást fogunk gyakorolni” – mondta a professzor. A Gulf Labor egy művészekből, társadalomkutatókból és aktivistákból álló csoport, akik több mint egy éve dolgoznak azon, hogy felhívják a figyelmet a múzeum építésén dolgozók munkakörülményeire. Több emberi jogi szervezet jelentésében olvasható, hogy a Saadiyat szigeti múzeum építői kizsákmányolják a munkásokat, akik nemcsak embertelen körülmények között kénytelenek dolgozni, de számtalan megaláztatásnak is ki vannak téve.
Hogy a történet még érdekesebb legyen, a Guggenheim Abu Dhabiban nemcsak az anyaintézmény, hanem a Louvre és a New York University is képviselteti majd magát. Ebből a szempontból tehát a kasszasikeres kiállításokra és multimédiás terekre épülő kultúripar nem jobb, mint a rendszeresen botrányokat generáló sportszer- vagy ruhagyártó konszernek, amelyek a gyors és olcsó termelésnek mindent alárendelve apró ázsiai gyerekekkel gyártatják le a több ezerszeres árréssel eladott termékeiket. Nitasha Dhillon, az MTL Collective nevű New Yorki-i szervezet aktivistája szerint a művészet ideális esetben nem veszélyezteti, hanem erősíti az emberi jogokat. A szombati akció a szolidaritásról és a figyelemfelkeltésről szólt. A múzeumoknak meg kell érteniük, hogy miféle politikai, ideológiai és gazdasági érdekek hálójában léteznek, és nemet kell mondaniuk a rendszerre, amely a művészetet, a tudományt és a kultúrát a politika szolgálatába állítja. Biztosan vannak olyan országok, ahol még nem késő.
Fotók: ArtLeaks
