Igazoltan Príma muzeológus!
ARANYOS SÁNDOR
Aranyos Sándor a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Nyilvántartási osztályvezetője, lapunk rendszeres szerzője az első Junior Príma díjas muzeológus.
| Magyar Múzeumok Online |
2015-11-05 12:10 |
Aranyos Sándor a Debreceni Egyetem Néprajz Tanszékén végzett néprajz-muzeológia szakon. Már egyetemi évei alatt tudatosan a hazai kulturális örökség megőrzésével foglalkozott, törekedve arra, hogy mindez a társadalom valamennyi rétege számára elérhető legyen. Ennek a szemléletnek köszönhető, hogy már ekkor csatlakozott lapunk, a Magyar Múzeumok Online szerzőihez Képkockák a Tiszazugból és Fenntartható fejlődés és kulturális örökség című írásával.
2007 óta folyamatosan gyakornoki, vagy állandó munkakapcsolatban áll különböző szabadtéri vagy termes múzeumokkal. 2011-ben a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Képzési Központ disszeminációs referenseként, kommunikációs munkatársaként, az ország számos kisebb, nagyobb múzeuma és a Skanzen közötti kapcsolatot erősítette, fejlesztette. 2012-től, két éven keresztül a Skanzen tagintézményeként működő Szennai Skanzen szakmai vezetői feladatait látta el. (Szakmai koncepcióját is publikálta oldalunkon: itt és itt) Munkájának köszönhetően, az intézmény látogatottsága ezalatt nemcsak jelentősen emelkedett, hanem a zselici ökoturisztikai fejlesztés központi részeként, hazánk első ökomúzeumaként vált ismertebbé. A szabadtéri gyűjtemény ökomúzeumi küldetése permakulturális gazdálkodási és gondolkodási rendszerben valósul meg. Eddigi munkája során kiemelt figyelmet szentelt a hazai kulturális értékek 21. századi hasznosítására. Hiszi és vallja, hogy a hagyományos kultúra egyes elemeit csak úgy lehet a társadalom számára befogadhatóvá tenni, ha saját diszciplínánkra alkalmazott tudományként tekintünk, és a már elfeledett tudáselemeket kortárs környezetbe ültetjük át.
2014-ben a CANEPAL nemzetközi projekt kapcsán, a Skanzen két nagy kiállításának (A bárányok nem hallgatnak, Bárány a konyhában) rendezési munkáiban kiemelt szerepet játszott, illetve Arcvonások címen animációs filmek rendezője, kurátora volt. Elsősorban a múzeumi menedzsment, illetve jelenleg a hazai és nemzetközi gyűjteményi rendszerek (digitális és raktározási, logisztikai) megismerése, jó példák hazai adaptálása, alkalmazása teszi ki jelenlegi munkakörének jelentős részét. 2010-ben Kolozsváron tanult, 2014-ben pedig a dániai Den Gamle By szabadtéri múzeumban dolgozott. Erről is írt cikket!
Számos publikációja jelent meg, a hazai és a nemzetközi konferenciák aktív résztvevője, továbbá eddigi munkaköreiből adódóan már több rendezvényt, konferenciát is rendezett. Kutatási területe az elméleti, gyakorlati múzeumi munka mellett a 2. világháború utáni lakáskultúra, építészet, életmód. A magyarországi kulturális értékek megismertetése mellett fontos célként lebegett szeme előtt, hogy kompetenciáit tovább bővítve, olyan új ismeretekre tegyen szert, melyeket az élet bármely területén hasznosítani lehet. Jelenleg a Skanzenben végzett munkája mellett a Debreceni Egyetem doktorandusz hallgatója, ahol disszertációját kis múzeumi menedzsmentből írja.
Gratulálunk!
