Meglepetéseket ígért a Zsidó Világkongresszus elnöke
RESTITÚCIÓ
Egy kaliforniai bíróság tavaly hiába ítélt első fokon a madridi Thyssen-Bornemisza Múzeum javára egy rabolt náci festmény ügyében, a spanyol gyűjtemény vezetői nem nyugodhatnak meg.
| Sobieski Tamás |
2016-04-08 11:38 |
Nagyon kényes témában szólalt meg Ronald S. Lauder. A Zsidó Világkongresszus elnöke ugyanis azt nyilatkozta a spanyol El Paísnak március 30-án, hogy meglepetésekkel áll elő egy-másfél éven belül, mert nyilvántartást készítenek a madridi gyűjtemény állományáról is. A francia kozmetikai cég, az Estée Lauder márka alapítójának 71 éves fia maga is műgyűjtő és a világ egyik legnagyobb mecénása, aki 3,1 milliárd dolláros vagyon fölött rendelkezik. Portálunk nemrég írt a Cassirer család és a Thyssen-Bornemisza Múzeum peréről, amellyel kapcsolatban Lauder meggyőződéssel állítja, hogy a család végül vissza fogja kapni a Rue d'Honoré, esős délutánon című Pissarro-képet. A család a közelmúltban kérte és kapta meg a San Diegó-i Egyesült Zsidó Szövetség támogatását, és a jelek szerint Lauder is felkarolta ügyét.
A blog szerzője, Miguel Ángel García Vega úgy tudja, Lauder 25 éve diszkréten csatlakozott a zsidó családoktól elkobzott művek visszaszerzéséért folytatott kutatómunka támogatásához. Elmondta, hogy jelenleg több mint 25 ezer művet keresnek segítségével eredeti tulajdonosai, amelyeket nyilvános listán tettek közzé. Meggyőződése, hogy az európai és egyesült államokbeli múzeumok – akárcsak az emberek – általában megértik, hogy a rablott műveket vissza kell adni.
Az interjúban szóba került a 2012 februárjában Münchenben felfedezett, majd 2014-ben Svájcba került úgynevezett Gurlitt-gyűjtemény is, amellyel kapcsolatban Lauder úgy véli, azért maradhatott Svájcban, mert a vevők, a berni Művészeti Múzeum vezetői azt hitték, sokkal több jelentős művet tartalmaz, mint amennyit valójában, és ők maguk meg tudják állapítani, melyik rabolt mű, és melyik nem. A spanyol lap január közepén megjelent cikkében elárulta, hogy a hét ország szakértőiből álló bizottság tagjai mekkora dilemma előtt álltak: vagy a gyorsaság mellett döntenek, és akkor háttérbe szorul a tudományos alaposság (mintegy 15 ezer adatbankot és 4200 publikációt kellett átfésülni), vagy a gyorsaság rovására lesznek alaposak. Az előbbi mellett döntöttek, és januárban közölték a vizsgálódások eddigi eredményét. Három csoportra osztották a csaknem 1500 művet: több mint 600 művet kizártak a rabolt művek listájáról, több mint 500 kapcsán felmerült a gyanú, hogy nem törvényes eszközzel jutottak hozzájuk, a maradék több mint 300 pedig még kategorizálásra vár. Bebizonyosodott öt mű törvénytelen eredete, de még csak kettőt – egy Pissarro és egy Matisse-művet - adtak vissza az eredeti tulajdonosoknak.
A történész Wulf Herzogenrath azért kárhoztatta a német múzeumokat, hogy a téma bonyolultsága miatt csak a közelmúltban kezdtek foglalkozni a témával. (Hildebrand Gurlitt Hitler egyik műkereskedője volt, akinek a fia, a majd két éve elhunyt Cornelius a német Focus magazin 2013 novemberében közölt riportja szerint mintegy 1500 művet tárolt a bajor tartományi székhely egyik előkelő, Schwabingi negyedében bérelt ház lakásában. A festmények értékét közel egymilliárd euróra becsülték a szakértők.
Lauder üzenete tehát a magángyűjtőknek szól, mert szerinte ott keresendő az említett listán szereplő műkincsek túlnyomó többsége.
