Ismét lesz Szigeterőd Gyulán
NAGY PROJEKT
A gyulai vár természetes védvonalának visszaállításáról már korábban is beszéltek, mára azonban a Szigeterőd-projekt is elkészült. Nagy az esély rá, hogy három év múlva a város gótikus védművét ismét vizesárok és palánkszakasz vegye körül.
| Gurzó K. Enikő |
2016-06-28 08:50 |
Körülcsónakázható várat szeretnének fotó: Incze László
A kereszténység védőoszlopa című, nyár eleji gyulai konferencián két irányból közelítettek a témához. Az értekezés egyik kiindulópontja a vár ostromának kerek évfordulója volt (hisz 450 évvel ezelőtt értek a törökök Gyulára, amelynek várát két hónapig ostromolták), így az összejövetel első részét a harcok felidézésének, elemzésének szánták. A tanácskozás másik apropója a Szigeterőd-projekt volt, amely a város önkormányzatának igen nagy léptékű turisztikai fejlesztése lesz. Ennek tudományos előkészületei már 2015-ben elkezdődtek, és olyan tervásatásokra, levéltári kutatásokra terjedtek ki, amelyeknek eredményei megérdemelték, hogy tudományos tanácskozás vitatémájául szolgáljanak. A további lépések irányvonalának kijelölése úgyszintén fontossá vált, mivel a vár teljes rekonstrukciójának ötlete a teljes hitelesség mellett vetődött fel, ami azt jelenti, csak megfelelő tudományos alapok birtokában lehet majd hozzányúlni a műemlékhez és a témajavaslathoz.
Előzmények, következmények
A Szigeterőd-projekt persze nem új keletű. Már az 1950-es évek derekán, amikor a Várfürdő építése felvetődött, Halmos Béla építész megrajzolt egy nagyon érdekes térképet, amelyen a téglavárat kerítő palánkerődítés is rajta van, és amelynek alapján a palánkot külső természetes védvonalként körülölelő ág rekonstrukciója megtörténhet. Halmos gondolata hatvan éven át elő-előkerült, de csak az utóbbi években vált valódi elképzeléssé, tervvé, azzal a céllal, hogy a téglavár, majd a palánkvár műemléki rekonstrukciója megtörténjen. Ez nem azt jelenti, hogy a hajdan földből és fából készült palánkot teljesen újjá szeretnék építeni. A szándék a többszörös védelmi vonal 21. századi megjelenítése. Ennek alapvető s egyik legfontosabb eleme, hogy a Körös-ág medre újból megteljen vízzel, a turizmus érdekes komponenseként körbevegye a várat, kijelölje a középkori erődítés területét. Ily módon külön egységet alkotna az egyébként is fantasztikus lehetőségekkel, adottságokkal rendelkező területen, hisz itt egymás szomszédságában találjuk a 15. századi téglavárat, a 16–17. századi palánkerődítést, a 18–19. századi kastélyt és a nagyon modern, 20. századi fürdőt. Mivel nehezen találnánk még egy ilyen helyszínt Magyarországon, valóban érdemes arra, hogy sokrétű turisztikai fejlesztés eredményeképpen megújuljon.
A terv kivitelezhetőségén jelentős mértékben könnyít, hogy az övezet beépítése nem ütközik akadályokba, hisz az árok jelentős hányada ma is bejárható, nem szabdalják sem ingatlanok, sem egyéb létesítmények. Egyedivé teszi az ötlet megvalósítását az is, hogy a középkori erődítések, tagoló bástyák tartománya jelenleg hozzáférhető.
Leopold Franz Rosenfeld hadmérnök térképe a Szigeterődről 1722-ből
Amikor Harruckern János György a török elleni visszafoglaló harcban tett szolgálataiért a 18. század elején megkapta Békés megye kétharmad részét, majd elkezdte építeni rajta gyulai uradalmát, földesúri rezidenciáját a téglavár szomszédságában, a palánkvár területén, arra alapozott, hogy az említett miliő biztonságot és megfelelő rangot garantál számára. Igaza lehetett, tudniillik tévedhetetlen stratéga hírében állott. A kiterjedt földeket sem oktalanul kapta, hisz kiemelkedő tehetségű díjazott élelmezési tisztje volt az osztrák hadseregnek, ma úgy mondanánk, ügyes vállalkozóként élte mindennapjait, a megfelelő időben volt a megfelelő helyen, munkájáért pedig busás jutalmat kapott. A 18. század derekán birtokközpontja, háza egészen expresszív épületté vált, aminek köszönhetően a mellette lévő téglavár megmenekült a pusztulástól. Amikor a 19. században, a Wenckheimek idején a kastély körül kialakult a tájképi kert, a gótikus vár csodásan mutatott benne, senki sem akarta már lebontani. Tégláit, kőkockáit nem hordták szét, nem használták fel lakóházak építésére, mint a középkori templomokét. A palánkerőd területét sem hasznosították, a kastély az egyetlen, amely rátolódott a déli szárnyra, de szerencsére oly módon, hogy nem lépett át ennek vonalán. Az összes többi ingatlan, így a lebontásra váró Dürer-terem, az Erkel Ferenc Múzeum régi épülete, valamint a Várfürdő a palánkváron kívül helyezkedik el, és későbbi létesítmény. A föld alatti bástyák, bástyarészek minden további nélkül kutathatók, rekonstruálhatók, publikum elé tárhatók.
Jelzésszerű rekonstrukciót szeretnének
A várárok a Fehér-Körös egyik mellékágának szakaszán alakult ki. Tavaly, amikor a régészeti feltárásokat megelőzően itt geofizikai kutatások kezdődtek, elsősorban talajradaros vizsgálatokat végeztek. Azt tapasztalták, hogy a palánkvár vonala ma is illeszkedik a jelenlegi helyrajzi viszonyokhoz, telekkönyvi határokhoz. Az egyezés olyan benyomást kelt, mintha a védművet varázsvonal venné körül, amely az évszázadok alatt megőrizte, konzerválta, most pedig elősegíti, lehetővé teszi, hogy a 15–16. századi állapot bizonyos palánkszekciók esetében bemutatható legyen.
Az egykori Szigeterőd digitális rekonstrukciója
A 16–17. században a vizesárok még egy kifejezetten széles, mocsárszerű, áthatolhatatlan védelmi vonalat jelentett. Ennek visszaállítására érthető módon nem törekszenek, mivel nem szeretnék vízzel elárasztani a gyulai vár környékét. A rekonstrukció csupán jelzésszerű lenne. Mivel a Körös természetes medre nyomon követhető, az Élővíz-csatornát könnyen be lehet kötni, vezetni a vár körüli árokba, s így önálló turisztikai vonzerővé emelni, csónakázhatóvá tenni. A palánkerődítés bizonyos szakaszának újjáépítése valóban szerepel a projektben, ám a tervezők, kivitelezők úgy vélik, tekintettel kell lenni arra, hogy ezen a területen nemcsak a Várfürdő, hanem egy erős hagyományokkal rendelkező Várszínház is működik, amely jelentős számú turistát vonz évről évre. A rendezvényeknek ezért teret kell hagyni, az intézmények zavartalan működését, az események lebonyolítását biztosítani kell. Mindez összetett gondolkodást igényel.
A tavalyi régészeti feltárás tájékozódó lépés volt. Hasznos is, hisz kiderült, milyen kiterjedésű volt a palánk, és nagyjából az is, hol helyezkedtek el a bástyák. Erre vonatkozóan olyan 16. századi ábrázolások is rendelkezésre állnak, amelyek a teljes Szigeterődöt, a komplett palánkvárat illusztrálják, és alátámasztják, kiegészítik az ásatások által felszínre hozott adatokat. Ahhoz persze, hogy az említett fejlesztéshez kapcsolódón bármelyik bástyát újra lehessen építeni, vagy a palánkszakaszok egyikét-másikát hitelesen és vállalhatón be lehessen mutatni, további feltárásokra van szükség. Az elsődleges régészeti kutatás alapvetően azt szolgálta, hogy amikor gyakorlatilag is sor kerül majd a rekonstrukcióra, ne csak a hajdani védmű egyes elemeinek a pontos kiterjedése legyen meghatározható, hanem azok az építési technológiák is azonosíthatók, majd bevethetők legyenek, amelyeket a vár kőművesmesterei alkalmaztak. Geofizikai módszerekhez költséghatékonysági okokból folyamodtak, vagyis legfőként azért, hogy ne kelljen mindent feltúrni. A munka folyamán rendkívüli műszaki eljárások alakultak ki, s olyan területek is elemezhetővé váltak, amelyeket egyébként nem lett volna célszerű bolygatni. A rendezvénytéren például húztak egy árkot, itt-ott fúrásokat végeztek, mert az összes részletét, szekcióját nem lett volna ésszerű felásni.
Török levéltárakban is kutatnának
A levéltári kutatások terén is bőven van még tennivaló. Hisz ahhoz, hogy a történet a nagyközönség, a történelem iránt kevésbé érdeklődők számára is fogyasztható legyen, az érdekességeket haladéktalanul fel kell tárni. A konferencián felmerült, hogy az Almásy-kastély Látogatóközpont berendezését megelőzően olyan archívumi információk kerültek elő, amelyekre a kurátorok remekül fel tudták fűzni mondanivalójukat. Ugyanezen az úton kellene haladni a vár tartalmi frissítésre, bővítésre szoruló állandó tárlatának kialakításában is, hogy színvonalban tartani tudja a gyulai mércét. Ehhez előbb-utóbb nélkülözhetetlenné válik a Brandenburgiak 16. századi uradalmi és gazdasági iratainak feldolgozása, amely számos nem remélt érdekességet is előhozhat. Ugyanitt említhető Kerecsényi László várkapitány sürgős rehabilitálása, hisz rá a történészek mondtak jót is, rosszat is, de a 20. századig tulajdonképpen csak rosszat. Részvételét, szerepét a végvári küzdelmekben ezért mindenképp új megvilágításba szükséges helyezni. Hatalmas hiányosságként könyvelhető el, hogy a törökországi források feldolgozottsága minimális, hisz csak 17. századi adóösszeírások állnak rendelkezésre. Csöppet sem kizárt, hogy léteznek olyan törökországi dokumentumok, amelyek a gyulai szandzsák működtetésével kapcsolatosak. Ezeket elő kell keresni.
Az állandó várkiállítás is meg fog újulni fotó: Incze László
Történelmi háttér
450 évvel ezelőtt, 1566. július 2-án érkeztek a törökök a gyulai vár alá. Ekkortól számítjuk azt a 63 napos küzdelmet, amely a magyarországi végvári harcok közül a leghosszabb ideig tartott. A vár története nyilvánvalóan nem ezzel a rohammal indult, hanem jóval korábban, a 15. század elején kezdődött. 1405 környékén ugyanis már megemlékeztek a gyulai várnagyokról. Azt viszont, hogy a várkastély építésének mikor láttak neki, nem tudjuk. Mindenesetre fantasztikus, hogy ma is érvényes formáját a 15. századtól kezdődően tartja azon a kis földnyelven, amelyre felhúzták. Valójában a Fehér-Körös egyik keleti leágazásáról van szó, ahol a 15. század elején Maróti János macsói bán rangjelző, jól védhető uradalmi központot emelt magának, családjának és kíséretének. Azt akarta elérni, hogy országos hivatala védett helyen legyen, abszolút biztonságban.
Gyula 1566-ban. Mathias Zündt metszete
A datálást illetően az 1445-ös évszám is fontos: ebben az esztendőben szentelték fel a vár ma is használt kápolnáját az apostolfejedelmek tiszteletére, ami azt jelzi, hogy ebben az évben már biztosan állt az erőd is.
A politikai események utóbb megváltoztak, Maróti János fia eltűnt a történelem színteréről, a család kihalt, a birtok pedig, amit Maróti Zsigmond királytól kapott, visszaszállt az uralkodóra.
A következő rangos személyiség, akihez a vár históriája köthető, Corvin János, Mátyás király fia: hogy pozíciójában megerősítse, a koronás fő számos birtokadományban részesítette. A trón várományosa valószínűleg több időt töltött Gyulán, mint elődjei, a családja itt is élt. Az 1500-as évek elején felesége, Frangepán Beatrix és leánya, Erzsébet a vár falai között töltötte mindennapjait. Életük azonban nem volt túlságosan rózsás, Corvin János sem nyugodhatott, mivel egyre erőteljesebb küzdelmekbe kellett bocsátkoznia a délről előretörő oszmánok ellen. A megváltozott stratégiai viszonyok miatt Gyula szerepe is módosult: az ország közepén elhelyezkedő várnak a 16. század elején már végvárként kellett funkcionálnia. Miután Corvin János neje és leánya gyors egymásutánban meghalt (egyes kortársak szerint nem véletlenül), az események felgyorsultak. Az 1530-as években már nem egy reneszánsz udvar fogadta a Gyulára látogatót, hanem szorgos építkezés, a szigorú szerkesztésű gótikus erőd ugyanis már semmiféle ostromot nem bírt volna ki. Úgy hírlik, néhány száz fős seregnek sem tudott ellenállni.
A múlt feltárásának hasznosítása
A 16–17. századi forrásokban a gyulai várnak nagyon sok képi ábrázolása előfordul. A németországi sajtó rendre, szinte naponta beszámolt a magyarországi eseményekről, arról is, hogy éppen melyik várat foglalták el a törökök. Nagyon fontos volt Nyugat-Európa számára, hogy az 1500-as évek derekán, vagy éppen 1566-ban mi történik Magyarországon, hisz az Oszmán Birodalom előretörése, s ennek gyorsasága sokban függött attól, hogy a magyar végvári fronton miként változnak az erőviszonyok. Ezeket a lapokat illusztrálni is kellett, úgyhogy a gyulai erődítmény térképi, illetve tájképi ábrázolásai ezekhez a tudósításokhoz köthetők. Az egyik ilyen rajzon jelenik meg az 1566. évi támadáshoz kapcsolódóan az a barokkos csavart pillér, amelynek felirata szerint Gyula a kereszténység védőoszlopa. Remek kifejezése ez annak, hogy Gyulán nemcsak a terület védelme zajlott, hanem a két vallás, a kereszténység és az iszlám küzdelme is. Emiatt választották ezt a mondatot a konferencia címéül.
A Szigeterőd-projekt díszkötésben fotó: Bencsik Ádám
A tanácskozás első napját a gyulai városháza reprezentatív dísztermében rendezte meg Gyula város önkormányzata, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, az Erkel Ferenc Múzeum, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára, a Zrínyi Miklós Emlékév és a Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft. Nagyjából 20 perces előadások hangzottak el az 1566. évi ostromról, a vár történetéről. A tematika is nagyon érdekesen alakult, hisz első referensként Óvári János nem csupán Szulejmánt mutatta be, hanem azt az eseménysort is felvezette török szemszögből, amely a gyulai és a szigetvári offenzívához vezetett. A hallgatóság párhuzamokat hallhatott arról, mi lehetett az agg szultán óhaja, s mi az, ami belesodorta a török katonai vezetést a hadjáratba. Bár Gyula és Szigetvár is elesett, összességében nézve a törökök számára nem volt maradéktalanul sikeres az előrenyomulás. A birodalomnak nagyon komoly belső politikai problémákkal kellett szembenéznie, s az is elmondható, hogy 1566 után a hanyatlása is megkezdődött. Oross András, a bécsi levéltár delegátusa volt az, aki osztrák nézőpontból vizsgálta meg az eseményeket, többek között azt, hogy a császári udvar, a kamarai iratok mit mondanak erről az időszakról. A történész nemcsak az 1566. évvel foglalkozott, hanem a későbbiekkel is. Németh Csaba, az Erkel Ferenc Múzeum munkatársa a török várviadalok tanulságait foglalta össze. Azt latolgatta, lehetett-e fogalma Kerecsényinek és a várvédőknek arról, mennyi esélyük van a támadókkal szemben, tudták-e, mit vállalnak, érezték-e feladatuk kilátástalanságát. Nyilván szakképzett statisztikusok nem álltak a rendelkezésükre, a hírek azonban jöttek-mentek, és ha nem is azonnal, de néhány napos, hetes késéssel azért értesültek a hadszíntér mozzanatairól. Tulajdonképpen nagyon pici esélyük volt megmenteni, megőrizni a várat, de konklúzióként levonható, mint katonaembereknek nem volt szükségük mérlegelésre, s nem is gondolták fontosnak, hogy ezt megtegyék. Tudták, a várat mindenáron meg kell tartaniuk. Bagi Zoltán a kemény katonaként viselkedő Kerecsényi személyét jelenítette meg.
A konferencia délutánján a gyulai várostromhoz közelítettek a résztvevők, illetve a vár környékén zajlott régészeti ásatásokról számoltak be azok a geofizikával foglalkozó szegedi tudósok, akik az előzetes kutatásokat végezték. Liska András az archeológiai feltárásokat ismertette. Ezt követően ismét kitágult az értekezlet látótere. Varga Zoltán, a szigetvári vár baráti körének elnöke a szigetvári Zrínyi-kultuszról beszélt, kiemelve, a kisváros 16. századi története a mai napig összeforr 1566-tal. Végül 3D-s modellekkel illusztrált előadás hangzott el a kanizsai várról, amely ugyanolyan palánkerődítés volt egykoron, mint a gyulai. Ötletek születtek arra is, hogyan végezhetők majd el a gyulai vár újszerű rekonstrukciói.
A konferencia második napja kizárólag a Szigeterőddel foglalkozott. A műhelybeszélgetésen részletkérdésekről és távlatokat nyitó javaslatokról is vitáztak. Felszólalt Béres István, Gyula város főépítésze, illetve a Szigeterőd tervezésével foglalkozó építész, Bozó András is, aki nemcsak történelmi epizódokról, hanem a jövőt érintő kezdeményezésekről is beszámolt.
