Kezek Szingapúrban
ART_SCIENCE
A szingapúri ArtScience Museum építészeti szempontból a világon egyedülálló, különleges kapcsolatot jelképez a természet, művészet és tudomány között. Helyszíni beszámoló.
| Samu Krisztina |
2014-05-21 14:00 |
A tíz ujjú, integető kezeket formáló épület állandó kiállítása a művészet és a tudomány kapcsolatát mutatja be. A 6000 négyzetméternyi területen jelenleg két időszaki kiállítás is látható, amelyek rengeteg turistát és helyi lakost csalogatnak az épületbe. Ez a múzeum jó példa arra, hogy egy modern városközpontban felépített hivalkodó épülettel hogyan lehet tömegeket bevonzani, művészeti, műszaki és természettudományos ismereteket átadni.
A szingapúri ArtScience Museum a modern belváros egyik legkiemelkedőbb épülete. A múzeum a Marina Bay szélén, az öböl partján helyezkedik el, közvetlen környezetében van a Marina Bay Sands, a tetőmedencéjéről ismert hotel, egy luxus divatmárkáknak helyet adó, grandiózus méretű pláza, és a Hélix-gyaloghíd. A múzeumtól csak tíz perc séta az ország jelképe, a Merlion: egy oroszlán fejű, hal testű vízköpő szobor, illetve a Garden by the Bay, a szingapúri csodakert, ökoturisztikai központ, ami a fenntartható fejlődés jegyében épült. A múzeum 2011-ben nyílt meg, benne pedig egy gigantikus dinoszaurusz kiállítás is látható, míg a 3. emeleten Annie Leibovitz fotográfus életműkiállítása.
A tízszirmú, lótuszvirág formájú épületet Moshe Safdie tervei alapján készítették, aki figyelmet fordított a környezetvédelem hangsúlyozására: például az esővizet az épület mellékhelyiségeiben és szökőkútjában használják újra. Mindegyik ujjban, virágsziromban külön kiállítóterem található. A jelenleg nyitva tartó termekben multimédiás eszközökkel ismerhető meg a kivitelezés folyamata, a forma jelentősége (a buddhizmusban a lótuszvirág a felvilágosodást, újjászületést szimbolizálja), a tudomány és művészet kapcsolata, a természeti inspiráció fontossága és a biomimikri alkalmazásának lehetősége az építészetben. A múzeumot medence veszi körbe, melyen ezernyi vízililiom úszik, színessé varázsolva a modern, fehér, minimalista környezetet, ahol egyetlen kültéri molinó sem látható. (A dinoszaurusz kiállítást is csak egy, a tavon ízlésesen elhelyezett dinószobor reklámozza.)
A múzeum alaprajza két részre osztódik. A földalatti tér az időszaki kiállítótér, ott jelenleg a nagy sikerű dinoszaurusz kiállítás látható. A kör alakú összefüggő teremegyüttes átriumos kialakítású, középen egy újabb medencéből az épület acélváz alapja magasodik. A kronológiai sorrendben elrendezett tárlat a legmodernebb multimédiás eszközöknek és hands-on játékoknak ad helyet. Az audiovizuális eszközök segítségével animációival a dinoszauruszok életmódja, mozgásformái ismerhetőek meg. A pultokon megtapinthatóak a különböző fajok kültakarói, koponyái és fogazatai. A kiállítótérre jellemző a sejtelmes megvilágítás, szinte minden teremrészben félsötét van, és spot-lámpákkal terelik a figyelmet a kiállított tárgyakra. Legtöbbször egy faj csontváza mellett egy élethű szobor is látható, vagy a háttérben képi ábrázolással és infografikával ismerhető meg annak életmódja, jellegzetességei. Rendkívül ötletes megoldásokkal, árny- és memóriajátékokkal, tükör felhasználásával értek el intenzívebb látványt a kiállítás tervezői. Tárlatvezetéssel, okostelefon-applikációval is segíti a múzeum a „dinoszaurusz-világ” megismerését, a gyerekeknek pedig játszótereket alakítottak ki, ahol a kiállításra emlékeztető, hajtogatott vagy éppen ragasztott emléktárgyat készíthetnek és vihetnek haza.
A lótuszvirágszerű felső épületrészt egy acélszerkezet tartja. A virág második és harmadik emeletén az időszaki kiállítások találhatók, összesen 18 galériában. Itt tekinthető meg Annie Leibovitz fotóművész kiállítása, melyet a Random House rendezett, és a fotós 1990-2005 közötti években készült képeit mutatja be, a kiállítással azonos című könyvének népszerűsítése céljából (A Photographer's Life: 1990-2005). A kiállítás alkotói nagy összhangban válogatták össze a fotópapírra előhívott, kis méretű, fekete-fehér családi képeket, és a plakátméretűre nyomtatott, színes portréfotókat. A Rolling Stones fotósaként elhíresült, korábban rock and roll fotósként számon tartott művész divatmagazinoknak készített képeivel vált híressé, Demi Moore második terhességekor készült, nagy port kavaró aktfotóit is ő készítette. Közel 200 fényképe látható a tárlaton. Az 1949-ben született, vállaltan leszbikus fotográfus családi képei megható momentumokat közvetítenek, összejövetelek, nyaralások, születések és halálesetek pillanatai láthatóak.
A legfelső emeleten található az előadóterem, és itt látható az állandó kiállítás is: A Journey Through Creativity (Út a kreativitáson át) címmel. Falra vetített fényjátékok és multimédiás panelek biztosítják a megismerést. A kissé bonyolult eszközök mellett egyszerű, szórakoztató, képeslap-küldő szoftver is megtalálható. Külön vitrinben megtekinthető az épület eredeti, skiccelt rajza, mely az emelet központi dísze, mellette a domború falra vetítve híres tudósok, felfedezők és filozófusok mondásai olvashatóak. A konferenciateremben évente több előadás is látható, legutóbb az Environmental visions konferencia utolsó napján kortárs művészek mutatták be audiovizuális alkotásaikkal a természet és művészet kapcsolatát.
Bár a múzeum kiállításai és épülete egyedülállóak, mégis látogatóként nem különösebben komfortos. A Szingapúrra jellemző módon túlhűtött épület két óra után már kellemetlen, és pihenőszékeket vagy padokat sem helyeztek el a látogatóknak, mely a több órás nézelődés mellett szükséges lenne. Mivel Szingapúrban étel és ital fogyasztása a legtöbb közintézményben és fedett közösségi téren tilos, nagyon korlátozott a múzeumi büfé választéka is. Ezen kellemetlenségek kárpótlásaként azonban a múzeumi bolt nagyon pazar árukészlettel bír, még Törökországból is van kézműves terméke, az időszaki kiállításokhoz pedig rengeteg gyermekjáték, kifestő, és apró szuvenír vásárolható meg. Látogatóként átfagyva és elfáradva ugyan, de rengeteg új vizuális élménnyel és ismerettel gazdagodva távoztam az ázsiai lótuszvirág múzeumból.
Képek: a szerző felvételei; Wikipedia
