Századok, lakók, történetek
A Gödöllői Királyi Kastély Gizella-szárnya
Mivel tarthatja fenn egy múzeum a látogatók érdeklődését? Folyamatos megújulással. És egy kastélynak is tartania kell a lépést. Akárcsak a Gödöllői Királyi Kastély, amelynek új állandó kiállítása felpezsdítette a helyiek életét. Kiállításkritika.
| Villangó – Török Ivett |
2012-04-17 13:16 |
A magyar kastélymúzeumok népszerűsége a történelemben betöltött szerepük és a mai megközelíthetőségük függvénye. A fejlődő és a látogatott kastélyok mellett bőségesen akadnak kevésbé impozáns, alig felújított kastélyok vagy kúriák is. Ha kevésbé megközelíthető, de rendezett, páratlan természeti környezetű épületről van szó, akkor szerencsésebb esetben kastélyszállóvá alakítják, és megmentik az enyészettől. A Gödöllői Királyi Kastély a látogatottabb muzeális intézmények közé tartozik.
A kastély Gizella-szárnyát az 1996-ban megnyitott királyi kastély felújítási tervének utolsó részeként adták át 2011. szeptember 26-án. A helyi lakosság és a szakma egyaránt várakozással fogadta a kastély történetét bemutató szárnyat, amely az állandó kiállítás hat termét foglalja magában.
A Gizella-szárny az eddig is látogatható Erzsébet-szárnyból nyílik. Erzsébet királyné lakosztálya mellé helyezték a királyi gyermekek szobáit, innen az elnevezése. A trónörökös, Rudolf főherceg számára alakították ki a barokk színház feletti lakosztályt, mely így a legkisebb hercegnő szobáinak folytatásában helyezkedik el. Mindkét épületrészt 2011-ben nyitották meg a látogatók előtt, de míg a Gizella nevét viselő az állandó kiállítás részeként mutatkozott be, addig az utóbbi az aktuális időszaki kiállításnak ad helyet.
A kiállítás
A felújított szárny elkülönül a korábban átadott részektől. Módosult a korábban megszokott koncepció: hely hiányában termenként más-más személyt, illetve korszakot mutatnak be. Első látásra aránytalannak tűnhet a felosztás: Erzsébet királyné és Ferenc József gödöllői éveit egy-egy szárny mutatja be, míg Horthy Miklós itt töltött időszakát csak egy szoba reprezentálja. Ám a feliratokból kiderül, hogy az a család, amelyik éppen benne lakott, az egész kastélyt birtokába vette. Gödöllő a császári pár rezidenciájaként vált híressé, így az állandó kiállításnak is ezt kell hangsúlyoznia. Az újonnan átadott termek azonban kiegészítő tudást is nyújtanak: az új kiállítás az épület szerepére és használatára is koncentrál.
Az új szárny előtere, a kváderes, festett folyosóterem ad otthont két hatalmas olajfestménynek, melyek a sokat emlegetett királyi párt ábrázolják az 1868-as koronázási öltözékben. Az átjáró lezárja ezt a folyosórészt, és megnyitja a Habsburg-galériát, valamint átjárást biztosít egy másik terembe, ahol az új tárlat is kezdődik. A korábban átadott termek elrendezése nem tette lehetővé pihenőhelyek (fotelok, székek) elhelyezését, így a látogató ebben a teremben ülhet le először. Praktikus elgondolás, galériákban is alkalmazzák nagyobb műalkotások előtt.
Az első teremben a kastély barokk korszakát ismerhetjük meg az oly jellegzetes falfestészet segítségével. A rendezők látványos megoldással éltek: a szobát szimmetrikusan kettéválasztották az egykori válaszfal mellett, amelyre az épület restaurálása közben bukkantak rá. Egyetlen eredeti tárgy szerepel itt: egy klasszicista kályha. A három asztalon számítógép és egy érintőképernyő található még, amely az önálló látogatók kiállításban megszerzett tudását bővítheti.
A kastély kabalafigurájává vált herceg Egérváry Elemér a mesekönyv szerint a kastélyban élt, és történetei segítségével nyújt ismeretet a kisebb korosztálynak. A kisegér kalandjai az épületrész felújításával egyidejűleg jelentek meg nyomtatott formában. A számítógépeken három nehézségi fokozaton lehet játszani. Visszatérő kedvelt játék a puzzle, ahol a kastély egy-egy enteriőrjének képét lehet kirakni. Elektronikusan kiszínezhetők a kastélyt ábrázoló régi képeslapok, vagy játékos formában kitalálhatók a kastélyparkban élő állatok. A közepes nehézségi szinten már Erzsébet királyné és Ferenc József családjának családfáját kell megrajzolni, majd összepárosítani az állandó kiállítás egy-egy tárgyát tulajdonosával. Legyezők, írólapok, könyvek – melyek tartozhatnak Rudolf herceghez vagy akár Ferenczy Idához. Kreatív megoldásnak találom, hogy a játék tervezői a kiállításban szerzett információkra, nem pedig az előzetes tudásra építenek.
A második teremben Mária Valéria szalonját ismerhetjük meg. A Gizella-szárnyban ez az egyetlen terem, ahol enteriőrös megoldással élnek, holott a kastély többi részében ez a domináns. A korabeli leírásoknak megfelelően a falakat halványkék textiltapéta borítja (az előbbi barokk terem kivételével). A szalon berendezése eredeti, az ülőbútorok mellett ezüst gyertyatartó, varróállvány, varróasztalka és madárkalitka. A sarokban rokokó kályha áll. A szoba stílusa illeszkedik a császári korszakot bemutató termek stílusához. A kiállított öt olajfestmény egy kis romantikát is kölcsönöz a szoba hangulatának.
A szalonban találkozunk először azzal a bravúros megoldással, amely aztán a többi teremben is visszatér. A szervezők kreativitását dicséri a vitrines megoldás, amely nem csupán praktikus, de esztétikailag is tökéletesen illeszkedik a kiállítótérbe. Az üvegvitrin egy látszólag antik komód tetején helyezkedik el, amelynek faragása és fogantyúi is a kastély bútorait utánozzák. A négy fiók közül a felső kettő nyitott, benne fényképek, írásos dokumentumok láthatók. A műtárgyakat két milliméter vastag üveglap alatt helyezték el, a fiókok sínen mozognak, ám fékező rendszer van beépítve, amely megakadályozza a becsapódást. Állagvédelmi szempontból is praktikus megoldás, noha nem használnak természetes fényt a kiállításban, mégis védik a fényképeket azzal, hogy „fiókban tartják”.
A fiókos komódok mellett korhű ülőalkalmatosságok állnak (ahogy a barokk teremben a számítógépek előtt is). Tapasztalataim szerint a látogatók nagy többsége nem veszi észre ezt az installációt, így nemcsak a pluszinformációkról marad le, hanem a nyitogatás élményéről is.
A következő termekben két-két időszakot helyeznek el a rendezők – helyhiány miatt. A harmadik terem egymást követő rövid korszakokat mutat be. A helyiség egyik oldalán a IV. Károly Gödöllőn felirat olvasható. Az utolsó Habsburg uralkodó is többször járt a kastélyban, 1918 őszén itt értesült a Monarchia összeomlásáról. A vitrines fiókokban IV. Károly és Zita királyné koronázási fényképei láthatók, a koronázási programmal, valamit a koronázási ünnepség egy belépőjével.
A szoba másik fele .A Tanácsköztársaság időszaka a Gödöllői Kastélyban címet viseli: itt a látogató a kastély eddig ismeretlen, ám korántsem dicsőséges időszakáról kap ismereteket. 1919 májusában itt rendezték be Stromfeld Aurél (a Tanácsköztársaság Vörös Hadserege vezérkari főnökének) főhadiszállását. Így aztán ő is külön vitrint kapott.
A Horthy-korszak bemutatása látható a következő teremben. Három vitrin áll itt: az egyikben Horthy személyes tárgyait, a másik kettőben pedig a korszak jellegzetes magyaros viseletét mutatják be, kiegészítve egy katonai gyermekzubbonnyal. A másik hasonló installációban Ghyczy Jenő külügyminiszter díszruhája látható. Egy magánszemély jóvoltából az öltözet mellett a miniszter kitüntetései is szerepelnek.
A terem falain 15 nagyított fénykép és egy Horthy Miklóst ábrázoló olajfestmény látható. A komód fiókjaiban további 9 fénykép és két képeslap a korszak egyik legkiemelkedőbb eseményéről, a gödöllői Jamboree rendezvényről. Ez utóbbi csak említés szintjén szerepel a kiállításban, ami nem is probléma, hiszen a Gödöllői Városi Múzeum állandó kiállításának is ez a témája.
Az ötödik teremben a második világháború alatt működő katonai bázis, valamint az azt követő évtizedekben berendezett szociális otthon mindennapjait láthatjuk. Enteriőrszerű megoldásokkal teszik átérezhetőbbé a korszakot: az egyik sarokban egy fém öltözőszekrény, vele szemközt az otthon lakóinak éjjeliszekrénye. Fényképes molinóháttérrel teremtenek térhatást az installációban.
A második világháborút bemutató képek megrázóak, szörnyű belegondolni, hogy ilyen állapotba került az épület. Az öltözőszekrények üveggel fedettek, de sajnos sokszor elfelejtik bennük felkapcsolni a villanyt, így az ott elhelyezett levelek, újságrészletek szinte olvashatatlanok. A restaurálás során bukkantak rá, egy kályha mögötti kéményben, a fel nem bontott levelekre, amelyeket az itt állomásozó orosz katonáknak küldtek.
A szemközti falon a szociális otthont bemutató fényképek függnek, illetve a Kastélyok lakói című film (rendezte Elek Judit, 1966) részletei láthatók. Meg kell említeni Ozory Aladár munkásságát, aki a szociális otthon kiemelkedő fontosságú igazgatója volt az 1960-as években. Örököseinek hála, a kastély tulajdonába kerültek használati és dísztárgyai, valamint az intézménnyel kapcsolatos dokumentumai. Lelkes amatőrként a kastély történetével is foglalkozott, és a kutatásainak sokat köszönhet a kiállítás is.
A hatodik, egyben utolsó terem a felújítás évtizedeivel és a 2011-es EU-s elnökséggel foglalkozik. A falon 35 színes fénykép mutatja meg az épületrestaurálás fázisait. 1986-ban kezdődött a munka, fontos dátum volt a megnyitás előtti év, 1995, majd 2003, amikor a munkálatok zöme befejeződött. A fiókos vitrinek ebben a teremben is jó szolgálatot tesznek. Üveg mögött szemlélhetjük meg a csodálatos stukkórészleteket és kályhatöredékeket. A fiókokban megtapinthatjuk a textiltapétákat és a függönyöket, akárcsak a bútorok és parketták részeit.
A terem másik felében a 2011-ben Gödöllőn megrendezett európai uniós elnökségi üléssorozat képeit, tárgyait (például az alkalomra tervezett egy méter magas herendi vázát, az elnökség idején készült csoportképeket, a vitrines fiókokban a menükártyákat és a „magyaros” ajándéktárgyakat) tekinthetjük meg.
A Gizella-szárny az egyetlen épületrész, amelynek szobáit széles folyosó kíséri. Már 1750-es években is ideiglenesen építették az istállópadlás emeleti részét (palotahomlokzattal), majd 1751-ben, Mária Terézia látogatása után alakították át az épületrészt. Az apropó Grassalkovich Antal és Forgách grófné házassága volt, akik közösen nevelt gyermekeikkel a kastélyba költöztek. Az eladósorban lévő gyermekek igényinek megfelelően alakították ki az emeletet. A földszinttel ellentétben a nagyobb helyiségek nem középfolyosóról, hanem szélesebb folyosóról nyíltak, ebből érzékelhető, hogy már ekkor reprezentatív térnek szánták. A Grassalkovichok középnemesi sorból emelkedtek arisztokratává, új pozíciójukat pedig családi galériával is erősítették. A folyosó ablakai kelet felé néznek, ami szórt fényt biztosít, így kiváló térnek bizonyul festmények kiállítására. Ma ide kerültek a Habsburg-családot ábrázoló festmények. A képek több intézményből származnak: a Magyar Nemzeti Múzeumból, a Magyar Nemzeti Galériából, a Budapesti Történeti Múzeumból, de a legtöbb a Pannonhalmi Főapátság gyűjteményéből. Stefánia főhercegnő (Rudolf főherceg özvegye) hagyatékából származnak a Habsburg-portrék. A képek a folyosó két oldalán láthatók, de sem időrend, sem tartalmi rend nem bontakozik ki. A festmények nagy részénél nincs feltüntetve sem a személy, sem a születési és halálozási ideje, sem a kép keletkezési ideje.
Kiállításkritika
A Gizella-szárny az állandó kiállítás része, fő szerepe pedig az ismeretátadás. A célja a Gödöllői Királyi Kastély történetének részletes bemutatása, vezérfonalként az építészettörténet és a politikatörténet szolgál. Minden korosztályt igyekeztek megszólítani, magyar és külföldi látogatókhoz egyaránt szólnak.
A bemutatás helyszíne hat terem: a saroktól sarokig tartó szárny. A termek alapterülete elegendő lenne a téma felvázolására, ám a tagolást a teremszám nehezíti. Három helyiség is két-két korszakot mutat be. A haladási irányt jelölték a rendezők: a kváderes szobából a kiállítótermekbe vagy a Habsburg-galéria felé is menni lehet, ám ez utóbbit egy bársonykordonnal elrekesztették. A kiállítás megtekintése a galéria portréival zárul(na). Mivel ez a hosszú folyosó csupán festményekkel van tele, melyek összefoglaló felirata a kordonnal lezárt végen van, a látogatók nagy többsége csak rápillant mint hosszú térre, és továbbsétál a kijárat felé. A kastélymúzeum téli karbantartási szünete előtt a galéria még nem volt elrekesztve, így a látogatók számára a kiállítás haladási iránya nem volt egyértelmű. Ugyanakkor biztos volt, hogy mindent megnéznek (legalábbis elsétálnak előtte), hiszen visszaterelték a látogatót a bejárat felé. Most tavasszal nyílt meg az új múzeumbolt, melyet a Gizella-szárny földszintjére telepítettek át. Így most a kiállítás megtekintése után a museumshop felé terelik a látogatót, a Habsburg-galéria rovására.
A tudományos elvek érvényesülnek a prezentációban: a rendezők igyekszenek objektívek maradni. Egyértelműen pozitív korszaknak mutatják a barokk, majd királyi korszakot, ami az építkezések, fejlesztések miatt a kastély fénykorának is nevezhető. A megvalósításban tartalmi komplexitásra törekedtek, bár leginkább az életmód- és politikatörténet kap szerepet a prezentációban. A magyar történelem hangsúlyos, hiszen egy helyi intézmény történetét dolgozza fel a kiállítás. Az ismert személyek szerepe mindig hangsúlyos, de a tömegek nem jelennek meg.
A muzeológiai eszközök komplexitásának jeles példája a Gizella-szárny. A kastély múltjából csak egyedi tárgyak szerepelnek, de az írásos dokumentumok (meghívó, program, menükártya, levél) mellett rengeteg fénykép és használati tárgy látható. Audiovizuális eszközök napjaink szemléletét tükrözik (számítógép, érintőképernyő, plazmatévé).
A hat terem egyetlen enteriőrje Mária Valéria szalonját mutatja be. Ez tartalmilag a korábbi szárnyak mintáját követi. Tíz vitrin, három fej nélküli bábu a prezentáció eszköztára, valamint tablófunkcióban lévő bekeretezett fényképek. A vitrinek biztonságosak, esztétikusak és korhűek. A megvilágítás felülről érkezik, a nagyobb tárolók kisebb emelvényen állnak.
A kiállításban szereplő képi ábrázolások vegyes összetételűek. A fényképek nagy része nagyított másolat (ez nincs feltüntetve), az eredeti tárgyak fóliában a fiókokban vannak elhelyezve. Ide sorolhatjuk az olajfestményeket is, amelyek egyedi műalkotásként jelennek meg. Térkép vagy diagram nincs, de a téma nem is teszi szükségessé.
A kiállításban szereplő magyarázó elemeknek tekinthetők a feliratok, képek. A kiállítás címe (A Gödöllői Királyi Kastély története a királyi nyaralóhelytől napjainkig) csupán az érintőképernyős számítógépen olvasható, a kastély állandó kiállításai menüpontban. Sem a feliratokon, sem a papíralapú kiállítási térképen nem szerepel. Címfeliratok nincsenek. Az összefoglaló feliratokat termenként függesztették ki. A halványkék alapon fekete betűk jól olvashatók, a feliratok ugyanakkor belesimulnak a halványkék textiltapétába. A négynyelvű – magyar, angol, német és francia – tárgyfeliratok helyigényesek, hiába apró betűsek. Egy jó minőségű katalógus vagy kiállításvezető lehetne gyógyír a problémára. A szövegek mennyisége elegendő, stílusa és nyelvezete közérthető. A rendezők az aktív síkra is figyeltek, bár a nagyobb vitrineknél talán megoldhatatlan a probléma. Az alsó feliratok túlságosan alacsonyra kerültek, de a vitrint magát sem lehet jobban megemelni, mert ez az esztétikai hatást megbontaná.
A rendezők nagy hangsúlyt fektettek a műtárgyvédelemre. Az újonnan átadott Rudolf- és Gizella-szárny légkondicionált, ami állandó hőmérsékletet és páratartalmat biztosít a tárgyak számára. A vitrinekben viszont nincs kihelyezve hő- és/vagy páratartalom-mérő. A termekben elhelyezett csillárok szórt fényt adnak, de spotlámpákkal a tárgyakat felülről világítják meg. Sokkal élvezhetőbbek lettek ezek a termek, mint a korábbiak. Az ablakok fényvédő fóliázására is ügyeltek, a kiállítóterekben fából készült spalettával takarták el a nyílászárókat, így természetes fény nem éri a műtárgyakat. A komódos vitrinek műtárgyvédelmi szempontból is fontosak: a fiókban elhelyezett tárgyak nincsenek kitéve állandó fénynek. Az eredeti fényképeket fóliázva helyezték el a fiókokban. A hagyományos, nagyobb méretű vitrinek felülről megvilágítottak szórt fénnyel, diszkréten beépítve.
A kiállítás megtekintése során megfogalmazódott észrevételeimből most csak egyet emelek ki: a Habsburg-galériát. Az ősgaléria megvalósítása remek ötlet volt, a nádori ág bemutatása Magyarországon eddig páratlan kezdeményezés, és jól használja a kiállítóteret is. A festmények feliratait kellene kissé kiegészíteni dátumokkal, valamint a folyosón elhelyezett, könnyen értelmezhető családfával. Magam is tapasztaltam, hogy a látogatók nagy része még József nádort sem tudja elhelyezni történelmünkben, nemhogy a tankönyvekben alig emlegetett távolabbi rokonait.
A tárlat szemléletében modern, eszközeiben hagyománykövető. E kettősség nem vált a kiállítás kárára: izgalmassá teszi a bemutatott anyagot.
