Mapplethorpe a Ludwigban
Kiállításajánló
A kortárs fotográfia világhírű alakjának művészetét mintegy 200 képpel mutatja be a Ludwig Múzeum. Erotikus tartalmú képeinek kiállítását a művész halála után az Egyesült Államokban viták, perek kísérték. Vajon a hazai közönség hogyan fogadja tárlatot?
| Ivey Ford |
2012-06-21 14:00 |
|
| Robert Mapplethorpe: Önarckép, 1975 |
A sokk és ellentmondásosság mindig jellemző volt a művészettörténetben, s a provokáció e fajtájával együtt megjelenik a cenzúra finom kontúrja is. Az idő múlásával az egykor avantgarde-nak számító alkotás „megemésztődik”, és a művészettörténet kanonizált részévé válik. Ami marad, az maga a művészet és gyakran nem ez, hanem a világ változik körülötte. A Ludwig Múzeumban jelenleg egy nagyszabású kiállítás látható a világszerte ismert amerikai fotográfus, Robert Mapplethorpe (1946-1989) alkotásaiból. Az 1980-as évek végén és az 1990-es években munkássága kultúrpolitikai viták célpontjává vált az Egyesült Államokban, melyeket a Kultúrák Háborújaként is emlegettek. Művei halála után hamarosan olyan ellentmondásos helyzetbe kerültek, melynek eredményeként egy kiállítás előkészítése megszakadt, kurátorát letartóztatták, és végezetül a kortárs művészet egészének támogatási mechanizmusát vonták kormányzati felülvizsgálat alá. Ma, több mint húsz évvel Mapplethorpe halála után majdnem 200 fotója látható kedvenc témáiból: ismert személyiségek portréi, virágokat és ételeket ábrázoló csendéletek, önarcképek és aktok. Elsősorban a férfi aktjait körülvevő explicit homoerotikus és szadomazohisztikus témaválasztása volt mindig a viták serkentője. Ami Mapplethorpe modelljeit összekötötte, az pillanatnyi érzéki objektivitásuk volt, ami pedig ugyanakkor visszatetszővé tette őket, az nagyon gyakran a kép nézőjének szubjektivitása és politikai hovatartozása. Bár a Mapplethorpe képi világa körüli viták lecsillapodtak valamelyest az utóbbi húsz évben, maradtak nagyon is aktuális kérdések: vajon az állampolgárok adódollárjaiból támogassák-e a kortárs művészetet, vajon a művészet védett helyzetben van-e az alkotmány szólásszabadságról szóló első kiegészítésében foglaltak szerint; kinek van felhatalmazása arra, hogy eldönthesse, egy műalkotás obszcén-e vagy sem, és végül; a magyar kontextusban hogyan látják Mapplethorpe képeit?
Rövid élet, egyedi életmű
|
| Robert Mapplethorpe: Patti Smith, 1978 |
New York Queens negyedében, egy nagylétszámú katolikus családban nevelkedő Mappelthorpe a híres brooklyni Pratt Intézet hallgatójaként tanult festészetet, rajzot és szobrászatot. Vallásos neveltetése átitatta korai művészetét kompozíció és forma szempontjából. 1967-ben szerelmi majd baráti kapcsolatba került az akkor már ismert zenésszel, Patti Smith-szel, és barátságuk egészen haláláig tartott. 1969-ben megszakította tanulmányait, és fotózni kezdte barátait, ismerőseit – először egy Polaroid kamerával, majd hamarosan egy Hasselblad géppel. Első egyéni kiállítását 1976-ban rendezte a New York-i Light Gallery-ben - ezen Polaroid géppel készített virágfelvételek, portrék és erotikus képek szerepeltek. Már pályája elején hírhedtté vált amiatt, ahogyan Manhattan meleg közösségét explicit módon bemutatta, főleg a szadisztikus-erotikus témakörben. Ekkor alkotta elhíresült X Portfolio sorozatát, ami miatt azután az 1990-es években országos támadások kereszttüzébe került. Az 1980-as évekre esztétikáját tovább finomította, ekkor a virágok mellett csendéleteket és aktokat fényképezett, főleg férfi aktokat. Szintén ebben az időben történt, hogy mentora és közeli barátja, Sam Wagstaff, anyagi támogatója is lett, és segítette Mapplethorpe-ot a fényképezésnek a szépművészet médiumává definiálásában. Robert Mapplethorpe 1989-ben, 42 éves korában az AIDS áldozataként halt meg. Halála előtt még részt vett a róla elnevezett alapítvány létrehozatalában. Mára az alapítvány a tulajdonosa az egykori Mapplethorpe-birtoknak, feladata pedig, hogy nemzetközi szinten mutassa be a művész munkásságát, nem utolsó sorban pedig az, hogy az AIDS elleni küzdelmet pénzügyileg is támogassa.
Bemutathatatlan?
A viták 1989 nyarán érték el tetőpontjukat mielőtt a Mapplethorpe: Tökéletes Pillanat című vándorkiállítás a washingtoni Corcoran Művészeti Galériában került volna bemutatásra. A tárlat kurátora Janet Kardon, a Kortárs Művészeti Intézet (Institute of Contemporary Art) munkatársa volt. A kiállítással kapcsolatban addig egyetlen korábbi helyszínen sem merült fel probléma. Ekkor azonban a Corcoran számos munkatársa és az Egyesült Államok Kongresszusának több tagja obszcénnak, bemutathatatlannak ítélte a kiállítást. Olyan vallásos és konzervatív csoportok, mint az Amerikai Családi Szövetség azt is felháborítónak tartották, hogy a Nemzeti Művészeti Alap, az Egyesült Államok szövetségi kormányának független intézménye anyagilag támogatta a tárlatot. Fontos leszögezni, hogy a legtöbb támadás csupán a művész halála után indult. Nagy vita után a Corcoran visszalépett a kiállítás megrendezésétől, amely azután egy másik fővárosi intézményben nyílt meg, és hatalmas látogatottságot produkált. A következő évben a tárlatot Cincinnatiban, a Kortárs Művészeti Központban láthatták az érdeklődők. A tárlat kurátorát, Dennis Barriet letartóztatták, és pert indítottak ellene – sikertelenül. 1998-ban a brit rendőrség a Közép-angliai Egyetem egyik hallgatójától elkobozta a Mapplethorpe című könyvet, mert szakdolgozatában fel akarta használni annak néhány fotóját. 2000-ben a Képek című Mapplethorpe monográfia egy példányát kobozták el a rendőrök Dél-Ausztrália egyik könyvesboltjában, mert az szerintük megsértette az érvényben levő obszcenitás-ellenes törvényt. Mindegyik esetben ejtették a vádat, és a könyveket visszaadták, de Mapplethorpe mintegy a cenzúrával kapcsolatos viták leképeződésévé vált.
Mapplethorpe Budapesten
|
| Robert Mapplethorpe: Két tulipán/Two Tulips, 1984 |
A Ludwig Múzeum kiállítása három filmet és majdnem 200 fényképet mutat be, tematikusan rendezve azokat. Mindegy, mi a tárgya Mapplethorpe képének, mindig a tökéletes pillanatot akarta megfogni, azt, amit a maga teljességében lehet megérteni. Éppen úgy, mint Edward Weston és Nadar esetében – akik iránt Mapplethorpe sokszor fejezi ki tiszteletét –, a munkák nem hagynak kérdéseket a látogatóban; minden ott van a képekben. Egy Janet Kardon által készített 1988-as interjúban Robert Mapplethorpe kijelentette: “Csak azt szeretném, ha az emberek a valódi jelentést kapnák meg”. Azt is elmagyarázta, hogy a későbbi munkái azért készültek, hogy azokat együtt állítsák ki, nem az volt már az elsődleges szempont hogy egy-egy fénykép mit ábrázol, hanem a képek összességének kontextusa. “Nem hiszem, hogy máshogy látok csak azért, mert a fotó témája változik.” Esztétikájában a szépséget keresi, szigorú formalizmuson keresztül – erős kontraszt, közeli részletek absztrakció nélkül, tiszta vonalak és figyelemfelkeltő kompozíciók. Ezzel párhuzamosan a szexualitás, a vallás, a hírnév, a betegség, a test és a tabu témaköreit vizsgálja. Munkássága egyszerre helyezi el őt a formális művészettörténetben és tartja meg a művészet szélesebb körű értelmezésének úttörői között.
A kiállítás remekül mutatja be Mapplethorpe életművét; az első tárlat Magyarországon, amely ilyen alaposan körüljárja azt. Munkái párbeszédet generálhatnak Magyarországon olyan tabunak számító témákban, mint a homoszexualitás, az AIDS, a rasszizmus, az androgünitás. Szülői felügyelet ajánlott a kiállítás megtekintéséhez, de a tárlatot egyszerűen muszáj megnézni ezen a nyáron.
A kiállítás kurátora: Erőss Nikolett
A tárlatot a Robert Mapplethorpe. Fotográfiák című katalógus egészíti ki (kiadó C/O Berlin, 2011), mely a kiállításon látható képekből 138 reprodukciót tartalmaz.
A tárlat a Robert Mapplethorpe Alapítvány (New York) segítségével jött létre, és 2012. szeptember 30-ig látogatható.
