Börtönélet testközelben
Büntetés-végrehajtás
Nem panoptikum, nem hatásvadász. A valóságról ad képet a sátoraljaújhelyi Börtönmúzeum. A büntetés-végrehajtás több száz éves hazai történetét bemutató tárlat az ország egyik legszigorúbb fegyházának falai között látogatható.
| Szathmáry-Király Ágnes |
2012-08-30 13:40 |
A netes böngészők számtalan meglátogatandó tárlatot dobnak a „börtönmúzeum” keresőszóra. Többségük panoptikum, ahol nem a múzeumi tárgyként kiállított bitófa vonja magára a látogató tekintetét, hanem a rá felhúzott viaszfigura szenvedő arcától rázza ki a hideg a nézelődőt. Ha beléphet egy ma is működő fegyház falai közé, és megszemlélheti a büntetés-végrehajtás valóságát, ennél jóval izgalmasabb, félelemmel teljes érdeklődést kelt az emberben. A sátoraljaújhelyi Börtönmúzeum meglátogatása után ezt tapasztalatból mondom. Itt ugyanis nem a feudális büntetés-végrehajtás kínzásai és csonkításai, hanem a mai kor büntetése, a szabadságvesztés fogalma áll a középpontban.
Teremőr vagy börtönőr?
A több mint százéves robusztus épület eleve tekintélyt parancsoló. Nemcsak a személyzet, de a bevonuló rabok által is használt főbejárattól balra apró, alagsori ajtó nyílik a Magyar Büntetés-végrehajtás Kiállítóhelyére, a Börtönmúzeumra. Belépve Szent Adorján kerámiaképe fogadja a látogatót. Kicsit abszurd, hogy a börtönőrök védőszentjét ábrázoló alkotás a fegyházban fogva tartott rabok keze munkája. Ha szívüket, lelküket, hálájukat és szeretetüket nem gyúrták is bele a képbe, tehetségük mindenképp megmutatkozik.
A múzeum kialakításában szellemi, illetve fizikai munkával a parancsnok, az őrök és a rabok egyaránt részt vettek. Sőt a működtetésében is: rabok végzik például a javításokat, a börtön dolgozói pedig tárlatot vezetnek – a feladat egyébként a munkaköri leírásukban is szerepel.
Sanyargatás?
A kiállítótérként használt épületrész egykor látogatói helyiségként működött, így szükség volt az átépítésére. Ekkor került át a sátoraljaújhelyi városháza egykori tömlöcének kő ajtófélfája is ide, a börtönmúzeumba. Ezen keresztül lép be a látogató a kiállítóegységbe, ahol a tablókon és kézzelfogható tárgyakon keresztül megismerheti a fogva tartás több száz éves történelmét a régi korok kínzóeszközeitől egészen a mai ― tortúramentes, ám így sem kellemes ― börtönéletig. A kiállítást végigkövetve a társadalom fejlődése is jól látható. Érezhető a korszakváltás, amikor a rabok bántalmazására, sanyargatására irányuló társadalmi igény megszűnt, és a szabadságvesztés került a középpontba. A képekről és a külön erre berendezett enteriőrökből kiderül, hogy a rabok kínzása egykor mindennapos volt a börtönökben. Néhány installáció foglalkozik a feudális büntetés-végrehajtás 19. század végétől mellőzött eszközeivel, így például a kalodával, pellengérrel, bitóval stb. Sőt állózárka példázza, hogy még néhány évtizeddel ezelőtt is különleges eszközökkel gyötörték a fogvatartottakat.
Vagy szabadságvesztés?
Ma már nincs testi sanyargatás, de a börtönélet így sem kellemes. Egy valóságnak megfelelően berendezett zárkába lépve el lehet képzelni, hogyan élnek a rabok ott, ahol pár négyzetméter jelenti a világot, amely sokszor agresszív, kegyetlen. A vitrinekben könyvbe rejtett mobiltelefon, a rabok készítette szúró- és vágófegyverek sorakoznak ― mind-mind a leleményességükről tanúskodnak. Kiállították azokat a festményeket, kerámiákat és más dísztárgyakat is, amelyek esetenként igazi művészi hajlamról árulkodnak – ami rendre lenyűgözi a látogatókat. A szemlélődő folyamatosan azt érezheti, hogy figyelik: itt-ott rab- vagy őrruhába bújtatott bábuk állnak, bemutatva a büntetés-végrehajtás rabruháinak és egyenruháinak változásait. Egy egykor használt biztonsági technikai szoba teljes berendezése is felerősíti ezt az érzést.
Rabmunka: cipő és múzeumi digitalizáció
A kiállítás sorra veszi az intézményeket, és bemutatja, hogy az 50-es évektől milyen termelőmunkát végeznek a rabok a börtönökben. Döbbenetes, hogy a boltok polcairól ismert sok-sok termék rabok keze munkája, legyen szó papír zsebkendőről, vagy a több tízezer forintos kézzel varrott, jól ismert cipőmárkáról.
Az intézményben digitális múzeum is működik. Az egyedülálló adatbázis tárgyi emlékek leírását, az írásos emlékek elektronikus másolatát, jogszabálygyűjteményt, dokumentumokat, publikációkat, képeket és egyéb szakmai anyagokat tartalmaz. Az anyagokat a fogvatartottak digitalizálták.
Természetesen a fogva tartás valamennyi rejtelmét nem fedheti fel közönsége előtt a múzeum, de amennyit a tablókon és tárgyak révén bemutat, az éppen elég ahhoz, hogy eloszlassa azt a romantikus vagy éppen pokoli képzetet, amely a média hatására a börtönökről kialakult.
Nehéz kritikusnak lenni az intézménnyel szemben, pedig a börtönökről és a büntetés-végrehajtásról a média által sugallt kép adna rá okot. A 2007-ben és 2008-ban az Év múzeuma pályázaton elismerő oklevéllel jutalmazott intézmény a látogatók tetszését is elnyerte. A Múzeumok Majálisán 2011-ben Rózsahegyi Tamás bv. parancsnok átvehette a Börtönmúzeumnak ítélt közönségdíjat.
