Miért járnak múzeumba a holland gyerekek?

BESZÁMOLÓ

Évi húszmillió múzeumlátogató, 900.000 Múzeumkártya-tulajdonos; a Holland Múzeumi Szövetség az imponáló adatok láttán sem dől elégedetten hátra, már a jövő közönségére figyel. A vizsgálat eredményei a hazai múzeumok számára is szolgálnak tanulságokkal.

Cikk küldése

e-mail:

A Nederlandse Museumvereniging Children Visiting Museums. Investing in the audience of the future című tanulmánya abból az állításból indult ki, hogy a múzeumok – pénzben nem mérhető – társadalmi értékkel bírnak, és ideális, inspiratív helyszínei az informális tanulásnak, az élményszerű ismeretszerzésnek. Az évi 20 millió látogatóból 3,2 millió a családdal vagy iskolával múzeumokat látogató gyerek, de jobb lenne, ha még több gyerek és még többször járna múzeumba. 2009-ben a holland parlament javasolta, hogy a múzeumlátogatást tegyék ingyenessé a gyerekek számára. Azonban az illetékes minisztérium előzetes számításai azt mutatták, hogy az évi 100-200 ezer fős látogatószám-emelkedés közel 7,8 millió eurós kiadással járna – így az ötletet elvetették. Ekkor kérte fel a minisztérium a múzeumi szövetséget egy olyan kutatás elvégzésére, mely azt vizsgálja, milyen eszközökkel lehet a gyerekek számára vonzóbbá tenni a múzeumlátogatást. A szervezet nem csupán a hagyományos kutatási és elemzési módszereket vetett be, hanem kísérletekkel is kereste a leghatékonyabb megoldásokat. Összegyűjtötték a már létező jó gyakorlatokat, és külön foglalkoztak az iskolai, szervezett látogatások motivációival, valamint a családi múzeumlátogatások jellegzetességeivel.

 

Mi az, ami működik?

A kutatás a jelenlegi állapot felmérésével kezdődött: megvizsgálták, mi az, amit jelenleg tesznek a múzeumok Hollandiában azért, hogy vonzóak legyenek a 4-12 éves gyerekek számára, és mi a helyzet más országokban, mit lehet tanulni tőlük.

 

A bálna szemével látom a világot - a Scheepvaartmuseum gyerekeknek készült kiállításában

138 múzeum módszereit és kínálatát vizsgálva nyolc olyan koncepcionális megközelítést, tágan értelmezett ismeretátadási formát határoztak meg, amelyek gyakoribb látogatásra sarkallják a gyerekeket és a múzeum gyerekbarát imázsát erősítik. A hazai és külföldi példákból számunkra is ismerős formák közül a leggyakoribb az általános iskolások számára fejlesztett múzeumpedagógiai programok köre, melyet a vizsgált múzeumok 33 %-ában alkalmaznak. A szabadnapokon, ünnepekhez kapcsolódó rendezvények szervezése is bevett gyakorlat, csakúgy, mint a kiállítás vagy a gyűjtemény felfedezését segítő eszközök kidolgozása (gyerek-vezető, kincskereső játék). Több múzeum egyetlen, jól beazonosítható márkanév alatt fogja össze múzeumpedagógiai tevékenységeit, programjait és termékeit. Emellett számos intézményben találkoztak kifejezetten családdal érkező gyerekek számára kínált programokkal, gyerekeknek vagy családoknak szóló kiállításokkal, külön formaként határozták meg a gyerekmúzeumokat/múzeumi gyerekrészlegeket, valamint az ingyenes belépés biztosítását egyes intézményekben.

 

A vizsgált külföldi országok – Belgium, Németország, Svájc, Egyesült Királyság, Franciaország, Kanada, Egyesült Államok és Dánia – esetében az egyedi, bevált kezdeményezéseket ismertették és elemezték, emellett minden országban megnézték a belépőjegyek árát és a csoportos közlekedés lehetőségeit, illetve ezen tényezők jelentőségét a múzeumlátogatások motivációi között. Néhány hasznos és érdekes példa:

• Belgiumban a kulturális örökséggel kapcsolatos pedagógus-továbbképzéseket szerveznek, a Dynamo3 program keretében az iskolák saját maguk által tervezett örökség-oktatási programokkal pályázhatnak támogatásra;

• a német Schule@museum kezdeményezés a helyi múzeumok és oktatási intézmények folyamatos együttműködését segítik;

• Svájc ugyan nem volt részletes vizsgálat tárgya, de fontosnak tartották megemlíteni, hogy a svájci múzeum-kártyának létezik családi változata is;

• Nagy-Britanniában a vidéki múzeumok 2002 óta zajló nagyszabású fejlesztésének, a Renaissance programme-nak az oktatási vetületét, annak eredményeit, illetve a Kids in Museums nevű civil szervezet tevékenységét elemezték;

• Franciaországban számos program segíti a szülőket, abban hogy ők hogyan mutassák meg a múzeumokat a gyerekeiknek, a pedagógusok számára pedig a Pass Education ingyenes belépést biztosít a nemzeti múzeumokba és emlékhelyekre. Itt egyébként 25 éves korig ingyenes a múzeumlátogatás;

• Kanadából a Virtual Museum of Canada internetes oldal sikerét emelik ki, és azt, hogy a virtuális múzeum mintegy kapuként működik a valós intézmények felé – számos honlaplátogató keresi fel a múzeumlátogatás előtt vagy után;

• az Egyesült Államokban a múzeumpedagógus közösség tagjai hálózatba (Museum-Ed) szerveződve osztják meg tapasztalataikat, jó ötleteiket;

• Dániában, ahol a pedagógusoknak kötelező a digitális források használata az oktatásban, az E-museum portál biztosít hozzáférést a múzeumok által kínált oktatási anyagokhoz.

 

Valamennyi vizsgált országban megfigyelhető a digitális médiumok, az internetes alkalmazások használatának erősödése. A tanulmány szerzői arra a megállapításra jutottak, hogy az ingyenes belépés és a szervezett vagy kedvezményes utazás nem motivál közvetlenül a gyakoribb múzeumlátogatásra, ám a magas belépődíjak és a nehézkes közlekedés komoly gátló tényező lehet. A jegyárak és az utazási költségek addig nem játszanak jelentős szerepet a döntésben, amíg a múzeum által kínált programok és élmények vonzóak, élvezetesek – vagyis jobban megéri a múzeumok gyermekközpontú fejlesztésére koncentrálni, mint a költségeket csökkenteni.

 

Ha az iskola viszi....

Az iskolai szervezett múzeumlátogatások motivációit vizsgálva négy kérdést tettek fel a kutatásban résztvevők: elsőként az obligát ingyenesség (a belépődíjak és a közlekedés ingyenességét egyaránt) kérdését, azt a felvetést, hogy vajon segítené-e a múzeumokba való eljutást egy országos szintű szervező-közvetítő szolgáltató belépése a rendszerbe, valamint azt, hogy a Múzeumkártyával rendelkező tanárok gyakrabban szerveznek-e az osztályuknak múzeumlátogatást, mint azok, akik maguk is ritkábban járnak múzeumba. Egy országos szintű évente ismétlődő eseményt is meghirdettek az iskolai osztályok mozgósítása érdekében, elsősorban azt vizsgálandó, hogy vajon egy ilyen rendezvény képes-e hosszabb távon is hatni, és az eseményen túl is múzeumlátogatásra sarkallni a diákokat.

 

Az eredmények legtöbbször visszaigazolták az előzetes feltételezéseket. A belépőjegy árát sokszor nem is veszik figyelembe a pedagógusok, ha meghatározott pedagógiai szándékkal szerveznek múzeumlátogatást. Maga a belépti díj csak egy a múzeumlátogatás költségei közül – az utazás gyakran többe kerül. Bár a háztól házig – iskolától múzeumig – bérelt buszos utazás volna a legkényelmesebb, ez jelentősen megnöveli a költségeket . A megkérdezett iskolák, pedagógusok többsége a szülők segítségét és kocsiját veszi igénybe az utazáskor (43%), közel negyedük gyalogosan vagy biciklivel elérhető távolságban lévő múzeumba megy a gyerekekkel (23%), és nagyjából ugyanannyian utaznak tömegközlekedéssel, mint bérelt busszal (13 illetve 12%). A kérdőíves kutatás válaszainak elemzése azt is megmutatta, hogy azok a pedagógusok, akik ritkábban vagy sosem viszik diákjaikat múzeumba, sokkal nagyobb akadálynak tartják a magas belépődíjakat, az utazás költségeit és a szervezés nehézségeit, mint azok, akik kedvvel és gyakran szerveznek múzeumlátogatást.

 

Hollandiában több regionális közvetítő – kirándulásszervező – működik, többnyire kulturális ernyőszervezetek, akik segítik az iskolákat a múzeumlátogatások megszervezésében és lebonyolításában: információt nyújtanak, megszervezik a látogatást, a múzeumi foglalkozást, az utazást, a tanárokhoz eljuttatják a segédanyagokat. Két üzleti modell szerint kínálják szolgáltatásaikat: vagy előre összeállított programcsomagok közül lehet választani, vagy csupán információt nyújtanak és közvetítenek a szolgáltatók és az iskola között, az iskola pedig közvetlenül fizeti a költségeket a múzeumnak és az utaztató cégnek. Mindkét modell hatékonyan működik; mintegy 155.000 gyerek múzeumlátogatását koordinálják ezek a szervezetek, a tanárok véleménye szerint is magas színvonalon. A tanulmány szerzői arra a megállapításra jutottak, hogy ezt a jól működő regionális rendszert nem tenné hatékonyabbá, ha országos szintre emelnék a közvetítő szervezetek működését. A régión belüli szoros kapcsolatok és a helyismeret fontos szerepet játszanak, emellett e szervezetek többségét helyi vagy tartományi önkormányzatok támogatják – e támogatásokat nehéz lenne egy országos szintű szervezethez becsatornázni.

 

A kommunikációs szakemberekkel történt konzultációk és más szervezetek sikeres programjainak tapasztalatai alapján a Holland Múzeumi Szövetség a 2011/12-es tanévben egy országos, évente megrendezésre kerülő programot indított el Az év múzeumi osztálya címmel. A szervezésbe és lebonyolításba bevonták a regionális közvetítő szervezeteket, és közvetlenül megszólították a pedagógusokat is. A verseny nyitott valamennyi általános iskolai osztály számára, akik regisztrálnak a program honlapján, ellátogatnak egy kiválasztott múzeumba, és a látogatás tapasztalatai alapján saját alkotást – fotót, filmet, rajzot, egyebet – készítenek, amit feltöltenek a honlapra, ahol bárki szavazhat rá. A programot egy széleskörű kommunikációs kampánnyal vezették be. Az első évben 29.000,diák, 1250 osztály, a második évben 33.000 diák, 2000 osztály elérését tűzték ki célul.

 

Végül, de nem utolsósorban elindítottak egy hosszabb távú kísérletet arra vonatkozóan, hogy a pedagógusoknak ingyenesen eljuttatott Múzeumkártya hogyan befolyásolja az iskolai múzeumlátogatások számát. Három csoportot vizsgálnak: olyan tanárokat, akiknek nem volt korábban Múzeumkártyájuk, de most ingyen kaptak egyet, olyanokat, akiknek már van, és olyanokat, akiknek nincs Múzeumkártyájuk, és nem is kaptak. A múzeumlátogatási, látogatásszervezési adatokat folyamatosan rögzítik, a kísérlet még zajlik.

 

Ha a család megy múzeumba

A családi múzeumlátogatások motivációinak vizsgálatakor sem kerülték meg az ingyenesség kérdését. Az erre vonatkozó kísérletben különböző akciókkal invitálták a családokat egy közeli múzeumba: postai úton küldött figyelemfelkeltő szórólappal és kuponnal, a célcsoportnak (szülők) küldött online hirdetéssel és célzott e-maillel. Mindegyik esetben volt olyan csoport, amelynél a szülőknek sem kellett fizetniük, és volt olyan, ahol csak a gyerekek – családonként maximum 4 gyerek – számára volt ingyenes a belépés. A leghatékonyabbnak minden esetben az bizonyult, amikor a szülő is ingyenesen látogathatta meg a múzeumot, de az egyes verziók hatékonysága (a kedvezményt igénybe vevők aránya) között nem volt jelentős eltérés. Ugyanakkor a kísérlet keretében múzeumba eljutó gyerekek 27 %-a először járt az adott múzeumban.

 

Végeztek egy hasonló online kísérletet is, két különböző adatbázist használva fel a szülők megszólítására. Itt a legfőbb tapasztalat az volt, hogy azok közül, akik a hirdetésre kattintottak – vagyis az érdeklődők közül – csupán 12% nyomtatta ki az ingyenes belépésre jogosító kupont, és csupán 4% látogatott el valóban a múzeumba. Tehát minél szélesebb körben kell elérni a célcsoportot ahhoz, hogy valóban nagy számú látogatást sikerüljön ezekkel az eszközökkel elérni.

 

A www.mijntikkit.nl nyitóoldala

A számomra legérdekesebb és leginnovatívabb fejlesztés a digitális bennszülött generáció online megszólításának újszerű megközelítésén alapul. Mivel a kutatások szerint szinte valamennyi 8-12 éves fiú és a lányok 90 %-a rendszeresen játszik online játékokat – ugyanakkor nem különösebben érdeklődnek a múzeumok iránt - , ott érdemes eljuttatni számukra a kulturális örökséggel és a múzeumokkal kapcsolatos tudást, ahol a legaktívabbak: a közösségi hálózatokon és a játékokon keresztül. Ha nem is ösztönöz feltétlenül múzeumlátogatásra, egy olyan közös múzeumi felület, amelyen a múzeumokkal kapcsolatos játékok és egyéb közösségi aktivitások találhatóak, sokkal hatékonyabb eszköz a célcsoport eléréséhez, mint az egyes múzeumok – akár speciálisan gyerekeknek fejlesztett – honlapjai. A közös felület „reklámarca” TIKKIT, egy bolondos rém, aki minden oldalon megjelenik, összeköti és azonosíthatóvá teszi a játékokat online és offline egyaránt. Ő mutatja meg a gyerekeknek mindazokat az érdekességeket, amiket érdemes a múzeumokban felfedezni, megnézni, ő a „moderátora” a különböző fórumoknak, beszélgetéseknek. A játékok az egyes múzeumok meglátogatására buzdítanak, ezáltal lehet jobb eredményt elérni, és különleges ajándékokhoz – kincses térkép, matricás album – hozzájutni a múzeumban. A honlapon a gyerekek nemcsak játszhatnak, hanem összehasonlíthatják egymással elért pontszámaikat, megoszthatják múzeumi élményeiket, és beszélgethetnek is.

 

A fejlesztés hatékonynak bizonyult: a kutatási beszámoló megjelenéséig több mint 200.000 gyerek játszott legalább egyszer a játékok valamelyikével, és több mint ezren látogattak el a múzeumokba, hogy megszerezzék a kincses térképet. A fejlesztés költségei így igen jó megtérülést mutatnak, és számos látogatottsági adat a tervezetthez képest jóval magasabb eredményt hozott. Jól látható az is, hogy a játékokat folyamatosan fejleszteni, a résztvevő múzeumok körét pedig bővíteni érdemes, mert minden újdonság mérhető látogatás-növekedést eredményez. Abban a közegben pedig, ahol a tudás és a tapasztalat szerzésének legfőbb forrása az internet, fontos, hogy a múzeumok is határozottan, látványosan legyenek jelen az online világban.

 

Ahogy az iskolai múzeumlátogatások számának növelése érdekében, a családi látogatók motiválására is meghirdettek egy egész éves programot Az év múzeuma gyerekeknek (Museum of the Year for Children) címmel. A program kifejlesztése során hosszabb távon, erős partnerekkel való együttműködésben gondolkodtak a Holland Múzeumi Szövetség tagjai. Fő partnernek sikerült megnyerniük a Holland Autósszövetséget, akiknek már van egy programjuk gyerekek számára közel 250.000 taggal. Valamennyi 4-12 év közötti gyerek, aki regisztrál a közös játékoldalon, és Múzeumkártyával is rendelkezik, jelentkezhet bírálónak, és bármelyik holland múzeumot vizsgálhatja és értékelheti a megadott szempontok, példák alapján. Minden tartományban a legmagasabb pontszámot elérő intézmény kapja a díjat, és a 12 nyertes múzeum közül választják ki az országos győztest. A kampány célja az, hogy minél több gyereket vonjanak be az értékelési folyamatba, ezáltal minél többen jussanak el a múzeumokba, és még többen szavazzanak az értékelt múzeumokra.

 

A kutatás, és a nyomában elindult számos kezdeményezés eredményeit a holland múzeumok folyamatosan figyelik és értékelik. Az eredmények már most  biztatóak, de a tanulmány szerzői továbbra is hangsúlyozzák az együttműködés fontosságát – hiszen valamennyi múzeum közös érdeke, hogy a jövő múzeumlátogatói számára vonzóvá, érdekessé, izgalmassá és elérhetővé tegyék kincseiket.

 

 

A hollandiai tapasztalatszerzésre az NKA Közgyűjtemények Kollégiuma közgyűjteményi vezetők és vezető-helyettesek szakmai továbbképzése érdekében külföldi tanulmányutak megszervezésére és lebonyolítására kiírt meghívásos pályázata keretében volt lehetőségem. Ezúton köszönöm Deme Péternek, a Pulszky Társaság elnökének a szervezésben nyújtott segítségét és Margriet de Jongnak, hogy megismerhettem a Holland Múzeumi Szövetség munkáját, aktuális projektjeit.