Ősi és modern – kettős premier Szentendrén
Programajánló
Most szombaton érdemes Szentendrére utazni: a MűvészetMalom megújult külsővel és egy vadonatúj kiállítással várja a látogatókat.
| Magyar Múzeumok Online |
2012-03-22 11:00 |
„Téged, város, már hányszor eladtak:
Világszerte vittek piktorok.
S bár a Föld véled gyorsan forog,
Újabb festők még mindig akadnak,
Kik lefestik ugyanazt a házat Századszor, …”
Részlet Darázs Endre: „Szentendrei emberek” című szonettjéből
Aki az elmúlt hónapokban járt-kelt Szentendrén, igencsak meglepődhetett. Először azért, mert a várost ellepték a kordonok, a betonkeverők és az építőanyag kupacok, később pedig a megújult városkép adott okot csodálkozásra. Ide tartozott a MűvészetMalom épülete is, amely egy időre bezárt, hogy idén márciusban megújult külsővel, nagyobb alapterületen, kibővült funkcióval fogadhassa a közönséget. Hogy a változások miként kommunikálnak a képzőművészetéről híres kisváros hagyományaival? Most szombaton minden bizonnyal kiderül, hiszen az új épületben új kiállítás is nyílik A képpé formált város - a szentendrei festők őstémái címen. Azaz az új kiállításnak nemcsak a helyszíne, hanem terepe, témája is Szentendre lesz.
„Ebben a kiállításban és a hozzá készült albumban Szentendre topográfiájáról és vele helytörténetéről van szó, amelyet festményekkel, rajzokkal esetenként egyéb műalkotásokkal illusztrálunk. Vagyis a város művészi helyrajzát készítjük el, amelyet a szentendrei és a városba alkalmilag kilátogató festők műveinek válogatott gyűjteményéből állítunk össze – írja Basics Beatrix a kiállítás társkurátora, aki hozzáteszi: „Szentendrének és festészetének ez a feldolgozásmódja persze függetleníthető a MűvészetMalom évfordulójától."
A feladat nem tűrt halasztást: a belvárosi utcák részben középkori nyomvonalát leszámítva egyre több klasszikus részlet tűnik el a városképből, az utcafrontokról, a házak homlokzatáról. Egyre kevesebben vagyunk olyanok, akiknek még módja, talán szerencséje is volt csaknem abban az állapotában látni, megtapasztalni azt az évtizedeken át Csipkerózsika álomban szunnyadó várost, amelyet az 1926-ban a benne, művésztelepi közösségben megtelepedett festők megláthattak, felfedeztek, és képeiken feldolgoztak. „Kiválasztott pontokat mutatunk be, ezekre koncentrálunk mind a kiállításon, mind az albumban. Ezek kiválasztását maguk a festők végezték el, akik a városkép egyes részleteire, mint a méh a virágmezőre kijártak, újra és újra lefestették azt, gyakran bekukkantva a környező utcácskákba is” – mondja a kiállítás kurátora, Tóth Antal.
Ennek egyik oka nyilvánvalóan az volt, hogy Szentendre századokon át, egészen az 1960-as évekig bezárólag kicsiny város volt. Hosszában, észak-déli irányban úgy két kilométer a Pannónia telep nélkül, széltében pedig mindössze 700-800 méter, egyes kinyújtózkodásaiban ennél valamivel több. Nem csoda tehát, hogy a festők ugyanarra a témára, ugyanabból a nézőpontból figyeltek fel, és éreztek indíttatást, hogy saját elképzelésük és szemléletmódjuk szerint többször is megörökítsék ugyanazt a városképi részletet, épületet.
„Ezeket őstémának nevezzük, talán csak a szentendreiekre jellemző szóhasználattal. Őstémák, magyarán szólva olyan városrészletek, épületek, amelyeket szinte kötelességszerűen sorra megörökítettek a festők, a honfoglalók és az egymást követő festőgenerációk tagjai, talán egymástól, egymás példáján is okulva, vagy önállóan felfedezve az adott látványban, témában rejlő szépséget, érdekességet ” – fogalmaz Basics Beatrix.
„Úgy jellemezhetjük a folyamatot, hogy a művészek a felszíni feltárások után egyre mélyebbre nyúló aknákat és tárókat nyitottak. Ebből persze kiviláglik, hogy mi a szentendrei festészetben nagyrészt összefüggő, egymásra épülő történetet látunk, amelynek alapjait azok a festők rakták le, akik a jó szerencséjüktől is vezérelve elsőnek jöttek ide. Bánovszky Miklós, Bánáti Sverák József ábrázolásmódja lényegesen eltér Barcsay Jenő, Ilosvai Varga István, Czóbel Béla világlátásától és szemléletmódjától, hogy Vajda Lajoséról és Bálint Endréjéről ne is beszéljünk. Mégis közös festészetükben, hogy az a város nyújtotta témákra, motívumokra épül fel. Ezek, mint hatékony rendező elv megtapasztalható művészetükben" - teszi hozzá Tóth Antal.
A kiállítás célja tehát Szentendre művészeti alkotásokkal megtestesített topográfiai bemutatása. „A cél megvalósításához, szemléletes bemutatásához az illusztrációs anyagot úgy állítottuk össze, hogy elsőnek, a kiállításon középpontba felfüggesztve, régi fényképek során bemutatjuk azt az - nevezzük úgy- eredeti állapotot, amely az 1926-ban művésztelepet alapító, majd az őket követő festőket fogadta és évtizedeken át alig változott. A másikat mögé és köré soroljuk: azoknak a festményeknek a válogatását, amelyek szemléltetik, miként dolgozták fel a festők a város kínálta témákat, miként jelenítették meg azt, persze újfent hangsúlyozzuk, egyéni szemléletmódjuktól is befolyásolva.
A változásokat, változtatásokat is dokumentáljuk fényképfelvételeken: miként láthatók, ha egyáltalán láthatók még, és hogy néznek ki az őstémák napjainkban” – tárja fel a kulisszatitkokat Basics Beatrix.
A 2012. március 24-től május 20-ig látható A képpé formált város - a szentendrei festők őstémái című kiállításon látható művek tehát nem pusztán képzőművészeti alkotások, hanem a város történetének sűrű szövetébe engednek bepillantást.
Helyszín: MűvészetMalom, Szentendre Megnyitó: 2012. március 24. 17 óra A kiállítás kurátora: Tóth Antal A kiállítás fő támogatója: Magyar Nemzeti Galéria Kölcsönző intézmények: Magyar Nemzeti Galéria, Magyar Nemzeti Múzeum, Városi Képtár-Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár, Damjanich János Múzeum Szolnok, Tornyai János Múzeum Hódmezővásárhely
