Fenékpuszta - az ásatások 125 éve
Interjú Havasi Bálinttal
125 év ásatási eredményeit igyekeznek összefoglalni egy 2006. óta zajló projekt során a Balatoni Múzeum, a Göcseji Múzeum és a Lipcsei Egyetem munkatársai. A Keszthely-Fenékpusztai erődről szóló legújabb kiadványt augusztus 17-én mutatják be.
| Dragon Zoltán |
2012-08-16 10:10 |
Magyarország egyik legjelentősebb régészeti területét találhatjuk Keszthelytől délre, a Balaton partján. Noha közel 7500 éve lakott helyről van szó, az első nagyobb mérvű „fejlesztéseket” a rómaiak vitték véghez a negyedik század második harmadában. Ekkor építették ki Valcum, azaz Keszthely-Fenékpuszta erődjét. A népvándorlás során az erődöt szinte mindig lakták, érdekes leleteket találunk így a kontinuitásról, a romanizált, antik kultúrájú lakosság továbbéléséről. Az erőd legközelebb a 18. századi térképeken tűnik fel, majd 125 éve megkezdték az első ásatásokat is. Fenékpuszta a mai napig a Balaton környékének egyik legjelentősebb ásatási területe, amelyre a Balatoni Múzeum „vigyáz”. Augusztus 17-én egy könyvbemutatónak köszönhetően kerülnek előtérbe az újraindított ásatások – ennek kapcsán beszélgettünk Havasi Bálinttal, a Balatoni Múzeum igazgatójával.
- Hogyan kapcsolódik Fenékpuszta a Balatoni Múzeumhoz?
- Ma már az összes fenékpusztai leletanyag a Balatoni Múzeumba kerül, miként a 19. század végén, amikor elkezdték az ásatásokat. Korábbi ásatási anyag kis számban található a Magyar Nemzeti Múzeumban és a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságához tartozó Vasvári Múzeumban is.
Fenékpuszta a középső neolitikum óta lakott település, nagyon szép leletanyaggal, és közel 7500 éves történelemmel. Eredetileg félsziget volt, balatoni átkelőhelyének köszönhetően fontos stratégiai ponttá vált. A Festeticsek alatt sem veszítette el a hely jelentőségét, hiszen a lótenyésztés európai hírű központja lett. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy amíg az őskor/római kor időszakában Fenékpuszta a térség centruma volt, ez a középkorban folyamatosan a mai Keszthely város területére helyeződött át.
A Balatoni Múzeum sok szállal kötődik Keszthely-Fenékpusztához, bár a Múzeum eredeti feladata, amiért létrehozták, az a Balaton kutatása, a Balaton-kultusz ápolása. Én nagyon szeretném, ha tudatosulna, hogy a Balatoni Múzeum a Balatonhoz kötődik, és nem csak Keszthely-Fenékpusztához. Ez összhangban van az alapítási szándékkal is. Az 1950-es közigazgatási reform következtében Keszthely és környéke átkerült Veszprém megyéhez. A múzeumi reform 1962-ben a múzeumokat a megyékhez csatolta, és így került Keszthely a Veszprém Megyei Múzeumok kötelékébe. A következő közigazgatási reformmal, amikor 1979-ben Keszthelyt és környékét Zala megyéhez csatolták, a múzeum átkerült a Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságához. Tudjuk, hogy a Balatonból csak kis terület tartozik Zala megyéhez, így ha a szívemre teszem a kezem, akkor azt tudnám mondani, hogy 1979-től a Balatoni Múzeum „Kis-Balatoni Múzeum” lett, miközben nagyon fontos leleteket őrzünk az egész Balaton területéről. Természetesen a múzeumi feladatokat az egész Balaton területén már nem tudná ellátni a Múzeum, hiszen a régészeti lelőhelyek száma nagyon megszaporodott, viszont a többi múzeummal összefogva betölthetné eredeti küldetését. Emiatt a Balatoni Múzeumnak az eddiginél nagyobb hangsúlyt kell helyeznie a Balaton-kutatásra, amellett, hogy Keszthely-Fenékpusztával is foglalkozik.
- Hogyan tekint most a Múzeum Keszthely-Fenékpusztára?
- 2006-ban több intézmény összefogásával elindult egy nemzetközi kutatási projekt, melynek egyik kiemelt célja az eddigi kutatások összefoglalása volt. Régészeti feltárások legutóbb 2009-ben és 2011-ben voltak a lelőhelyen. Tudni kell, hogy 125 éves ásatások újraindításáról van szó, így ha csak történetileg tekintjük is, méltán nevezhetjük a leghíresebb és legjelentősebb lelőhelynek, ami jelentőségét sohasem veszti el. A Balatoni Múzeum összefogott a Göcseji Múzeummal és Straub Péterrel, illetve a Lipcsei Egyetem kutatójával Heinrich-Tamáska Orsolyával, hogy a kutatásokat folytassa. Feltétlenül meg kell említeni Dr. Müller Róbert nevét, aki tanácsaival, tapasztalataival segít minket. A Balatoni Múzeum a hátteret biztosítja: a leletanyag továbbra is ide került, restaurálásának egy része a Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságának régészeti bázisán, a fémek restaurálása a Balatoni Múzeumban folyt. A leletanyag leltározását is csapatmunkában, közösen végeztük.
- Látható már az összefogás eredménye?
- A német-magyar közös projekt célja az volt, hogy összefoglalja az ásatások 125 évét. 2009-ben egy nagy kiállítást és nemzetközi konferenciát rendeztünk, és életre hívtunk egy könyvsorozatot is. A harmadik kötet most van nyomdában – ennek bemutatója ősszel várható – , és már a a negyedik kötetet is tervezzük. Ugyanakkor egy kisebb, nem csak a szakmai közönséghez szóló kiadványt is megjelentetünk magyar nyelven; ennek bemutatóját augusztus 17-én tartjuk. A kötet megjelenését Zala Megye Önkormányzata és Keszthely városa pénzügyi támogatása tette lehetővé. Mivel a kiadvány kizárólag a római korra és a népvándorlás korára fókuszál, szerzője Heinrich-Tamáska Orsolya, Müller Róbert és Straub Péter.
- Ha példákat keresünk, akkor Fenékpuszta helyzete Gorsium-Herculia-Tác városával vethető össze. A terület érintetlen, szinte magától értetődik egy régészeti park létrehozásának ötlete.
- Tavaly tartottunk egy workshopot, ahová meghívtunk mindenkit, aki Keszthely-Fenékpusztával valaha foglalkozott: építészeket, régészeket, művészettörténészeket, természetvédőket – hiszen a területen madárgyűrűző állomás is működik, amit közel 6-7 ezer ember keres fel évente. A kérdés az volt: hogyan tovább? Én ezen a workshopon például arról tartottam előadást, hogy hány tulajdonos osztozik a római rommezőn. Ugyanakkor nemcsak egy majdnem 400 x 400 méteres, 44 kerek toronnyal ellátott római táborról beszélünk, hanem egy temetőről is az erőd déli fala előtt, több ezer sírral – felette jelenleg szántóföld látható
 |
A továbblépésre egyébként már korábban is több terv született, például a nyolcvanas évek végén is kiírtak egy tervpályázatot, viszont a tervekből semmi sem lett. Keszthely-Fenékpusztán nemcsak iskola működött, hanem a 60-as 70-es években lengyár is, most pedig szociális lakótelepként funkcionál a terület egy része. A kérdés az, hogyan kezeljük a rommezőt és a kiskastélyt; mennyire együtt és mennyire külön. Biztos hogy egymástól nem lehet elválasztani őket, és olyan funkciót kell találni nekik, hogy ha nem is válnak önfenntartóvá, de valamilyen bevételi forrással rendelkezzenek. Születtek tervek a kiskastély hasznosítására is, miként a régészeti parkra is – ám a megvalósításhoz meg kell találni a megfelelő pályázati forrást. Az is kérdés, hogy mit kezdünk az erőd kellős közepén áthaladó főúttal, aminek a léte bizonyos fokig szerencsés is. Ezt ki kell váltani – tervek erre is vannak. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy Natura 2000-es területet is érint az erőd. Ez az egyetlen terület, ahol nem építkeztek még, azaz érintetlen balatoni sávról van szó. A terület nagy része állami kézben van, kezelője a Festetics Kastély, másik részén bérelt földek és úgynevezett nadrágszíjparcellák találhatók, a temetőn magántulajdonosok osztoznak. Véleményem szerint első lépésként a területet meg kell vásárolni, birtokon belülre kell kerülni, és csak onnantól lehet tervezni. Ráadásul van olyan terület is, ahol a természetvédelem nem engedélyezi az ásatást, az építést, hiszen a területen nagyon sok védett állat- és növényfaj él. Persze ez nem is baj, nem árt, ha az utókornak is marad valami ásni való. Hiszen amit nyújtunk az egy interpretáció, hipotézisek sorozata.
- Akkor összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a terület minden célra ideális…
- Egy ideális központ mindenre, de jelenleg méltatlan állapotban. Többünknek az volt a felvetése, hogy nem is nagy lépésekkel kell kezdeni: elegendő lenne például egy megfelelő információs táblát készíteni, és az új adatokat feltüntetni. A régieket ugyanis megrongálták, a rajtuk olvasható adatok pedig már elavultak. Az is sokat segítene, ha a romokat látni lehetne: nyáron a déli kapu, a magtár, a bazilika alig látszik ki a fölé magasodó növényzetből. Kaszálni kellene. Az erőd kiterjedését sem lehet észlelni. Első lépésként például az erődfalak vonalában sövényeket lehetne ültetni – ez Heinrich-Tamáska Orsolya felvetése volt. Egy zöldterületi rendezés segítségével láthatóvá válnának a falak vonalai, a főútvonalak, az erőd hajdani kiterjedése. Tehát nem mindjárt konzerválással, építkezéssel kellene kezdeni, a sövényültetés nem kerülne sok pénzbe, mégis látványos lenne.
