A hallgatók írták
KORDOKUMENTUM
A Magyar Tudományos Akadémia gyűjteményegyesítés címén adta át A Magyar Nyelv Múzeuma gyűjteményének a „Beszélni nehéz” című rádióműsor teljes levelezését. Az iratanyag ezzel mint nyelv- és kortörténeti dokumentum kutathatóvá vált.
| Szathmáry-Király Ágnes |
2013-10-28 08:00 |
A hangzó magyar mondatok problematikájának és értelmes hangosításának dokumentumaként került a Beszélni nehéz! rádióműsor teljes levelezése A Magyar Nyelv Múzeuma gyűjteményébe. A hatalmas, 75-85 ezer levélből, valamint az adásokat rögzítő kazettákból és CD-kből álló élőnyelvi anyag beszédünk kutatóinak kiválóan hasznosítható forrása lesz. A gyűjteményt eddig lezáratlan iratanyagként őrző Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárából került az anyag (a mozgalom dokumentumainak egyesítése, egy helyre kerülése céljából) a Petőfi Irodalmi Múzeum nyelvmúzeumába, lehetővé téve ezzel, hogy szakszerű feldolgozás és rendszerezés után kutathatóvá, elérhetővé váljon.
Az iratanyag különlegessége, hogy olyan valós képet ad nyelvi állapotokról és beszédművelési kérdésekről, amelyek más forrásokban nem lelhetők fel. A Kazinczy-díj Alapítványt létrehozó Péchhy Blanka művésznő kezdeményezésére 1976-ban elindított rádióműsor mögé ugyanis idővel mozgalom szerveződött, amelynek célja az általános beszédkultúra megteremtése volt, és ennek folyamata követhető végig a levelek soraiban.
A szerkesztők indulásakor a Beszélni nehéz! adássorozatot a Magyar Rádió „önkritikai műsorának” szánták: saját archívumukból válogattak olyan hibás hangsúlyozással, pontatlan tagolással elhangzott mondatokat, amelyeket példaként használhattak. A munkába viszont már a kezdetektől bevonták a hallgatókat is: azt kérték a levelezőktől, az „önkéntes munkatársaktól”, hogy írják meg véleményüket az elhangzott mondatok hangzásformájáról, és jelezzék, milyen megoldást javasolnának. A szerkesztők kialakítottak egy egyszerű – az Édes anyanyelvünk! nyelvhasználati versenyen ma is használt – jelölésrendszert, annak segítségével bárki könnyen „meghangosíthatta” a példákat, mert a hangsúly- és szünetjelek ugyanúgy eligazítják a hozzáértőket, mint a kottákban látható zenei jelek a művészeket. A feladványokra kezdetben néhány levél érkezett csak, majd a beszédművelő körök megszervezése után százával küldték a megoldási javaslatokat a szerkesztőségbe. Péchy Blanka egy ideig a lakásán tárolta a leveleket, majd időközönként a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárába szállították azokat. Az így összegyűlt – egyes becslések szerint – 85 ezer levél nemcsak a 813 adás jelentős részének megfejtéseit tartalmazza, hanem sokkal több ennél: a kor beszéd-, magatartás- és érintkezéskultúrájával kapcsolatos észrevételeket is. Sőt, a gyűjteményegyesítés alkalmával A Magyar Nyelv Múzeumába került az a további 15 ezer levél, amelyek a Beszélni nehéz! rádióműsort 2007-ben felváltó Szóról-szóval szerkesztőihez érkeztek az elmúlt hat évben. A gyűjtemény egyesítésekor Monok István, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központjának főigazgatója elmondta, hogy azért is fontos lépés az iratanyag kutatathatóvá tétele a múzeumban, mert ezáltal fenntartható a mozgalom, ami minden magyar ember érdeke. A gyűjteményt tovább gazdagítja az írott és hanganyag, amelyet Varga Katalin, a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárának főosztályvezetője adott át Nyiri Péternek, a széphalmi intézmény vezetőjének. Maróti István hagyatékának feldolgozásakor számos olyan dokumentumra találtak az irodalmi múzeum munkatársai, amely Péchy Blanka művészi, írói és Deme László nyelvművelői örökségének része, így beleilleszthető az MTA-tól kapott levelezés anyagába. Így, tömbösítve, egységesítve várja majd a mozgalom történetét vagy a nyelvi korszakot kutatókat a gyűjtemény, amelyhez eddig, ilyen formában még senki nem férhetett hozzá.
