Falvédők és hímzésminták
Magángyűjtők kincsei a Pesterzsébeti Múzeumban
A Pesterzsébeti Múzeum Gaál Imre Galériájában április 22-ig látható Karip Gyula falvédő- és Szepesy Balázs hímzés mintakendő-gyűjteménye.
| Skaper Brigitta |
2012-04-05 12:00 |
Minták vándorlása – a dísztörölközőktől a konyhai falvédőig
 |
A számunkra leginkább a konyhából ismert feliratos falvédők eredete a 19. század utolsó harmadának német úri-polgári otthonaiban lelhető fel. E társadalmi kör asszonyai kezdtek el az ófelnémet figurális és szöveges vászonhímzések mintájára dísztörölközőket, abroszokat és ágyterítőket varrni. A feliratok aztán fokozatosan kikoptak az úri háztartásokból. Ekkorra azonban már nem csak az iskolai oktatásba épültek be, hanem előrerajzolt mintákkal és feliratokkal nagyüzemi gyártásuk is megindult. Jó pár évtizedig a kispolgári otthonokban élték virágkorukat, ahol a feliratok szövege már nem a készítő műveltségét volt hivatott kifejezni. Így főként vallási intelmeket, mindennapi jótanácsokat olvashattak rajtuk a családtagok. Természetesen a minta is változott, egyre inkább a saját környezetet és főleg a háziasszonyt jelenítették meg. A kispolgárság körében született meg végül a falvédő műfaja, és került a konyhába. A 20. század elejére aztán eljutottak a munkás- és paraszti otthonokba is.
E sajátos textilféleség Németországból jutott el az Osztrák – Magyar Monarchia területére. Nálunk már magyaros elemeket is felhasználtak készítésükhöz; születtek műmatyó és kalocsai minták is. A magyar úrihölgyek a falvédőket gobelinöltéssel varrták ki, a könnyűnek titulált száröltéssel mindennapi tárgyakat díszítettek. A konyhai falvédőkre az úrasszonyok nem is varrtak feliratot, és ebben a társadalmi rétegben az I. világháború után ez a lakástextil típus ki is ment a divatból.
Nagyon népszerű lett viszont a kisiparosok, munkások és főleg a parasztok körében, akiknél a falikép funkcióját is betöltötte. Ezt segítette egy népiépítészet-történeti fejlemény is: a konyha füsttelenítése. A falvédőket a munkások és a parasztok nem csak a konyhában használták a fal védelmére, de az ágy fölé is kifüggesztették őket.
A falvédők szövegei között gyakran olvashatunk mindennapi jótanácsokat, bölcsességeket. Csekélyebb számban vallásos jellegű idézetekkel, utalásokkal is találkozhatunk. Számos felirat eredetét népszínművekben, operettekben, nóta- és slágerszövegekben kereshetjük.
Képi világukat tekintve a falvédőkön sokszor jelenik meg a konyha, a háztartás világa, a családi élet, a házasság értékei, az asszonyi és férji feladatok. Egyes vélemények szerint a falvédők a polgárosult létforma felé törekvés kifejeződésének is tekinthetők. Ezt alátámaszthatja a kispolgári értékrendet tükröző témaválasztás gyakorisága, illetve az ábrázolt személyek sokszor polgári jellegű öltözéke. Igen gyakran szerelmi, idilli jeleneteket is ábrázoltak. A falvédőkre mind figurális, mind szöveges szempontból jellemző a variabilitás; egy-egy népszerűbb darabnak 25-30 változata is ismert.
A konyhai falvédők a kockaházak és a csempézett konyhák megjelenésével kezdtek eltűnni; egy ideig még a nyári konyhák falait díszítették. A kiállításban több, enteriőrszerű részt is berendeztünk: kender- és lenfeldolgozó, konyhai és egykor a mosásnál használt eszközöket helyeztünk el. Az itt található tárgyak túlnyomó többsége szintén Karip Gyula gyűjteményébe tartozik.
Mintakendők „iskolapéldái”
A hímzés mintakendő Semsey Réka meghatározását idézve, nem más, mint: „textil alapanyagra hímzett, különféle öltéstechnikákkal kivitelezett minták gyűjteménye”. Történetének európai kezdeteit nem ismerjük, legkorábbi említése a 15. századból származik, és a 16. századi Angliából is vannak mintakendőre vonatkozó feljegyzések. A korai mintakendők mintakönyvekből merítettek, amelyekből az első 1523-ban jelent meg Augsburgban. Ezekből lehetett elsajátítani a különböző hímzéstechnikákat. Mivel azonban e kiadványokhoz csak nehezen lehetett hozzájutni, az asszonyok mintakendőkön varrták ki a motívumokat. Ez a megoldás, amint azt kiállításunk is mutatja, sokáig megmaradt.
A 18. században jelentek meg a nagy, téglalap alakú, selyem, gyapjúkongré, esetleg vászon alapra színes gyapjúszállal hímzett mintakendők. A 19. századtól már leginkább téglalap, ritkábban négyzet alakú gyapjúkongré alapot használtak. Az általában keresztszemes technikával készített mintakendőket végső simításként bebélelték. A korábbi jellegzetes motívumok – fekvő szarvas, páva, húsvéti bárány – megmaradtak ugyan, de új elemekkel gazdagodtak; ezek között említhetjük többek között a bőségszarut, a különféle koszorúkat és virágokat.
 |
A 19. század második felében vált igazán szervezetté az iskolai hímzésoktatás, ezt bizonyítják a viszonylag nagy számban fennmaradt iskolai mintakendők is. Egy tipikus darab a következőképp festett: felülre az ABC díszes betűit hímezték több sorban, ezek után 0-tól 9-ig arab számok, néha római számok következtek (a hímzés során így a diákok a betűk és a számok ismeretét is elsajátíthatták). Középen különféle mintákat helyeztek el, alul a készítő neve (sokszor monogrammal) és a készítés ideje szerepelt. A mintakendőkhöz sorolandók a horgolási mintacsíkok is, amelyekből mi is bemutatunk néhányat, olyanokat is, amelyek papír alapra készültek.
Kiállításunkban nemcsak a legszebb és legkiforrottabb darabok kaptak helyet, hanem azok is, amelyek a tanulási folyamat kezdetén járó diákok próbálkozásait rögzítik. A téma iránt mélyebben érdeklődők számára, bibliográfiai kiindulópontként a kiállításon szakirodalmi betekintést is nyújtunk.
Szepesy Balázs gazdag gyűjteményének most csak egy részét tekinthetik meg látogatóink. A kifejezetten a polgári világhoz tartozó, 19-20. századi mintakendőket 2013-ban, e kiállítás folytatásaként tervezzük bemutatni.
A kiálítás 2012. április 22-ig tekinthető meg a Pesterzsébeti Múzeum Gaál Imre Galériájában.
Minták vándorlása – a dísztörölközőktől a konyhai falvédőig
A számunkra leginkább a konyhából ismert feliratos falvédők eredete a 19. század utolsó harmadának német úri-polgári otthonaiban lelhető fel. E társadalmi kör asszonyai kezdtek el az ófelnémet figurális és szöveges vászonhímzések mintájára dísztörölközőket, abroszokat és ágyterítőket varrni. A feliratok aztán fokozatosan kikoptak az úri háztartásokból. Ekkorra azonban már nem csak az iskolai oktatásba épültek be, hanem előrerajzolt mintákkal és feliratokkal nagyüzemi gyártásuk is megindult. Jó pár évtizedig a kispolgári otthonokban élték virágkorukat, ahol a feliratok szövege már nem a készítő műveltségét volt hivatott kifejezni. Így főként vallási intelmeket, mindennapi jótanácsokat olvashattak rajtuk a családtagok. Természetesen a minta is változott, egyre inkább a saját környezetet és főleg a háziasszonyt jelenítették meg. A kispolgárság körében született meg végül a falvédő műfaja, és került a konyhába. A 20. század elejére aztán eljutottak a munkás- és paraszti otthonokba is.
E sajátos textilféleség Németországból jutott el az Osztrák – Magyar Monarchia területére. Nálunk már magyaros elemeket is felhasználtak készítésükhöz; születtek műmatyó és kalocsai minták is. A magyar úrihölgyek a falvédőket gobelinöltéssel varrták ki, a könnyűnek titulált száröltéssel mindennapi tárgyakat díszítettek. A konyhai falvédőkre az úrasszonyok nem is varrtak feliratot, és ebben a társadalmi rétegben az I. világháború után ez a lakástextil típus ki is ment a divatból.
Nagyon népszerű lett viszont a kisiparosok, munkások és főleg a parasztok körében, akiknél a falikép funkcióját is betöltötte. Ezt segítette egy népiépítészet-történeti fejlemény is: a konyha füsttelenítése. A falvédőket a munkások és a parasztok nem csak a konyhában használták a fal védelmére, de az ágy fölé is kifüggesztették őket.
A falvédők szövegei között gyakran olvashatunk mindennapi jótanácsokat, bölcsességeket. Csekélyebb számban vallásos jellegű idézetekkel, utalásokkal is találkozhatunk. Számos felirat eredetét népszínművekben, operettekben, nóta- és slágerszövegekben kereshetjük.
Képi világukat tekintve a falvédőkön sokszor jelenik meg a konyha, a háztartás világa, a családi élet, a házasság értékei, az asszonyi és férji feladatok. Egyes vélemények szerint a falvédők a polgárosult létforma felé törekvés kifejeződésének is tekinthetők. Ezt alátámaszthatja a kispolgári értékrendet tükröző témaválasztás gyakorisága, illetve az ábrázolt személyek sokszor polgári jellegű öltözéke. Igen gyakran szerelmi, idilli jeleneteket is ábrázoltak. A falvédőkre mind figurális, mind szöveges szempontból jellemző a variabilitás; egy-egy népszerűbb darabnak 25-30 változata is ismert.
A konyhai falvédők a kockaházak és a csempézett konyhák megjelenésével kezdtek eltűnni; egy ideig még a nyári konyhák falait díszítették.
A kiállításban több, enteriőrszerű részt is berendeztünk: kender- és lenfeldolgozó, konyhai és egykor a mosásnál használt eszközöket helyeztünk el. Az itt található tárgyak túlnyomó többsége szintén Karip Gyula gyűjteményébe tartozik.
Mintakendők „iskolapéldái”
A hímzés mintakendő Semsey Réka meghatározását idézve, nem más, mint: „textil alapanyagra hímzett, különféle öltéstechnikákkal kivitelezett minták gyűjteménye”. Történetének európai kezdeteit nem ismerjük, legkorábbi említése a 15. századból származik, és a 16. századi Angliából is vannak mintakendőre vonatkozó feljegyzések. A korai mintakendők mintakönyvekből merítettek, amelyekből az első 1523-ban jelent meg Augsburgban. Ezekből lehetett elsajátítani a különböző hímzéstechnikákat. Mivel azonban e kiadványokhoz csak nehezen lehetett hozzájutni, az asszonyok mintakendőkön varrták ki a motívumokat. Ez a megoldás, amint azt kiállításunk is mutatja, sokáig megmaradt.
