A Seuso-kincs kutatásának újabb eredményei
Archívumunkból
A Seuso-kincsek tudományos kutatások kereszttüzébe kerültek, 2008-ban nem először és nem utoljára. A konferencia előadásait a szerző a Magyar Múzeumok 2008/4 számában foglalta össze. A cikk a nyomtatott írás online újraközlése.
| R. Facsády Annamária |
2012-08-02 09:08 |
A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 2008. júniusában A Seuso-kincs kutatásának újabb eredményei címmel szervezett tudományos ülésen hat felkért előadó ismertette a témával kapcsolatos eredményeit. Az ülésszak célja a tudományos szempontokat figyelembe vevő eredmények „körüljárása”, szakmai vitára bocsátása volt, hiszen a régészeti leletek esetében a lelőkörülmények gondos megfigyelése, dokumentálása jelenti a kiindulópontot a leletek történeti összefüggéseinek megállapításához, míg a Seuso-kincs esetén fordított módon kell eljárni: vagyis a leletegyüttes több szintű elemzése szolgál támpontul.
A szimpózium témái
Visy Zsolt nemrégiben a patinás Society of Antiquaries of London (Londoni Régészeti Társaság) vendégeként tartott beszámolóját ismertette Római villatelepülések a IV. századi Pannoniában és a Seuso-kincs feltételezett lelőhelye címmel, jelen ülésen röviden összegezte a kincs vélhető összetételét, tulajdonosát és feltételezett előkerülési helyét. A légifelvételek és egyéb régészeti módszerek alapján kirajzolódó római villák egyikében Nádorfi Gabriella évek óta folytat kutatásokat. Késő római épület Szabadbattyánban című beszámolójában ismertette a villa kiterjedését, kiemelkedő minőségű és mennyiségű díszítményeit, amelyek alapján joggal feltételezhető, hogy Seuso-kincsekhez hasonló jogállású és vagyonú ember lakhelye lehetett. A régészeti megfigyelések alapján az épületet felgyújtották, de a használati tárgyak hiányából arra lehet következtetni, hogy a súlyos támadás előtt kiürítették. Ennek során a tulajdonos legnagyobb, legféltettebb értékeit el is rejthette. Nagy Mihály, aki Magyarországot képviselő kutatóként már 1993-ban részt vett New Yorkban a kincs tulajdonjogát eldönteni hivatott bírósági tárgyaláson A Seuso-kincs mint régészeti lelet című előadásában részletesen ismertette a lelethez tartozó, jelenleg ismert tárgyakat, készítésükre és ábrázolásukra vonatkozó analógiákat. Mráv Zsolt A polgárdi ezüst állvány és a Seuso-kincs című beszámolójában az 1878 óta a Magyar Nemzeti Múzeumban lévő, korábban tripusként kiegészített tárgyat mutatta be. A hiányos, szándékos osztozkodás nyomait viselő darabról az újabb restaurálás során kiderült, hogy négylábú (quadripus) tartóállványról van szó, ami étkezési és tisztálkodási célokat szolgáló tálak tartására egyaránt alkalmas lehetett. A Seuso-kincshez való esetleges tartozását megerősíti anyaga, súlya, mérete, alkalmazott motívumkincse (gyöngysor, griffek) is. Tóth Endre is a lelet balatonvidéki használatát bizonyította a tárgyak elemzésével A Seuso-kincs mint észak-pannoniai kincslelet című előadásában. Az utolsó előadó Balla Márta volt, aki a természettudományos vizsgálatok eredményeit foglalta össze Természettudományos vizsgálatok a Seuso-kincs tárgyairól vett föld- és ásványi lerakódás mintákon címmel.
A következtetések
A magyar és a külföldi kutatók nagy része is egyetért abban, hogy az ismert tárgyak kétségtelenül a Római Birodalom területén lévő ötvösműhelyben készültek a Kr. u. IV. század folyamán, kb. 310-380 között, különböző időpontokban. A lelet elrejtésének időpontját az előadók a 4. század utolsó harmadára, esetleg az 5. század elejére teszik. A késő római asztali készletek összetétele alapján a jelenleg Seuso-kincs néven ismert tárgyegyüttes meglehetősen hiányos, az ismert darabok tanulmányozására pedig jelenleg sincs lehetőség. Egyetlen, 1994-ben az USA-ban megjelent tudományos munka, M. Mango–A. Bennett The Seuso Treasure című kötete áll a kutatók rendelkezésére. Folytatása, amelyben a tárgyak részletesebb elemzését és analógiák megmutatását ígértek a szerzők, egyelőre nem jelent meg. A magyar kutatók elemzései viszont készen állnak a kiadásra. Az előadások után kibontakozott vita elsősorban a lelet visszaszerzésének lehetőségére irányult.
