Hogy vannak a múzeumok Hollandiában?
BESZÁMOLÓ
Az európai múzeumok az elmúlt két évtizedben egyre több kérdést felvető strukturális és funkcionális átalakuláson mentek, mennek keresztül. S miközben a „múzeumi láz” töretlen, egyre több probléma, kérdés vár hatékony megoldásra.
| Kovács Zita |
2013-11-14 08:44 |
A holland közgyűjteményi intézményszervezet működésének, néhány jelentős szakmúzeumának, a Rijksmuseum, a Stedelijk Museum, a Van Gogh Museum, a Hermitage, a NEMO Science Center, a Rembrandt-ház, az Amsterdam Museum, az EYE Filmmúzeum, Jewish Historical Museum, egy időszaki kiállítótér, az Nieuwe Kerk és egy vidéki, szabadtéri néprajzi múzeum, a enkhuizeni Zuiderzee Múzeum tanulmányozása – a Nemzeti Kulturális Alap és a Pulszky Társaság támogatásának köszönhetően történt személyes tapasztalatcsere – e tekintetben sok követendő példával, tanulságos tapasztalattal szolgált.
 |
Az első, de talán legfontosabb konklúzió: a múzeumoknak, a múzeumi kiállításoknak, szolgáltatásoknak, a tehetséggondozásnak és a múzeumpedagógiának van jövője. Bár a – Hollandiában még inkább szembetűnő – gyorsan változó világban néhány hagyományos intézmény (mint például a nyomtatott sajtó vagy a Gutenberg-galaxis) egyre zsugorodik, a múzeumok a jelenlegi gazdasági válság ellenére is virágoznak, és úgy tűnik, még hosszan életképesek maradhatnak. A holland közgyűjteményekben általánossá vált virtuális hozzáférhetőség sem csökkentette jelentősen a látogatottságot; a holland kultúrpolitika és nem utolsó sorban a külpolitika és gazdaságpolitika is a múzeumok pártját fogják, folyamatosan újabb és újabb, a létezésük, a fejlesztésük mellett szóló érvek, törvények, szabályozások, lehetőségek és támogatások látnak napvilágot.
A holland kormány prioritásának tekinti a holland kulturális örökség, beleértve az ingó és ingatlan értékek felmérését, nyilvántartását, bemutatását, minőségi és fenntartható fejlesztését. Az örökségvédelmi feladatok ellátására úgy tekint, mint egy széles körű szakértelmet igénylő területre, s ezért a minisztérium égisze alatt létrehozta és fenntartja a holland örökség menedzsment intézményét: a Holland Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt. A hivatal 350 szakalkalmazottjával koordinálja, felügyeli a Hollandiában nyilvántartott mintegy 60.000 nemzeti jelentőségű műemléket, ezek között 1500 kiemelt jelentőségű védett régészeti lelőhelyet, 13.000 nyilvántartott lelőhelyet, mintegy 600 közgyűjteményt, több mint 440 természetvédelmi területet és Hollandia jelenleg 9 világörökségi helyszínét. A 2013-2016-os ciklus költségvetésében a kormány 80 millió eurót biztosít a hivatal működésére, a felügyelete alatt álló örökségelemek fenntartásának koordinálására.
Az elmúlt évtizedben a holland kormányzat összehangolt erőfeszítéseket tett azért, hogy a kulturális, örökségvédelmi, tudományos szektor oktatásban betöltött szerepét növelje. A közpénzeken alapuló költségvetést megújította, a 2013-2016-os ciklusban a 600 muzeális intézmény pályázaton keresztül juthat összesen 157 millió eurós forráshoz. A költségvetés kulturális szférát támogató összesen 374,5 millió eurós forrásából a közgyűjtemények finanszírozására 157,5 millió eurót különített el, és további 5 millió eurót biztosít a Nemzeti Művészettörténeti Dokumentációs Iroda (Rijksbureau voor Kunsthistorische Dokumentatie, RKD) szakfeladat-ellátására, valamint 15 millió eurót a kisebb művészeti gyűjtemények, projektek támogatására.
 |
A holland közgyűjteményi – közművelődési intézményrendszer számára pályázati úton elérhető, szakfeladat-ellátást támogató források elnyerésére ebben a ciklusban 35 múzeum nyújtott be pályázatot. Az intézményeknek szakmai munkájuk megvalósításához a 83 %-os állami finanszírozás mellett 17 % önrészt kell vállalniuk, saját bevételt (belépőjegyek, szolgáltatások, szponzorok)kell felmutatniuk, valamint vállalniuk kell, hogy nem csökken az előző évi látogatószám. A 17 %-os saját forrás megszerzése és a látogatószám növelése tehát nem csak elérendő cél, de előfeltétele is az állami támogatásnak. A kulturális szféra támogatásainak jelentős hányada érkezik a nemzeti lottó intézményétől (Bank Giro Loterij), amely az egyik legfontosabb eleme a holland állami és magánszektor példaértékű együttgondolkodásának (az elmúlt két évben folyamatosan nőtt a lottószelvényt vásárló hollandok száma). A szakminisztérium felügyeletével az országos, regionális és helyi kulturális örökségelemek gondozására 2012-ben összesen 64 millió eurót fordítottak. Az összeg felét a Prince Bernhard Kulturális Alapítványon és más szervezeteken keresztül az előadóművészetek, vizuális művészetek, fesztiválok, koncertek és kulturális projektek támogatására, másik felét a műemlékek, múzeumok infrastrukturális fejlesztésére, technikai modernizálására, PR tevékenységére (pl. Museumkaart rendszer működtetésére) fordítják.
A holland örökség menedzsment hét szervezeten keresztül gyakorolja közvetlenül és közvetve örökségvédelmi programját: a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a Holland Országos Levéltár, a Kulturális Örökségvédelmi Felügyelőség, a Kulturális Tanács, a tartományi és helyi hatóságok és a Szellemi Kulturális Örökségvédelmi Program keretein belül. Az örökségmenedzsment intézményi politikájának elsődleges célja az, hogy az állami örökségvédelmi intézményeket teljes mértékben alkalmassá tegye a jogszabályok által államinak meghatározott feladatok teljes körű ellátására, valamint az örökségalapú területi fejlesztési terv és egy megújított örökségnevelési program megvalósítására és végrehajtására.
 |
Az örökségnevelési program minőségbiztosításáról gondoskodó rendszer kiemelt prioritásként tekint a magas szintű tudományos munkára, a kiállítási projektekre, a tehetséggondozásra, a múzeumpedagógiára és a látogatószám növelésére. Ennek érdekében a holland múzeumokban az elmúlt években jelentős narratíva-váltás történt. A múzeumi kiállítások a tárgyakról és a muzeológusok szaktudásáról áthelyezték hangsúlyaikat a látogatók szempontjaira, és igen sokszínű megoldást találtak az eltérő tudással rendelkező, különböző látogatói csoportok felé történő tudás közvetítésére. A múzeumok azt az ambiciózus célt tűzték maguk elé, hogy minden hozzájuk betérőhöz „saját nyelvén” szólnak.
A múzeumok költségvetését is érintő válság okozta alulfinanszírozottság okán megjelenő „múzeumi globalizáció” és az üzleti szolgáltatások, a bevételtermelő tevékenységek kényszere hatalmas kihívás elé állítja a múzeumokat. Meg kell találniuk az egyensúlyt a gyorsan növekvő szórakoztatóiparba való beolvadás és a potenciális látogatók többsége számára kevéssé vonzó, népszerűtlen tudományos stílushoz való visszakanyarodás között. Az Európát uraló hatalmas demográfiai és társadalmi változásokkal számolva lehetetlen megjósolni, hogy milyen lesz egy-egy múzeum helyi közönsége 25-50 év múlva. Talán az egyetlen biztosan állítható előrejelzés, hogy az impozáns környezetben működő, könnyen hozzáférhető, olcsó, progresszív szórakozás terjeszkedése várható, és valószínű, hogy a közönség életkori megoszlásában is érdekes változások következnek majd be.
Ez a kihívásokkal teli környezet a múzeumok menedzsmentjétől további kísérletezést igényel. A holland példák alapján a vidéki, területi múzeumok számára a legmesszebbre mutató túlélési lehetőséget az örökség alapú, helyi közösségekre, értéktárakra alapozó, oktatási és szabadidős tevékenységre egyaránt alkalmas, turisztikai vonzerőt jelentő innovatív kiállítóhelyek, „örökségközpontok”, „örökségszállók” jelenthetik.
 |
A vidéki örökségközpontok pénzügyi támogatását a holland kormány egyrészt a helyi hatóságokon keresztül nyújtja a műemlékek karbantartásával, másrészt kedvezményes hitelek és adókedvezmények, megvalósíthatósági esettanulmányok rendelkezésre bocsátása útján serkentik a befektetők kedvét az örökségelemek felújítására, kulturális, művészeti, közgyűjteményi tartalommal történő megtöltésére. A programtól több tekintetben is jelentős áttörést várnak. A kulturális örökségelemek állagvédelmének megoldásán kívül olyan kiemelkedően fontos területeken, mint a népességpolitika és a gazdasági fellendülés, hiszen az önkormányzatoknál megvalósuló területfejlesztés rövid távon a munkahelyteremtés tekintetében, hosszú távon pedig a turizmus serkentette gazdasági fejlődés szempontjából is eredményekkel kecsegtet. S az egyik legfontosabb szempont: a kormány az elnéptelenedett vidékek fejlesztését követő visszavándorlással számol.
A kulturális örökségelemek gondozása, felújítása, újszerű, kulturális tartalommal való megtöltésének, fenntartható működtetésének követendő példája tehát előttünk áll. A holland modell világossá tette, hogy a múzeumi centralizáció, a múzeum negyedek kialakítása nem minden esetben jelent hatékony, hosszútávon fenntartható megoldást a közgyűjtemények látogatottságának növelésére. A területi múzeumok, a tájmúzeumok fenntartható fejlődésének, szolgáltatásbővítésének, látogatottsága növelésének lehetősége éppen abban rejlik, hogy a helyi értéktárakon nyugvó, specifikumként ismert és a múzeumban megismerhető sajátos kulturális örökségelemek azon az autentikus helyen ismerhetők meg, ahol születtek, ahol a jelenkor számára élő hagyomány, ahol a helyi közösség gondozza, továbbélésére egyfajta biztosítékként szolgál.
A tanulmányút során betekintést nyertem számos jelentős holland közgyűjtemény intézménymenedzsmentjének, finanszírozásának, önkéntes programjának, bevételtermelő lehetőségeinek, a tudásátadás korszerű lehetőségeinek példaértékű modelljébe. A holland múzeumok az elmúlt két évtizedben évről évre felteszik önmaguknak a kérdést (és választ is keresnek rá): Mi a múzeumok szerepe a változó világban? Hogyan kell változniuk az őket körülvevő közösségek igényeinek megfelelően? Képesek-e újragondolni közösségi szerepüket és újradefiniálni közösségi értéküket, megragadva ezzel a megváltozott társadalmi valóság kínálta lehetőségeket? „Mert a múzeumoknak valójában nem előjoguk, hogy létezzenek.” – fogalmazott William Morris szatirikusan a Hírek a Semmiből című utópisztikus regényében. Morris – csalódva a múzeumokban – könyvében mint a jövőbeli Angliába látogató utazó vág át a fővároson. S közben nem beszél a South Kensington Múzeumról, úgy tűnik, az teljesen eltűnt: gyerekek játszanak a helyén levő erdőben. London központjában a British Museum lóistállóvá alakult. Csak a Nemzeti Galéria maradt meg, de az már egyáltalán nem különleges, mert sok hasonló található szerte az országban. A múzeumoknak – Morris véleménye szerint – meg kell dolgozniuk a társadalomban elfoglalt helyükért. A holland múzeumok már megtalálták kérdéseikre a számukra legmegfelelőbb választ, az egyik követendő példa tehát előttünk áll.
A szakmai tanulmányúton való részvételt a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
