Déjà vu?

Eredeti másolatok Karlsruheban

A másolás művészete Dürertől a Youtube-ig. Kiállításajánló.

Szirmai Anna 2012-08-03 08:00
Cikk küldése e-mail:

Németország ezen a nyáron az ötévente megrendezendő dOCUMENTA (13) lázában ég, a kiállításnak otthont adó Kassel városában egy tűt sem lehetne leejteni az érdeklődő tömegben. Mindenki itt van, aki a nemzetközi művészeti közegben számít, és azok is, akik „csak” betekintést szeretnének nyerni egy ilyen hatalmas kulturális gépezet működésébe. De nem csak Kasselba érdemes ellátogatnia a művészeti ínyencségekre vágyó közönségnek. Igaz, nem valami közeli kirándulás, de a 327 kilométerre délre fekvő Karlsruhe pezsgő művészeti életébe is érdemes belekóstolni.

 A Baden-Württemberg tartományban található város a tanulni vágyó német és külföldi fiatalok kedvelt célpontja, egyik különleges vonzereje a leginkább új médiaművészetre specializálódott HfG – Karlsruhe Iparművészeti Egyetem. Az egyetemmel együttműködésben jött létre a Kunsthalléban a Déjà-vu? A másolás művészete Dürertől a Youtube-ig című kiállítás. Mindannyian ismerjük azt a furcsa, nem múló érzést, amikor egy látvány, hang vagy illat emlékeztet valami teljesen hasonlóra, valamire, ami már megtörtént velünk, és most mintha újra átélnénk az ismerős jelenetet. Ez a déjà vu jelenség, amelynek oka a hagyományos elképzelés szerint az, hogy az egyik szembe néhány ezredmásodperccel előbb érkezik be a látott kép, mint a másikba, így az agy ezt az időbeli eltolódást úgy érzékeli, mintha „már látta volna” a képet korábban. Déjà vut érezhetünk akkor is, amikor egy már ismert művet látunk viszont más alkotótól, kisebb eltérésekkel vagy (szinte) tökéletes másolatként. Maga a másolás, a műalkotások reprodukciója egyidős a művészettel, de a jelenség eltérő mértékben befolyásolta az eredeti mű értékelését a művészettörténeti korszakok során. Napjainkban az eredetiség mindinkább előtérbe kerül, hiszen a „copy-paste” korában egyre nehezebben választható szét a másolat, az átirat és a hamisítvány. Milyen kapcsolatban áll eredeti és másolat? Lehet-e esztétikai szempontból érdekesebb egy mű reprodukciója? Mennyire fontos az originalitás szerepe egy alkotás értékelésében?

A karlsruhei Műcsarnok gazdag Dürer-metszet gyűjteményéből kiindulva a kiállítás kurátorai a művek utóéletét vizsgálják, és a másolás kérdését igyekeznek körüljárni a kora középkortól egészen napjainkig. Izgalmas párbeszédbe kezd itt Claude Monet és Roy Lichtenstein, előkerülnek ifjabb Pieter Brueghel és Giorgio De Chirico saját képeikből – megélhetési céllal – készített reprodukciói, valamint Marcel Duchamp installációja, a boîte-en-valise, az ötletes hordozható múzeum, amely egyben, a művész tervezett kiállításaihoz kicsinyített modelljeivel, munkáinak praktikus bemutatására is szolgált. Az egyik teremben pedig egyenesen Joseph Beuys nagyméretű plakátjával nézünk szembe (La rivoluzione siamo Noi, 1972), mellette a kép kétféle újraértelmezése – az osztrák G.R.A.M. művészcsoport verziójában az elszánt, céltudatos beuysi figurát teljesen megfosztották forradalmi erejétől – erőtlen és esetlen hétköznapi emberré vált.

Az átfogó, konzekvensen időrendben felépített tárlat közel 120 munkát vonultat fel a művészettörténet különböző korszakaiból, a reprodukcióik művészi értékének átgondolt bemutatásával. A kiállításban kiderül, hogy az idők folyamán a másolatok egymástól teljesen eltérő funkciót töltöttek be, és eltérő becsértékkel rendelkeztek. Ez a szokatlan nézőpont lehetővé teszi, hogy a „másolatok” saját jogon elismertekké váljanak, ne csak az „eredeti” másodlagos kópiájaként tekintsünk rájuk.

 Kortárs művészeti munkák vizsgálatakor gyakran felmerül az originalitás kérdése, különösen a médiaművészetben megjelenő új műfajok és technikák esetében. Több kortárs alkotó is nagy elődök újraértelmezésével világít rá erre a problémára: Ciprian Mureşan a budapesti Műcsarnokban is bemutatott The End of a Five Year Plan (2004) című munkája az olasz művész-fenegyerek Maurizio Cattelan nagy port kavart művére reflektál (La nona ora, 1999); a fiatal lengyel művész, Aneta Grzeszykowska 2006-os munkájában pedig Cindy Sherman sokat idézett film stilljeihez nyúlik vissza. Frappánsán utal a tárlat címe a virtuális világ korunkra oly jellemző erőteljes jelenlétére, a mindennapokban és a művészetben egyaránt. Mára bárki feltöltheti saját tartalmait a videomegosztó oldalakra, a Youtube-on elért magas nézettség elképesztő népszerűséget hozhat az alkotónak. Nem csoda, ha a médiaművészek kihasználják ezt a lehetőséget, és munkáikat ezen a csatornán mutatják be. A Youtube Videoplattform című összeállításában olyan, az ismert videomegosztóra feltöltött munkákat láthatunk, amelyek mind korábbi videomunkákra reflektálnak. Ilyen például Iris Braga Untitled (after Marina Abramović) című 2005-ös videója, amelyben az ismert szerb művésznő egyik performance-át játssza újra a fiatal brazil alkotó. Az alkotó tehát saját műveként értelmezi a „remake-t”.

Az ötletesen újragondolt műveket látva felmerül a kérdés: másolás-e az átértelmezés? Érvényes, önálló mű-e egy létező alkotás digitális reprodukcióija? Meddig terjed egy mű autonómiája? És ha már itt tartunk, milyen értékrend alapján kerül be egy másolat a múzeumi kiállítótérbe? A Déjà vu? kiállítás intézménykritikai olvasata arra indít, hogy nyitottabban forduljunk a reprodukciók világa felé, hiszen egy másolat is lehet olyan értékes, mint a létrehozóját inspiráló „eredeti”. Mára árnyaltabbá vált a múzeumi intézményrendszerhez általánosan kötött szerepkör, többé nem szigorú keretrendszerként funkcionál a kiállítótér, amelyen belül csak az eredeti(ként kanonizált) mű kerülhet posztamensre. Sokkal inkább egyfajta katalógusként értelmezhető a múzeumi tér, ahol a korábban már feldolgozott motívumkincs továbbélését és újjászületését követhetjük nyomon a művészettörténeti korszakok során. Ezáltal tehető vitathatóvá, kritikai vizsgálat tárgyává az originalitás kérdése, elemezhetővé eredeti és másolat viszonya.

A kiállítás támogatóinak köszönhetően kísérő programok széles kínálata várja a látogatókat, tematikus beszélgetések, tárlatvezetések és előadások közül választhatnak az érdeklődők. Inkább a fiatalabb közönséget célozza meg a kiállításhoz kapcsolódó COPY SHOP, ahol a másolás kreatív oldalával ismerkedhetnek az arra vállalkozók.

 

Déjà-vu? A másolás művészete Dürertől a Youtube-ig című kiállítás a Staatliche Kunsthalle Karlsruheben 2012. augusztus 5-ig tekinthető meg.

Képek forrása: a kiállítás német nyelvű YouTube ajánlója.

Reneszánsz arcok

Nagyszabású kiállítás Berlinben

A legszebb reneszánsz portrékat csodálhatja meg a látogató november 20-ig a berlini Bode-Museumban, ha sikerült jegyet szereznie, ami viszont nem könnyű feladat.

2011. október 10. Kocsis Alexandra

Kortárs utópia a reneszánsz mellett

A római MAXXI

A MAXXI mozaikszó "a XXI. század művészetének múzeuma" kifejezés rövidítése. Az Olasz Kulturális Minisztérium által alapított intézmény az olaszok első számú kortárs művészeti központjának szerepére...

2010. július 07. Heilmann Anna

Mapplethorpe a Ludwigban

Kiállításajánló

A kortárs fotográfia világhírű alakjának művészetét mintegy 200 képpel mutatja be a Ludwig Múzeum. Erotikus tartalmú képeinek kiállítását a művész halála után az Egyesült Államokban viták, perek kísérték....

2012. június 06. Ivey Ford
 
Az Erimtan Múzeum Ankarában
 
Baselitz. Újrajátszott múlt
    Muzeumok.hu Rss betöltése...